Itt az ősz, dologidő.
A minap is ásogattam kicsit kertecskémben, gondokba merülten, izzada orcám, s kérdem magamtól: miért nem értem én ezt a világot, úgy egészen? Mit jelentsen, teszem azt, egy giliszta, kicsiny férge a Mindenhatónak? Vajon jelent-e bármit? S ha igen, mit? Jelenti-e, hogy eső lesz-e, nem-e? Mit jelent a gyönge fűszál? Mit a röpke bogár? Mit az Utazási tájékoztató a BKV járatain? Hogyan értsem a rendőr sapkáját? A tegnapi filmet?
Elgondolkodom ilyenkor azon, mennyivel könnyebb, szebb volna, ha a dolgok értelme mind megvolna nekem, vastag könyvbe írva: hogy mi mit jelent. Egy nagy-nagy szótár kellene, amelyet mindenkinek kötelező volna ismerni, mindjárt jobban megértenénk egymást és a világot. Nem tévelyegnénk a jelképek erdejében, ahogyan a költő mondja. Iránymutató kódex, a világ kis tükre, minden gyermeknek és aggastyánnak, férfinak, nőnek napi segédlete.
Éppen ezért dicsérem én, mezei hermeneuta, bölcs kormányunk igen bölcs döntését, miszerint törvénybe, éspedig a legfőbb törvénybe: alkotmányunkba kell foglalni, hogy mit is jelent a Szent Korona. A Szent Korona ugyanis szimbólum, éspedig az egész magyar népet, az országot, a magyar demokráciát és köztársaságot szimbolizálja. Nehogy aztán már mindenkinek mindenféle az eszébe jusson. Jobb ezt így egyszer s mindenkorra rögzíteni, hogy félreértés ne legyen. Még esetleg volnának, akik azt hinnék, hogy nem szimbolizál semmit, vagy hogy a királyságot szimbolizálja, vagy a királyt, vagy a megcsonkítatlan, nagy, négy (vagy hány) tenger mosta magyar földet, vagy a bizánci-magyar megbonthatatlan barátságot, vagy a dicső magyar középkort, vagy a svájcisapka ősét, vagy a földkerekséget, vagy a kíméletlen hatalomgyakorlást, vagy a szomszéd macskáját. Hát ne így legyen; legyen viszont rend, nyugalom és egység.
Tudom én, hogy lehetnek afféle újbaloldali posztkolonialista-dekonstruktivista teoretikusok, akik ekként fakadnának ki: hogy a ragya verné ki azt a totalizáló, logocentrikus, represszív fajtátokat! Nem átalljátok a diskurzustér erőszakos restrikciójával, a jelentésrögzítés imperialista intézményesítésével elfojtani, elmegyógyintézetbe és börtönbe kényszeríteni a szabadon játszó jelentéstulajdonítás ágenseit? Befagyasztanátok, a kutya úristenit, a disszeminációt? Jogi úton jelölitek ki az értelmezés centrumát? Regrediáltok a fetisizmusba, és ezt a perverz vágyat lefeditek konszenzuálisnak kikiáltott interpretációkkal? De hát én, egyszerű mezei munkás, nem tudok a nadrágos urak dolgához, nem is értem én aztat.
Meg aztán lehetnek idegen szívű, kaján, bomlasztó elemek, akik imigyen szólnának: ha törvénybe kell foglalni, akkor valami baj van vele, ugye? Mert ha senki nem lopna, senki nem tenne hamis tanúbizonyságot sat., akkor nem kellenének a törvények, ugye? És tessen még akkor nekünk azt is megmagyarázni: miért is marad ki alkotmányunkból az országalma, a jogar és a palást tüzetes magyarázata? A jogar, khm, kicsit kínos lenne? Az almáról meg a palástról meg semminek nem tetszik az eszükbe jutni? Meg se hallom, galamblelkű szántóvető, az efféle beszédeket.
Hiába, no, mindig is lesznek olyanok, akik ki akarják játszani a törvényt, vagy kibújnak alóla, esetleg egyenesen alkotmányellenesen cselekszenek. Akik majd ha meglesz ez a szép törvény, őszintén remélem, csak első a sorban, sorra kerül majd még az én gilisztám is, akkor is mindenfélét gondolnak meg értelmeznek, összevissza, ahogy nekik tetszik. Kerékkötők, szekértolók, uszályhordozók. Dologtalan, lumpen bagázs. Lesz itt rend, lesz itt szótár.
