Egotrip

A kormány döntése alapján - nem rövid haldoklás után - kimúlt a sorozás intézménye. Beh sok szép dolog vész el örökre! A nosztalgiázás persze nem túl hiteles az én számból, egyetemre járás címen sikerült ellógnom ezt is, mint annyi mást. Ezért - jobb híján - absztrakt, érzelmektõl mentes érvekkel próbálom szomorúságomat kiadni magamból.

Az alapfogalmak tisztázása minden tudományban a legnehezebb. A fizikában, mely a fény és az idõ kapcsolatára épülõ tudomány, két dolgot nem lehet rendesen definiálni: a fényt és az idõt. Pedig ott Nobel-díjasok vannak. Nos, büszkén jelentem, hogy a nyelvtudományban is vannak tisztázatlan - mert talán tisztázhatatlan - alapfogalmak. Ilyen a "szó" fogalma. Egyszerû, közérthetõ dolognak tûnik, mindenki használja, mégis valahol kibújik minden definiálási kíserlet alól.

Úgy néz ki, ugyanannyi EU-szkeptikus képviseli a "magyar érdeket" az Európai Parlamentben, mint amennyi EU-igenlõ. Nehéz elfelejteni, hogy az uniós tagság kérdésérõl döntõ tavalyi népszavazás nem elsõsorban a MIÉP/Munkáspárt ellenkampánya miatt fulladt meglehetõs érdektelenségbe, hanem fõleg azért, mert a Fidesz-akármi vezére kétértelmû üzenetekkel bizonytalanította el híveit. Az EP-választás elõtt sem azért kezdett agresszív kampányba a Fidesz, mert egyértelmûvé vált volna elkötelezettsége az idõközben adottsággá vált EU iránt, hanem nagyjából azért, amiért az uniót konzekvensen ellenzõ MIÉP: ha már uniós gúzsba kényszerült a magyar, legyen, aki valóban az õ érdekét képviseli.

Mert a sport most, Athéni Olümp, érzület lesz, józan eszemnél voltam, s két - ah, aktualizálás az élet sója! "a" tematikus lapszám! - sportos felkérést is rajzokkal elégítettem ki (remélem!), itt az olimpiai köröket mindenféle változatban produkáltam. Például négy karikából bringást, ahogy zúdul, felette az ötödik karika a nap, az áldó, mely szegény Pantaninkra egy reggel nem így virradott. (Aztán még egyszer végképp nem.) Vagy Hérakleitosz is jól bejött: a hullámzást duplán rajzoltam, így ha nem is öt kör lett (öt ilyen hullámpáros készült), hanem öt vízszintes helyzetû tojás, sebaj, hû voltam az Örök Változás Mesteréhez, vagyis birodalmába iktattam a szent jelvényt. S tovább, tovább. Talán megjelennek, látni lehet majd, másutt, jobb s elegyesebb sikereimet. Rajzoltam, ahogy az általam oly sokat pedzett, kipedzett, kezdett és kikezdett Humor (Irónia, a humor irónja, hogy nagyon gyenge legyek) általában mellébeszélés (is lehet); vagy nem akarja kimondani az illetõ, amit ki akarna mondani, vagy nem lát tisztán maga se, és akkor jobb is; a humor huncut dolog, de úri dolog (mi az?), néha úri huncutság.

Már régen elmúlt húsvét, de a locsolóversek maradtak, mint az is, amit csodálkozó kisgyerek pózban, felnõtt szereplõvel kell elõadni: "Zöld erdõben jártam / a lakást bezártam / a kulcsot elhagytam / itt maradhatok egy kicsit?"

A múltkor zsörtölõdtem itten, hogy a nyelvrokonságot sokan olyasmire akarják fölhasználni, amire nem alkalmas, tehát hogy népek származását, karakterét, értékét (vagy értéktelenségét) bizonygassák vele. Ettõl azonban a nyelvrokonság még roppant izgalmas dolog, mint minden tudományterület, hiszen ez is rejtett összefüggéseket mutat föl, és az ember azt mondja: nahát, ki hitte volna!

Egy rokonom az 1950-es évek elején minden este elalvás elõtt elõvette a furulyáját, eljátszott egy magyar népdalt, majd felsóhajtott: "Ez már a kommunizmus, vagy lesz még rosszabb is?"

