Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. június 25.

Egotrip

Na most van elegem az egészből, most akarok elmenni innen, jónapotkívánok, szeretnék valami faluféle helyen lakni, ahonnan faxon küldözgetem az üzeneteket, és ki lehet ülni a kertbe, a ház elé, ahonnan látszik a brokkoli növekedése, de ha nem, akkor közelebb lehet menni, le lehet guggolni mellé, aztán egészen, de tényleg, onnan már kifejezetten látni, ahogy bokrot bont a virágzat (béka, ahogy anyám hívja), ott lenne jó.

Na most van elegem az egészből, most akarok elmenni innen, jónapotkívánok, szeretnék valami faluféle helyen lakni, ahonnan faxon küldözgetem az üzeneteket, és ki lehet ülni a kertbe, a ház elé, ahonnan látszik a brokkoli növekedése, de ha nem, akkor közelebb lehet menni, le lehet guggolni mellé, aztán egészen, de tényleg, onnan már kifejezetten látni, ahogy bokrot bont a virágzat (béka, ahogy anyám hívja), ott lenne jó.

Nagyjából és egészében egy mocskos, büdös és tolvaj nép között kell élnem, aki/akik arra vár/nak, hogy elmenjek otthonról, aztán kirabolják a bérelt lakást, vagy ha nem sikerül bejutni, hát feljelentenek, hogy vigyem innen a kutyát, hogy könnyebb legyen kirabolni a lakásomat. Istenem, de bugris nép, Istenem, de sajtszagú, alkonyatszínű jelen, jónapotkívánok, azt szeretném mondani, hogy kéne borotválni azt a hónaljat, mert így, estélyiben kicsit ciki.

Vigyem a táskád, kompetens-ország?

Ha elmennék, akkor se nem, persze, mert nem beszélek külföldiül, úgy meg minek, csak néznék hülyén a határon túl, ahol másként beszélnek, mondjuk brazilul, az rendben van, meg a svájci, ott is jó.

Szóval elég egy kert, valami vidéki ház, ami nagyjából elérhető, csak az kell hozzá, hogy meghaljon az anyám, kösz, mert ha csak az apám hal meg, akkor a féltestvérek széthordják a cuccot, annyian vannak, mint a nyű, a szorgalmas apa, hogy rohadna meg, hogy gondolná egyszer végig, amit én akkoriban.

Jó itt. Könnyű érvényesülni, meg a nullpont-energia, ahogy azt Egely Gy pont meg én elképzeljük. Proli Geller, ahogy meghajlítja az ezüst evőeszközt, meghajlítja és értékesíti. Aztán oda a csoda.

Szóval úgy képzelem, hogy egyszer lesz annyi pénzem, amennyi kell, oszt fölszállok a Barkas hátuljába, ami elvisz valahova Bicske felé, ahol már vár rám a tuti, háromszáz négyszögöl, beültetve hobbifákkal meg növényekkel, amik semmit sem teremnek, csak úgy nőnek, mert szeretnek nőni. Hátul meg állatok laknak, olyan buta, felesleges állatok, akik csak néznek, és ha éhesek, akkor zajonganak, hogy kapjanak enni, ha meg ettek, akkor kuss, csak szaporodnak, és szépek, mert az állatok szépek.

Én meg ott lakom.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.