Para

Kovács Imre: Én

  • 1997. április 10.

Egotrip

A Sport televízió a román híradástechnikai ipar válasza a Junoszty tévére, hasonló kaliberű szerkezet, csak szürke, pont elfér a sarokban, az erkélyajtó mögött, és bejön rajta az egyes, ami több, mint elégséges. Gondolom, ez szúrhatott szemet a helyi rablóknak, jöttek is négyen, felnyomták a lakást, de a szomszéd megzavarta őket, azóta nyitva áll a garzon, rutinból nem hívom a gyorsszolgálatot, részben tudom, hogy baromi drágák, egyébként meg most néhány napig biztos nem jönnek vissza a tettesek, nyilván nem vagyok olyan hülye, hogy nem csináltatom meg a zárat, pedig dehogynem.

A Sport televízió a román híradástechnikai ipar válasza a Junoszty tévére, hasonló kaliberű szerkezet, csak szürke, pont elfér a sarokban, az erkélyajtó mögött, és bejön rajta az egyes, ami több, mint elégséges. Gondolom, ez szúrhatott szemet a helyi rablóknak, jöttek is négyen, felnyomták a lakást, de a szomszéd megzavarta őket, azóta nyitva áll a garzon, rutinból nem hívom a gyorsszolgálatot, részben tudom, hogy baromi drágák, egyébként meg most néhány napig biztos nem jönnek vissza a tettesek, nyilván nem vagyok olyan hülye, hogy nem csináltatom meg a zárat, pedig dehogynem.

Mondjuk éjszaka kissé nyugtalanabbak vagyunk, mert a barna-sárga csíkos padlószőnyegdarabbal otthonosabbá tett műfaszék csak ideiglenes megoldásnak tekinthető, bár kifejezetten esztétikus, amint a levélbedobónak támasztva zárva tartja az ajtót. Persze mire ez megjelenik, már minden megoldva, új zár, nonprofesszionális riasztó a félfán, három telefonszámot hív fel betörés esetén, és bemondja, hogy "segítség, betörtek", ez pedig jó, de a leírás szerint már a behatolás pillanatában sokkolja a betörőt is, gondolom, szirénázik vagy fenyeget. Azért nonprofesszionális, mert mondjuk bankoknak nem igazán ajánlják, de hogy miért, arról a prospektus nem ír bővebben.

Nem ezért voltam képtelen aludni a múlt éjszaka, de minden bizonnyal közrejátszott, csak feküdtem hanyatt, a tévében véget ért az adás, a Petőfin még ment valami hangjáték, de csak halkan szólt, nehogy Iim felébredjen, aztán annak is vége lett, próbáltam olvasni, aztán leküldtem egy Seduxent, de csak letompított, alig lassult bennem a kismotor, ötpercekre aludtam el, aztán megint félóra ébren, míg végre reggel hat lett, jött valami fény, gondolom, a Nap, az szokott ilyenkor, de nem lett tőle jobb, csak világosabb.

Gondoltam, lefürdöm, fogat mosok, ilyesmik, apró, kiszámítható mozdulatokkal raktam fel a kefére a krémet, próbáltam megúszni élve, elindultam, a kapuban a taxis vállára tettem a kezem, a szemébe néztem, és nyugodtan, tagoltan elmagyaráztam neki, hogy csak nagyon, de nagyon óvatosan vegye a kanyarokat. Látszott rajta, érti, mire gondolok.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.