„Amikor újra egymilliárd főre esik vissza a Föld népessége, az már nem lesz rossz. Csak a kínlódás, mire addig eljutunk…” – mondja a közgazdász azzal a kíméletlen mosollyal, amely csak könyvelők, demográfusok és statisztikusok arcára ül ki, amikor számokkal zúzzák szét mások dédelgetett álmait, gondosan felépített terveit, maradék reményeit.
Parasznya, Radostyán, Sajólászlófalva (a település már az Árpád-korban fennállott, neve Lazlófalua; nevét Szent Lászlóról kapta, akinek igen nagy kultusza van Borsodban).
A klarinétos Kovács Béla zeneakadémiai professzorom volt, a fuvolista Lajos Attilát rádiózenekari tagként, gyerekkoromban ismertem meg.
Szédülten támolyogtam ki Földes László Hobo bábelőadásának nemzeti színházbeli premierjéről, és közben Donald Trumpra gondoltam.
Nem, a kulcsszó nem a „báb” lesz.
Még csak nem is a „nemzeti” vagy a „színház” az asszociáció alapja.
A híveit a kenyérszaporítás csodájával elkápráztató Jézus Krisztus pózában tetszeleg a gazdaságfejlesztési miniszter, amikor arról szónokol, hogy az Új Gazdaságpolitikai Akcióterv megvalósítására az idén 4000 milliárd forint áll rendelkezésre. A költségvetés számai szerint azonban csupán egyfajta pikniklakomára szólhat Nagy Márton meghívása, amelyre mindenkit tömött kosárkával várnak.
Magyarul, amikor nem jár a metró éjszaka, csak olyan emberek vannak a Blaha aluljáróban, akik nem azért vannak ott, mert át szeretnének kelni, mert azt megteszik a zebrán, hanem mert valamit ott csinálnak. És azok általában nem olyan dolgok, amiket a közterületeken látni szeretnénk, és nemcsak hajléktalanságra gondolok, hanem éppen ma is elhangzott a szakbizottsági ülésen, hogy különböző drogos bandák vették birtokba a Kálvin téri aluljárót éjszaka, tehát vannak problémák.
(Vitézy Dávid)
A párizsi olimpia első napjaiban folyton Muszukajevre gondoltam; a megnyitó környékén azt álmodtam ugyanis, hogy ő lesz majd az egyetlen olimpiai bajnokunk.
Dezső ablakai alatt csörgedeznek, a kombínó csöndesen, a vilinger (így nevezi a, mondjuk így, régi típusút) hangosan; a járvány idején az ablakból bennük látott embereket, van élet.
