Ragályos amnézia
Február 7-én, csütörtökön, késő este a Budapest Rádió műsorvezetője felkérte a hallgatókat, hogy tájékoztassák a "messziről jött embert" a Postabank-történet fontosabb mozzanatairól. A hallgatóknak mintegy negyvenöt perc állt rendelkezésükre, hogy elmagyarázzák a saját minősítése szerint tájékozatlan, de nem hülye Fiala Jánosnak, miért szerepelt a bank neve oly gyakran a sajtóban az elmúlt években. A telefonok azonban ritkán csörrentek meg, a megadott idő alig felét használták ki az emberek. És ez még a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy kiderült: a hallgatók alig-alig emlékeznek valamire, és különösen a leginkább húsba vágó ügyek röppentek ki memóriájukból.
A hallgatóknak derengett valami a ´97 eleji pánikról, bár főleg a rémhírterjesztés legendája ragadta meg figyelmüket, amit akkoriban Princz Gábor kommunikált - láthatóan sikerrel -, és aminek valóságtartalmát a bíróság később megcáfolta. A Postabankról leginkább olyanok maradtak meg az emberek emlékezetében, hogy jó kamatokat fizetett, praktikus betétkönyvet adott az ügyfeleknek, támogatta a művészeteket és a népfőiskolákat, és bár valami gyanús VIP-lista is napvilágra került, úgy egészében jó kis bank volt.
Az már teljesen kiesett a hallgatók emlékezetéből, hogy a bankra nagyon sok pénzt kellett költenünk: mai értéken számítva több mint háromszázmilliárdot, vagyis családonként úgy százezer forintot. Ez még (jó magyar szokás szerint) sörben mérve sem kevés: emlékezzünk, az expóra csak egy sör árát kérte mindenkitől annak idején a kormány, és azt sem szívesen adtuk volna, Bokros Lajost meg a sörpénznyi tandíjért fütyülték ki az egyetemisták a Pénzügyminisztérium előtti röpgyűlésen.
A messziről jött ember végül azzal a tudattal vonulhatott vissza a szállodai szobájában felhalmozott régi újságjai közé, hogy azok tudósításainak nem sok köze van ahhoz, amit az emberek megőriztek emlékezetükben.
H
Február 7-én, csütörtökön, késő délután a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnöke felkérte Orbán Viktort arra, hogy tartsa meg országértékelő beszédét. A miniszterelnöknek mintegy negyvenöt perc állt rendelkezésére, hogy elmagyarázza a - se nem tájékozatlan, se nem hülye - hallgatóknak, mi folyt az országban a múlt évben. Gondolatok azonban ritkán röppentek fel, a megadott idő alig felét használta ki a kormányfő. És ez még a kisebbik baj. A nagyobb az, hogy kiderült: a miniszterelnök alig-alig emlékszik valamire, és különösen a leginkább húsba vágó ügyek röppentek ki memóriájából.
A kormányfőnek derengett valami a négy évvel ezelőtt meghirdetett programpontokból, amelyek zömét ugyan már az előző években kipipálta, most mégis újra sikerként könyvelte el. A múlt évről leginkább olyanok maradtak meg az emlékezetében, hogy mennyi nagyszerű programot indított el kormánya, mennyi mindenkit támogatott, és bár valakik folyvást sót szórtak az eleven sebekbe, 2001 úgy egészében príma év volt. Az áttörés éve, amikor a rakéta végre felemelkedett.
Az már kiesett a miniszterelnök emlékezetéből, hogy a gazdaság gyors növekedése nem kormányának köszönhető, hanem a magánszektornak. A kormány - miként szólamai ellenére teszi ezt már negyedik éve - továbbra is a féken tartotta a lábát: óriásplakátokon kívül szinte semmit nem költött beruházásokra, viszont a felértékelődő forint és az emelkedő reálkamatok éppen hogy fékezően hatottak a növekedésre. A monetáris politika mellett a költségvetési politika is szigorú volt: az alultervezett inflációval elvont jövedelmet nem osztotta szét, hanem állami cégeiben bespájzolta. A vállalkozóknak szánt százmilliárdos Széchenyi- tervből is csak pár milliárdot költöttek el tavaly. A jólét, ha nőtt is, nem a kormánynak köszönhető: a kormányfüggő közszféra (benne a döglődő egészségügy) semmi többletet nem kapott a gazdasági növekedéssel bővülő költségvetésből.
A roma gyerekek esélyeiért látványosan aggódó miniszterelnök emlékezetéből az is kiesett, hogy (a Tárki felmérése szerint) a múlt évben éppen a sokgyerekes családok jövedelmi helyzete romlott: a legalább négy gyermeket nevelő családok 41 százaléka vált szegénnyé (egy évvel korábban ez az arány 25 százalék volt). ´k, a miniszterelnök és néhány hasonlóan termékeny polgártársa családjával ellentétben, nem ülhettek be a felemelkedő rakétába. Egy polgári kormány mégsem vihet magával minden ballasztot!
A kis időre a kormányfő látószögébe került hallgatók végül azzal a tudattal vonulhattak vissza magánszférájukba, hogy annak, amiről a miniszterelnök beszámolt, nem sok köze van az általuk megélt valósághoz.
H
A két műsorszám között alig néhány óra telt el. Hihetnénk, Orbán Viktor ragályos memóriazavara ilyen gyorsan fertőzte meg az ország népét. Pedig egy csudát! Négy évig terjesztette a kórt sziszifuszi munkával: népes agymosó- és propagandacsapata bevetésével, megfélemlítéssel és megvesztegetéssel, a parlamenti ellenőrzés elsorvasztásával, az osztogatás-fosztogatás (© Liska Tibor), a paternalista állam (© Kornai János) és a kádári (kis)polgárosodás kompromisszumának (© Tellér Gyula) újraélesztésével. Hogy mekkora sikerrel, néhány hét múlva dől el.
