Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. január 8.

Egotrip

Remélem, Önöknek jól sikerült az év végi, kötelező agyzsugorítás, lehetetlenül viselkedtek a bulin, megujjazták a nővérük lányát, hagyták, hogy megujjazza Önöket a nagybátyjuk, belehánytak a bóléba, a sapkájukba, a nadrágjukba vagy csak úgy a nagyvilágba, még mindig büdös a szájuk, alig mernek a szégyentől az utcára lépni, és telefonálni is csak az egészen közeli barátoknak, jaffás-fondüs alsóneműjüket pirulva dobták a szemétledobóba, és még hetek múlva is rettegve emlékeznek arra a bizonytalan állagú pasira/nőre, akivel valószínűleg óvszer nélkül, de biztos, hogy a babakocsi-tárolóban, ami azért ómennek elég határozott.

Remélem, Önöknek jól sikerült az év végi, kötelező agyzsugorítás, lehetetlenül viselkedtek a bulin, megujjazták a nővérük lányát, hagyták, hogy megujjazza Önöket a nagybátyjuk, belehánytak a bóléba, a sapkájukba, a nadrágjukba vagy csak úgy a nagyvilágba, még mindig büdös a szájuk, alig mernek a szégyentől az utcára lépni, és telefonálni is csak az egészen közeli barátoknak, jaffás-fondüs alsóneműjüket pirulva dobták a szemétledobóba, és még hetek múlva is rettegve emlékeznek arra a bizonytalan állagú pasira/nőre, akivel valószínűleg óvszer nélkül, de biztos, hogy a babakocsi-tárolóban, ami azért ómennek elég határozott.

Én - ezzel a feldolgozhatatlan és szégyenletes lealjasulással szemben - szellemi vetélkedéssel töltöttem az 1997-es év végét, méghozzá otthon, ami immár évek óta szokásom. Ki nevet a végén?-t (tájnyelvi fordulat szerint: Ne nevess korán!-t) játszottunk szűk és alaposan megválogatott baráti körben, jó minőségű virslit fogyasztottunk (849 Ft/kg) és Jameson and Son típusú viszkit ittunk, ami az alsó-felső osztályhoz való felzárkózás legmarkánsabb jele. Az ilyen szilveszteri programok emlékezetesebbek és hasznosabbak, mint a modulálatlan duhajkodás, a fejvesztett élvhajhászás vagy a mindenáron szórakozás megvetendő és nevetséges pillanatai, és jobban is illenek hozzám. Természetesen a legfontosabb elv az otthon töltött szilvesztereken is a mértékletesség: egy pár virsli este, barna kenyérrel, tíz óra körül egy pohár viszki, majd éjfélkor egy korty pezsgő. Talán különös, hogy mindezt leírom, de arra gondoltam, esetleg nem mindenkinek olyan nyilvánvaló az önmegtartóztatás és az egészséges életmód, mint nekem. Persze még ez a korlátozott alkohol- és koleszterinfogyasztás is kilengésnek számít, úgyhogy elsején a legjobb egész napos koplalással kezdeni az évet, esetleg egy dél körül elfogyasztott almával vagy répával lehet áldozni a test ördögének, no és szénsavmentes ásványvízzel. A visszazárt viszkisüveg ilyenkor felkerül a polc tetejére, és ott is marad a következő szilveszterig. Az enyém már kilencedik éve megvan, és még mindig félig, igaz, közben becsúszott egy születésnap is, amikor eléggé el nem ítélhető módon kétszer fogyasztottam belőle egy éven belül.

Önök persze még most is másnaposak, amikor ezen sorokat olvassák, de hát a bölcsesség nem jön könnyen, úgyhogy mielőbbi megvilágosodásuk reményében kívánok boldog új évet, eredményekben gazdag 1998-at.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.