Kálmán C. György: Magánvalóság (Szív)

  • 1999. március 18.

Egotrip

Kálmán C. György

Magánvalóság

Szív

Az én szívemrõl lesz most szó, arról a meggyötörtrõl és magányosról. (Megjegyzem, végig nem a boufflers-i, voltaire-i, bovie-i értelemben gondolom; érettségizett olvasóim Babits Eratójából jól ismerik a szív szó e sajátos használatát.) Az én szívem eddig idegen volt, ezt maga Elek István fedezte fel, az Önök alázatos publicistája (legalábbis a szíve, az az idegen) tehát immár kormányfõtanácsadói körökben is ismert, legyenek erre büszkék. Hogy visszaadjam az emberi nembe (s különösen az idegenszívûek megváltoztathatóságába) vetett hitét, s mintegy bizonyítván, hogy nemcsak õ tanulhat nagy vitapartnerétõl, Cs. István drámaírótól, hanem én is õtõle, ezennel igyekszem majd bebizonyítani, hogy igenis szívem, az a meggyötört és magányos (nem a boufflers-i, voltaire-i, bovie-i értelemben gondolom, írtam már?) együtt dobog a nemzet közösségéével. Szánom-bánom bûneimet, immár magam is ott szeretnék tolongani a nagy millenniumi húsosfazék körül (mert úgy látszik, ez a hazafias szívû magatartás), és nagy lelkesedéssel magam is hozzá szeretnék járulni a szimbólumok ama tomboló, mindent elárasztó torához, aminek a mi (!) közösségtudatunk millenniuma ígérkezik. Baromira szeretnék részese lenni a nemzeti közösségtudat és a lelki-érzelmi összetartozás, a közösségi önfelmutatás ünnepi alkalmainak, szívemet (kizárólag a szó hagyományos értelmében) szeretném megmutatni mintegy a nemzeti önreprezentáció szimbólumrendszerének, adott esetben az államalapítás és a kereszténység felvétele ünnepének keretei között.

Legyen nekünk díszszemle. Az érzelmi miliõ szimbólumvilága egyenesen kiköveteli, hogy a Szent Koronát ne egyszerûen csak átvigyék a Parlamentbe, hanem legyen megadva annak a módja. Ha már az akadékoskodók mindenféle kifogásokat találnak ki, hogy miért ne járassák körbe õt az országban, legalább ennek az átvitelnek kellene megfelelõ ünnepélyes keretek között történnie. Mindenekelõtt kapjon õ személyi igazolványt (az egyes számút), személyi lapot, személyi számot, adószámot, oltási könyvet és TAJ-kártyát, ezzel legalább részben tisztázódna az õ jogállása. Az átvitelnek ágyútalpon kellene történnie, s mindenképpen úgy, hogy a Nemzeti Múzeum és a Parlament között útba kell ejteni a Várat, Esztergomot és Székesfehérvárt. Kísérje a menetet száz válogatott, szûz leány, tisztaszívû (ez-útal a szó boufflers-i, voltaire-i, bovie-i értelmében), a megcsonkítatlan Magyarország minden szegletébõl, tiszta fehérben és/vagy népviseletben, koreografálja Koltay Gábor. És legyen nekünk díszszemle.

Szilveszter szent napján, amikor fordul az évezred, ne hangozzék fel kacaj, nevetés, röhögés, vihogás, kuncogás, hahota; méltóságteljes, csendes, elmélyült ünnepet képzelek, a közösségi szimbólumrendszert és a nemzeti közösség érzelmi erõterét formáljuk újra oly módon, hogy egyszerre szólaljon meg (a televízió segítségével) valamennyi magyar otthonban (a tanyától az udvarházig, a paneltõl a villáig, a putritól a kastélyig) Sinkovits Imre hangján Csoóri Sándor összes verse, miközben felvidéki, erdélyi, délvidéki és kárpátaljai tájakat pásztáz Koltay Gábor kamerája, s áttûnésként fel-felvillan a Szent Korona. Egyszerre szólaljon meg minden faluban és városban minden harang éjfélkor (a katolikus és református templomokban, zsinagógákban és mecsetekben), harangszerkesztõ legyen Gyõri Béla. A nemzet összetartozását talán az fejezné ki a legjobban, ha meg is lenne mondva, hogy húsz há ötvenkor tessenek Szent István királyunkra gondolni, viszont huszonegy há tizenötkor Trianonra emlékezzünk, és törölgessük a szemünket.

És legyen nekünk díszszemle.

Koltay Gábor filmjét Nemeskürty István Szent Koronájáról a Parlamentben mutassák be, karácsony éjszakáján, a Szent Korona jelenlétében (középpáholy elsõ sor), elõtte ötvenhat (!) deli, bajszos legény adjon ünnepi díszmagyar táncot, s a kupolában röptessenek kétezer fehér galambot. Minden résztvevõ legyen köteles háromszor megcsókolni azt a színaranyból készült kardot, amelyet a Szent Korona átvitelekor a Menet elején negyvennyolc (!) igazoltan õsmagyar származású magyar huszár vett körbe (csókrendezõ: Happy End Kft.). És legyen nekünk díszszemle. Mivel Hazánk békében kíván élni hajdani Sanyargatóival, fogadja a Miniszterelnök a török, osztrák, német és orosz követeket (a tatárokat és a besenyõket Svájc képviseli), õk térdepeljenek le a Szent Korona elõtt, és érintsék homlokukkal a földet ezerötszázhuszonhatszor. Akkor kvittek vagyunk. A többség természetesen létezõ közösségtudatának, e közösségtudatot bevonó érzelmi aurának az felelne meg, ha a Követek be- és kivonulását e célra írott Himnusz kísérné (Erkel Tibor munkája, vezényel Medveczky Ádám). A fenti kósza ötletekkel talán sikerült eloszlatnom valamennyi miniszterelnöki fõtanácsadó azon szörnyû gyanúját, hogy afféle idegenszívû lennék (nem a boufflers-i, voltaire-i, bovie-i értelemben gondolom). Ezennel közlöm, hogy érvényesnek ismerem el magammal szemben a nemzeti szellem parancsszavát (mi az, hogy!), a messze múltba nyúló érzelmi közösség gravitációs ereje meg egyenesen beszippant. Szíves tudomásulvétel végett.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.