Kálmán C. György: Magánvalóság (Magyar

magyar szótár)

publikálva
1999/38. (09. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

A minap is ásogattam kicsit kertecskémben, gondokba merülten, izzada orcám, s kérdem magamtól: miért nem értem én ezt a világot, úgy egészen? Mit jelentsen, teszem azt, egy giliszta, kicsiny férge a Mindenhatónak? Vajon jelent-e bármit? S ha igen, mit? Jelenti-e, hogy eső lesz-e, nem-e? Mit jelent a gyönge fűszál? Mit a röpke bogár? Mit az Utazási tájékoztató a BKV járatain? Hogyan értsem a rendőr sapkáját? A tegnapi filmet?

Itt az ősz, dologidő.

A minap is ásogattam kicsit kertecskémben, gondokba merülten, izzada orcám, s kérdem magamtól: miért nem értem én ezt a világot, úgy egészen? Mit jelentsen, teszem azt, egy giliszta, kicsiny férge a Mindenhatónak? Vajon jelent-e bármit? S ha igen, mit? Jelenti-e, hogy eső lesz-e, nem-e? Mit jelent a gyönge fűszál? Mit a röpke bogár? Mit az Utazási tájékoztató a BKV járatain? Hogyan értsem a rendőr sapkáját? A tegnapi filmet?

Elgondolkodom ilyenkor azon, mennyivel könnyebb, szebb volna, ha a dolgok értelme mind megvolna nekem, vastag könyvbe írva: hogy mi mit jelent. Egy nagy-nagy szótár kellene, amelyet mindenkinek kötelező volna ismerni, mindjárt jobban megértenénk egymást és a világot. Nem tévelyegnénk a jelképek erdejében, ahogyan a költő mondja. Iránymutató kódex, a világ kis tükre, minden gyermeknek és aggastyánnak, férfinak, nőnek napi segédlete.

Éppen ezért dicsérem én, mezei hermeneuta, bölcs kormányunk igen bölcs döntését, miszerint törvénybe, éspedig a legfőbb törvénybe: alkotmányunkba kell foglalni, hogy mit is jelent a Szent Korona. A Szent Korona ugyanis szimbólum, éspedig az egész magyar népet, az országot, a magyar demokráciát és köztársaságot szimbolizálja. Nehogy aztán már mindenkinek mindenféle az eszébe jusson. Jobb ezt így egyszer s mindenkorra rögzíteni, hogy félreértés ne legyen. Még esetleg volnának, akik azt hinnék, hogy nem szimbolizál semmit, vagy hogy a királyságot szimbolizálja, vagy a királyt, vagy a megcsonkítatlan, nagy, négy (vagy hány) tenger mosta magyar földet, vagy a bizánci-magyar megbonthatatlan barátságot, vagy a dicső magyar középkort, vagy a svájcisapka ősét, vagy a földkerekséget, vagy a kíméletlen hatalomgyakorlást, vagy a szomszéd macskáját. Hát ne így legyen; legyen viszont rend, nyugalom és egység.

Tudom én, hogy lehetnek afféle újbaloldali posztkolonialista-dekonstruktivista teoretikusok, akik ekként fakadnának ki: hogy a ragya verné ki azt a totalizáló, logocentrikus, represszív fajtátokat! Nem átalljátok a diskurzustér erőszakos restrikciójával, a jelentésrögzítés imperialista intézményesítésével elfojtani, elmegyógyintézetbe és börtönbe kényszeríteni a szabadon játszó jelentéstulajdonítás ágenseit? Befagyasztanátok, a kutya úristenit, a disszeminációt? Jogi úton jelölitek ki az értelmezés centrumát? Regrediáltok a fetisizmusba, és ezt a perverz vágyat lefeditek konszenzuálisnak kikiáltott interpretációkkal? De hát én, egyszerű mezei munkás, nem tudok a nadrágos urak dolgához, nem is értem én aztat.

Meg aztán lehetnek idegen szívű, kaján, bomlasztó elemek, akik imigyen szólnának: ha törvénybe kell foglalni, akkor valami baj van vele, ugye? Mert ha senki nem lopna, senki nem tenne hamis tanúbizonyságot sat., akkor nem kellenének a törvények, ugye? És tessen még akkor nekünk azt is megmagyarázni: miért is marad ki alkotmányunkból az országalma, a jogar és a palást tüzetes magyarázata? A jogar, khm, kicsit kínos lenne? Az almáról meg a palástról meg semminek nem tetszik az eszükbe jutni? Meg se hallom, galamblelkű szántóvető, az efféle beszédeket.

Hiába, no, mindig is lesznek olyanok, akik ki akarják játszani a törvényt, vagy kibújnak alóla, esetleg egyenesen alkotmányellenesen cselekszenek. Akik majd ha meglesz ez a szép törvény, őszintén remélem, csak első a sorban, sorra kerül majd még az én gilisztám is, akkor is mindenfélét gondolnak meg értelmeznek, összevissza, ahogy nekik tetszik. Kerékkötők, szekértolók, uszályhordozók. Dologtalan, lumpen bagázs. Lesz itt rend, lesz itt szótár.

publikálva
1999/38. (09. 23.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

Kis-magyarország

még több Kis-Magyarország...

Politika

még több Politika...

Narancs

Blog

még több cikk