Para

Kovács Imre: én

  • 2000. március 30.

Egotrip

Hideg és világos minden, akár a hajnali aszfalt a Múzeum cukrászda előtt hajnali négykor, amikor már csak a Quimby zenekar és én. Tizenkét napja nem iszom töményet, úgy érzem magam, mint Komár László az IQ Casinóban, elveszett a másnaposság ereje és minden kölcsön bölcsesség, amiben olyan hazug otthonossággal mozogtam már évek óta, hogy szinte magaménak hittem, és elég volt egy levél Seroxat megsemmisíteni mindezt, visszahajtani az idő peremét.

Hideg és világos minden, akár a hajnali aszfalt a Múzeum cukrászda előtt hajnali négykor, amikor már csak a Quimby zenekar és én. Tizenkét napja nem iszom töményet, úgy érzem magam, mint Komár László az IQ Casinóban, elveszett a másnaposság ereje és minden kölcsön bölcsesség, amiben olyan hazug otthonossággal mozogtam már évek óta, hogy szinte magaménak hittem, és elég volt egy levél Seroxat megsemmisíteni mindezt, visszahajtani az idő peremét.

A legmeglepőbb az ébredés, kis bizonytalansággal, aztán valami, tulajdonképpen nyugalomra emlékeztető érzés, ha tudnám, milyen a nyugalom, ha nem ébrednék évek óta úgy, mint akit emlékezni visznek, mint akinek ez lesz az utolsó gyógysöre. Azóta olyan minden éjszakám, mint egy lavina a Holdon, átmenet nélküli merülés, álom nélküli órák és a fentebb már jellemzett reggel. Olyan vagyok, mint egy elégedett kurátor.

Ebből az állapotból egyetlen dolog tudott kiragadni, szerencsére még mielőtt teljesen megnyugodtam volna, Uhrin Benedek show-ja a Zenit tévén. Akik nem látták volna, röviden ismertetem ezen jeles személyiség munkásságát. Uhrin Benedek író, zeneszerző, szövegíró és előadó, Van nekem egy kiskutyám című száma hetekre bearanyozta az életemet, és most élőben is megtekinthettem. Uhrin Benedek olyan, mintha egy kis időre Csurka Istvánra bízták volna a Twin Peaks forgatókönyvét, ráadásul beszél, énekel. Kellő szedálás nélkül bárki azonnal realizálná öngyilkossági fantáziáit már csak a látvány alapján, de hősünk megfejelve mindent, egy Zwack Péter frizurájáról koppintott parókaálomban elő is adja dalait, olyan mozgás kíséretében, amitől új értelmet nyer a lakodalmas endlösung kifejezés.

Ez és ehhez hasonló apró örömök pótolják a már megszokott és megszeretett részegség, másnaposság, bűntudat ciklikát, meg az élmény, ahogy megyek végig a Népszínház utcán, és közben nem arra gondolok folyamatosan, hogy megyek végig a Népszínház utcán, nem a métereket morzsolom, hanem percekre elfeledkezem arról, hogy éppen megyek.

Ihletett idő, mint amikor meggyógyul egy angyal, vagy amikor rendőr születik.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.