Ne engedd, hogy eltûnjön a Nap

Bizonyára mindenki látott már kisgyereket, ahogy toporzékolva próbálja rávenni szüleit: vegyenek neki valamit, mondjuk vattacukrot. Az ilyen gyerekek meglehetősen érzéketlenek szüleik érveire, netán anyagi lehetőségeire. Egy fejlett társadalomban viszont éppenséggel el lehetne várni, hogy a szereplők, érdekcsoportok tudatában legyenek: érdekeik nem egyenlőek a közjóval, és gátlástalan érvényesítésük többnyire mások érdekeit sérti.

1980-ban, amikor Bonzo meghalt, az ország legjobb dobosa egyet még párbajozott Balogh "Szivacs" Jenõvel az Ifiparkban. Utána csúzlival kilõtte az ORI-székház egyik ablakát, átment a Muskátliba, kért két konyakot, és megcsókolta Beamter Bubi kezét. Végül egy intézetis csajjal, két üveg cseresznyével és a Zep-kettõvel felszerelkezve kivitette magát taxival a Hazai Fésûsfonóba, és bezárkózott az ifjúsági klubba, ahol a banda próbált.

Most, hogy a nemzetközi jog szerint elháltuk a házasságot, ágytól-asztaltól csak ásó, kapa és a nagyharang választhat el minket. Meg két apróság: a Schengen és az euró. A határok számunkra még nem váltak virtuálissá: hiába elég útlevél helyett személyi, a regisztrációt most sem ússzuk meg, legalábbis az elsõ schengeni határállomásnál. Igaz, most már a rideg "többiek" feliratú kapu helyett az identitás melegét nyújtó "EU-tagok" feliratúhoz sorolhatunk be, a közös ágy biztonságát azonban csak akkor élvezhetjük, ha mindenféle papírmutogatás nélkül járhatunk-kelhetünk az Európai Uniónak nevezett 25 országban. Addig, hiába van házassági papírunk, éppúgy ágyrajárók vagyunk, mint a hitvesi ágyat nélkülözõ szeretõk. Amilyen a mi formánk, még az sem zárható ki, hogy soha nem tapasztaljuk meg a schengeni meghittséget, mert mire bejutnánk, a terrorizmus fenyegetése visszaállítja a merev határokat. Elvégre fölöttébb logikus, hogy a terrorveszély jegyében formálódó rendõrállamok a maguk rendõreiben és rendõrállami polgáraiban bízzanak a legjobban.

Promalee el lett határozva, de majdnem az lett, hogy mégse lett fogadva. Ilyen az, ha nekem külön elhatároznom kell valamit: üldögéltem fényes télutó-idõn (Cheltenham, az ugri-futi fesztivál mindig március második hetében kedd, szerda, csütörtök), esõfelhõszegélyekkel ragyogott a hideg napfény, Bentley csikordult fel a murván, japánok ették a fásztot, meg-meghúztam üvegem, akkor és még 4-5 hónapja is, bírtam a bor ízét, eleve a borszerûséggeli ínyérintkezést. Ez is elment.

A nyelvrokonság rengeteg embert érdekel. De miért érdekes a laikusnak egy szakmai kérdés? Az embereket mérsékelten szokta felizgatni, hogy a hagyma és a liliom rokonok, hogy a higany is fém, a Neptun viszont nem csillag, hanem bolygó, és egy folyón a felsõ- szakasz lejjebb lehet, mint az alsó- szakasz.

A tömeg a kordonnak préselõdik, rémült ronaldinhós gyerekek apukák nyakában, nyissátok ki, barmok! Európa! Kordonrácsok dõlnek s a nép boldogan özönöl Európába. Teli a stadion, zászlók, himnusz, K. Dezsõ, nem szokta, énekli. Felsõ karéjból gombfoci, sárgák játszanak a pirosakkal, K. Dezsõ a füvet nézi, gyönyörû, a Napkeleti pályaudvar felõl repülõ érkezik, eltûnik az estében, egy piros mezes még elrúgja a labdát estében, tömeg õrjöng. Csak a góloknál iszunk, rozspálinka, a szünetre elfogy az elsõ üveg.