Elemista ösztön
Ide figyelj, Balogh, nekem ma elfelejtettek tízórait adni, neked meg három szendvicsed van, kettőt szépen ideadsz, a harmadikból meg a szalámit, okés? Ne üvöltsél már, Mari néni idenéz.
Neeee, engedd el... Jól van, ne szorítsd már, az egyiket vigyed, de add ide a másik kettőt... Jaaaaaj... A szalámit ne, egyet vihetsz, jóvan?!
Rendes vagy, Balogh, haverok vagyunk, okés?
Okszi. Csak kicsit vérzik. Máskor kérjél otthon tízórait."
Már soha nem fogom megérteni, hogy miért kellett volna a benzin adóját növelni, ennek ugyanis szerintem sem az inflációhoz, sem a globális benzinár-emelkedéshez nincsen köze, lévén az adó egy arányszám, egy izé, százalék, ami együtt mozog az árral, akár alacsony az, akár magas, és akármi legyen is az oka az alacsonyságának vagy magasságának. Én úgy gondolnám, hogy ha infláció van, akkor az árak emelkednek, és ha a világban emelkedik valaminek az ára, akkor is az árak emelkednek, és egyik esetben sem az adó. (Illetve amikor az ár emelkedik, abban már megfizetjük az adót, ugye.) Mintha az áfát az inflációs rátához igazítanák. Én ezt nem értem, magas közgazdaságtan, pénzügyminiszterek dolga. Mindenesetre ügyes (és már az átkos pártállamiból ismert) fogás beígérni egy rosszat, aztán úgy tenni gesztust, hogy az a rossz ezúttal elmarad. Elemista tempó, már akkor se dőlt be neki az ember, csak hát aki erősebb, az viheti a szendvicset. Jól van, fuvarosok, akkor most kurva rendesek vagyunk, nem emeljük. Pedig megtehettük volna, de haverok vagyunk.
A Borbély Timi meg ezt írta fogalmazásórán:
"Az én példaképem a (áthúzva, piros tintával a margón: Tulajdonnév előtt nincs névelő!) Szabó Jani bácsi. Mindig korán kel. Kihúzza a kukákat a ház elé. Felsöpri a lépcsőházat. A gangot is felmossa. Sajnos (pirossal vessző) ritkán találkozom vele, mert délután aludni szokott. A lányokkal mindig udvariasan, kedvesen beszél. Nem szokott kiabálni. A pincét is rendben tartja. Van két macskájuk. Nagyon kedves bácsi. Ezért az én példaképem Szabó Jani bácsi." (Értékelés: Rendezettebben, szebben írj! 4/5)
A Borbély Timi kedvelte a házmestert, aki csúnya, kövér, részeges ember volt, ritkán mosdott, és különös szokásai voltak. Timi talán nem tudta (vagy nem érdekelte, vagy nem tartotta a dolgozatba illőnek), hogy Jani bácsi jól bánt ugyan két kövér kandúrjával, de a kóbor kutyákat és macskákat válogatott kínzásokkal szoktatta ki az udvarról (már amelyik túlélte); hogy a kislányokkal, khm, nem egészen önzetlenül volt behízelgő és ajándékozó kedvű, a pincét is velük szerette látogatni; s hogy nem volt lakó, Timiéket beleértve, akit ilyen vagy olyan okból fel ne jelentett volna. De hát a házmesterek közül Timi még mindig Jani bácsit ismerte és kedvelte a leginkább, példakép pedig kell az embernek, és dolgozatot kell róla írni.
Orbán Viktor meg elmegy zászlót átadni, és rögvest lenyilatkozza, hogy Bethlen gróf a század (egyik) legnagyobb politikusa volt. A legnagyobb politikusok voltak még e hazában Hóman, Horthy, Teleki is, mások számára Kádár. Kellenek az ilyen legnagyobb politikusok, nem is nemzet az olyan, amelyiknek nincsenek legnagyobb politikusai, ez volt feladva, végtére is ki más volna a legnagyobb politikus, mint aki megszerezte a hatalmat, jól meg is tartotta sokáig, közben ügyeskedett, egyensúlyozgatott, vér úgy konkrétan nem tapad a kezéhez, meg rendben tartotta a gangot, akkor őtet kell választani. Mit lehet erre mondani? Elemista tempó.
