Para

Kovács Imre: Én

  • 2000. szeptember 21.

Egotrip

Úgy megyek vidékre, mint ha hazamennék. A helyi érdekű út mellett szórólapokat osztogat két leállósáv-huszár, nem vagyok ma az, aki fékez, de kerülik is a tekintetemet. A kocsiban filmet írunk.

Úgy megyek vidékre, mint ha hazamennék. A helyi érdekű út mellett szórólapokat osztogat két leállósáv-huszár, nem vagyok ma az, aki fékez, de kerülik is a tekintetemet. A kocsiban filmet írunk.

- Legyen kegyetlen, mondjuk kezdődjön úgy, hogy egy öreg, hajléktalan buzit hidegre vernek az Andrássy úton, aztán a következő képen a temetést lássuk, majd hogy két sárga hajú srác beleereszt egy tárat a hantba - mondom, de a sofőr leint -: Szalókra megyünk, baze, Szalókra, ne rázzál ezzel, mert mire odaérünk, betemet a korom.

170-nél kicsit beráz a Toyota segge.

- Jó, akkor legyen matiné, a rugdosás kezdetén közbelép egy csinos rendőrnő, akit megerőszakoltatnak a kutyájukkal a sihederek - mondom -, majd hidegre rugdalják a csuprot még A hét első kiadása előtt.

A 67-es kilométerkőnél járunk, de nem áll ott senki, pedig idevonatkozó olvasmányaimból és filmélményeimből arra következtettem, hogy fog.

Megint csóva a vezetőülés felől, úgyhogy tovább cizellálom a cselekményt.

- Filmnovellát mondok, baze, filmnovellát, legalább figyelj! - hangzok, aztán a kesztyűtartóból kihámozom a halásztelki kertészek kedvenc karóstopját, a kétdecis unicumos üveget. - Azért kell keményen elkezdeni, hogy maradjanak!

Ez legalább tele.

- Oké, nincs pénz, nincs bor, csak a sivatag. Kezdjük innen? - kérdezem, majd diszkréten az ülés mellé suvasztom a gömböt. - Álljunk meg, ott van egy füszért!

Péter-Pál whiskyt árulnak és Nagypapa calvadosát, nocsak, gondolom, ennyire nem jöhettünk délre.

- Akkor egy whiskyt! - lépdel fakó lován az agyhalál, mikor is a test még javában látogatja a környező kocsmákat, de az agy már halott. - Jó, akkor kezdődjön úgy, hogy a másodvirágzását élő házmesterfeleség szabadidejében kutyákat szopik, de tele szájjal.

- Figyelj, mindjárt megérkezünk - mondja a rezignált sofőr -, akkor habzzon a szád, pronyesz!

A túlkompenzált dialóg kijózanít, nem jutok semmire, csak fogynak a kilométerek, én meg egyre hámozottabb leszek.

- Akkor legyen szerelmes film, baze! Anyát lássunk a nyitó képsoron, anyát, amint hazavárja a férjét, akit elraboltak az ufók! Lehet így, baze, lehet így?

Megérkezünk Szalókra, a templom emblematikus árnya kitakarja félelmeinket.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.