Para

Kovács Imre: Én

publikálva
1997/15. (04. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A Sport televízió a román híradástechnikai ipar válasza a Junoszty tévére, hasonló kaliberű szerkezet, csak szürke, pont elfér a sarokban, az erkélyajtó mögött, és bejön rajta az egyes, ami több, mint elégséges. Gondolom, ez szúrhatott szemet a helyi rablóknak, jöttek is négyen, felnyomták a lakást, de a szomszéd megzavarta őket, azóta nyitva áll a garzon, rutinból nem hívom a gyorsszolgálatot, részben tudom, hogy baromi drágák, egyébként meg most néhány napig biztos nem jönnek vissza a tettesek, nyilván nem vagyok olyan hülye, hogy nem csináltatom meg a zárat, pedig dehogynem.

A Sport televízió a román híradástechnikai ipar válasza a Junoszty tévére, hasonló kaliberű szerkezet, csak szürke, pont elfér a sarokban, az erkélyajtó mögött, és bejön rajta az egyes, ami több, mint elégséges. Gondolom, ez szúrhatott szemet a helyi rablóknak, jöttek is négyen, felnyomták a lakást, de a szomszéd megzavarta őket, azóta nyitva áll a garzon, rutinból nem hívom a gyorsszolgálatot, részben tudom, hogy baromi drágák, egyébként meg most néhány napig biztos nem jönnek vissza a tettesek, nyilván nem vagyok olyan hülye, hogy nem csináltatom meg a zárat, pedig dehogynem.

Mondjuk éjszaka kissé nyugtalanabbak vagyunk, mert a barna-sárga csíkos padlószőnyegdarabbal otthonosabbá tett műfaszék csak ideiglenes megoldásnak tekinthető, bár kifejezetten esztétikus, amint a levélbedobónak támasztva zárva tartja az ajtót. Persze mire ez megjelenik, már minden megoldva, új zár, nonprofesszionális riasztó a félfán, három telefonszámot hív fel betörés esetén, és bemondja, hogy "segítség, betörtek", ez pedig jó, de a leírás szerint már a behatolás pillanatában sokkolja a betörőt is, gondolom, szirénázik vagy fenyeget. Azért nonprofesszionális, mert mondjuk bankoknak nem igazán ajánlják, de hogy miért, arról a prospektus nem ír bővebben.

Nem ezért voltam képtelen aludni a múlt éjszaka, de minden bizonnyal közrejátszott, csak feküdtem hanyatt, a tévében véget ért az adás, a Petőfin még ment valami hangjáték, de csak halkan szólt, nehogy Iim felébredjen, aztán annak is vége lett, próbáltam olvasni, aztán leküldtem egy Seduxent, de csak letompított, alig lassult bennem a kismotor, ötpercekre aludtam el, aztán megint félóra ébren, míg végre reggel hat lett, jött valami fény, gondolom, a Nap, az szokott ilyenkor, de nem lett tőle jobb, csak világosabb.

Gondoltam, lefürdöm, fogat mosok, ilyesmik, apró, kiszámítható mozdulatokkal raktam fel a kefére a krémet, próbáltam megúszni élve, elindultam, a kapuban a taxis vállára tettem a kezem, a szemébe néztem, és nyugodtan, tagoltan elmagyaráztam neki, hogy csak nagyon, de nagyon óvatosan vegye a kanyarokat. Látszott rajta, érti, mire gondolok.

publikálva
1997/15. (04. 10.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk