Tréfli egyedül is eljárt, helyből vitte a két és feles drótkerítést, a frissen született kutyák fele gyanúsan hasonlított rá (a másik fele snaucer volt valamiért), és csak a láncfűrész hangjára ment haza esténként, mert akkor már biztos volt benne, Sanyi segédmunkás annyira részeg, hogy előbb-utóbb leejt neki valamit.
Még tartott a favágóidény, de már közeledett a talaj-előkészítő munkák szezonja, a föld felengedett, legalábbis a tetején, a vadlibák pedig Lengyelország felé indultak, szigorúan és következetesen tisztelegve miniszterelnökünk előtt.
- A kurva anyádat! - ismerkedett Sanyi a búvárszivattyúval, amit az imént talált egy szemeteskonténer mellett. Sanyi február folyamán két olajradiátort, egy köbméter sódert, pár száz kilowattnyi áramot és a fenti búvárszivattyút találta a kuka mellett, de továbbra is rendszeresen kijárt, mert szüksége volt még egy Wartburgra is a sóderszállításhoz.
Tréfli szokásától eltérően megállt a kertkapu előtt, és amikor bejött, hülyén köhögött, aztán meghalt.
Este kiment Sanyi és Attila egy-egy csákánnyal, hogy megnézzék, mi történhetett, és a Sötétvágás utcában megtalálták a kihelyezett csalétkeket. Valaki beszórta mérgezett csokoládéval a Sötétvágás utcát végig, meg a Bérclejtő elejét. Összenyomott csoki, benne a szar, nem betegeskedik az állat, hanem gyorsan beledöglik.
A harmadik este találkoztak az öregasszonnyal, ahogy éppen kirakta az újabb adagot.
Állt a két meglett férfi a Sötétvágás utca közepén, köztük meg az öregasszony, nem dumáltak semmit.
Horgolt sapkában volt, mert estére lehűlt, meg posztókabátban, de alatta csak hálóinget viselt, látszott, hogy csak kiugrott két film között. Sanyi kőművesre nézett, aztán Attilára, aztán a csákányra, aztán Attilára megint.
Megvárták, amíg megeszi mindet, aztán szó nélkül hazamentek.
Kétszer is kiment éjjel Sanyi kőműves a konyhába, hogy újratöltse a hígítós üveget, ebből is látszik, mennyire felkavarta az eset.
