Para

Kovács Imre: Én

  • 1998. január 8.

Egotrip

Remélem, Önöknek jól sikerült az év végi, kötelező agyzsugorítás, lehetetlenül viselkedtek a bulin, megujjazták a nővérük lányát, hagyták, hogy megujjazza Önöket a nagybátyjuk, belehánytak a bóléba, a sapkájukba, a nadrágjukba vagy csak úgy a nagyvilágba, még mindig büdös a szájuk, alig mernek a szégyentől az utcára lépni, és telefonálni is csak az egészen közeli barátoknak, jaffás-fondüs alsóneműjüket pirulva dobták a szemétledobóba, és még hetek múlva is rettegve emlékeznek arra a bizonytalan állagú pasira/nőre, akivel valószínűleg óvszer nélkül, de biztos, hogy a babakocsi-tárolóban, ami azért ómennek elég határozott.

Remélem, Önöknek jól sikerült az év végi, kötelező agyzsugorítás, lehetetlenül viselkedtek a bulin, megujjazták a nővérük lányát, hagyták, hogy megujjazza Önöket a nagybátyjuk, belehánytak a bóléba, a sapkájukba, a nadrágjukba vagy csak úgy a nagyvilágba, még mindig büdös a szájuk, alig mernek a szégyentől az utcára lépni, és telefonálni is csak az egészen közeli barátoknak, jaffás-fondüs alsóneműjüket pirulva dobták a szemétledobóba, és még hetek múlva is rettegve emlékeznek arra a bizonytalan állagú pasira/nőre, akivel valószínűleg óvszer nélkül, de biztos, hogy a babakocsi-tárolóban, ami azért ómennek elég határozott.

Én - ezzel a feldolgozhatatlan és szégyenletes lealjasulással szemben - szellemi vetélkedéssel töltöttem az 1997-es év végét, méghozzá otthon, ami immár évek óta szokásom. Ki nevet a végén?-t (tájnyelvi fordulat szerint: Ne nevess korán!-t) játszottunk szűk és alaposan megválogatott baráti körben, jó minőségű virslit fogyasztottunk (849 Ft/kg) és Jameson and Son típusú viszkit ittunk, ami az alsó-felső osztályhoz való felzárkózás legmarkánsabb jele. Az ilyen szilveszteri programok emlékezetesebbek és hasznosabbak, mint a modulálatlan duhajkodás, a fejvesztett élvhajhászás vagy a mindenáron szórakozás megvetendő és nevetséges pillanatai, és jobban is illenek hozzám. Természetesen a legfontosabb elv az otthon töltött szilvesztereken is a mértékletesség: egy pár virsli este, barna kenyérrel, tíz óra körül egy pohár viszki, majd éjfélkor egy korty pezsgő. Talán különös, hogy mindezt leírom, de arra gondoltam, esetleg nem mindenkinek olyan nyilvánvaló az önmegtartóztatás és az egészséges életmód, mint nekem. Persze még ez a korlátozott alkohol- és koleszterinfogyasztás is kilengésnek számít, úgyhogy elsején a legjobb egész napos koplalással kezdeni az évet, esetleg egy dél körül elfogyasztott almával vagy répával lehet áldozni a test ördögének, no és szénsavmentes ásványvízzel. A visszazárt viszkisüveg ilyenkor felkerül a polc tetejére, és ott is marad a következő szilveszterig. Az enyém már kilencedik éve megvan, és még mindig félig, igaz, közben becsúszott egy születésnap is, amikor eléggé el nem ítélhető módon kétszer fogyasztottam belőle egy éven belül.

Önök persze még most is másnaposak, amikor ezen sorokat olvassák, de hát a bölcsesség nem jön könnyen, úgyhogy mielőbbi megvilágosodásuk reményében kívánok boldog új évet, eredményekben gazdag 1998-at.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."