Talán már csak a mainál is reménytelenebb magyar időket megélt aggastyánok emlékeznek rá, mikor is volt hazánk legutóbb a Balkán Játékok résztvevője. Közvetlenül a világháború után kezdődtek meg a tárgyalások arról, hogy a korábban Bulgária, Görögország, Románia, Jugoszlávia (mint alapítók), illetve Törökország és Albánia részvételével megrendezett versenyeket Közép-Európa irányában bővítik (a szovjet érdekszférán túli dél felé pedig szűkítik). 1947-ben pedig sportolóink már rengeteg számban rajthoz álltak, sőt sikert sikerre halmoztak: többek között Bukarestben atlétikában, Ljubljanában tornában, Budapesten pedig úszásban szereztek aranyérmeket. 1948-ban már egyenesen Budapesten rendezték volna a további bővítésekkel (Csehszlovákia, Lengyelország) Balkán–közép-európai Játékokra átkeresztelt eseménysorozat nyitó- és záróünnepségét. A politika és a történelem azonban közbeszólt: 1948 szeptemberében a sportvezetők (illetve mindenekelőtt a háttérből: Moszkva) úgy döntöttek, hogy ideiglenesen felfüggesztik a játékokat, amelyeket azután 1953-ig meg sem rendeztek.
A Balkán Játékok sorsa kezdettől fogva szinte természetesen összekapcsolódott a történelemmel és a politikával. Az első, nem hivatalos eseményre az I. világháború után fennmaradt feszültségek enyhítése jegyében 1929-ben került sor; az atlétikai versenyek végeztével a nézők és a versenyzők a tudósítások szerint a szokatlanul csengő Éljen a balkáni béke! felkiáltással búcsúztak egymástól. Az ezt követő években a játékokat több ízben is diplomáciai tárgyalásokkal, külpolitikai egyeztetésekkel egy időben rendezték meg, miközben a sportágak listája egyre bővült: először a Balkánon nagy hagyományokkal rendelkező birkózás és lövészet került a programba, később pedig – a II. világháború alatti ötéves szünetet követően – olyan egzotikus versenyszámok is felbukkantak, mint a gránáthajítás vagy a partizángyaloglás. (Utóbbit csupán 1946-ban és 1947-ben rendezték meg, természetesen jugoszláv, illetve bolgár győztesekkel.) Az elsősorban az atlétikára korlátozódó versenyek fénykora a hatvanas, hetvenes évekre tehető, amikor az indulók között számos olimpiai bajnok és világcsúcstartó is megtalálható volt. Később a játékok fénye erősen megkopott, s az esemény ma már inkább tekinthető különböző színvonalú balkáni bajnokságok laza szövetének. Ráadásul a sorozatnak 1951 óta erős versenytársa van: a szervezettebb Mediterrán Játékokon Bulgária kivételével valamennyi balkáni ország részt vesz.
A Balkán Játékokon tulajdonképpen minden részt vevő ország nagy sikerekkel büszkélkedhetett az elmúlt évtizedekben, kivéve talán a kissé szerényebben teljesítő Macedóniát. Már a jugoszláv időkben is inkább a szerb és a horvát sportolók jeleskedtek, s az önállósodás után sem változott sokat a helyzet: macedón részről szinte csak az egy szem Vancso Sztojanov neve emelhető ki, aki 800 méteren háromszor is diadalmaskodott. Még szomorúbb, hogy bár eddig minden részt vevő országban rendeztek már versenyeket, Szkopjéban eddig mindössze egyszer, 1998-ban került sor a maratonfutásra. Pedig Macedóniában ma már a megfelelő létesítmény is rendelkezésre állna, hiszen 2011-ben az akkori miniszterelnök, Nikola Gruevszki avatta fel a több mint 35 000 néző befogadására alkalmas – a dicsőséges múltra és a Makedónia névre igényt tartva Nagy Sándor apjáról elnevezett – II. Fülöp Stadiont. „Számunkra ez a futball ünnepe” – mondta el a politikus a számunkra is ismerősen csengő mondatot a körülbelül 20 milliárd forintból megújított egykori Városi Stadion nyitóünnepségén.
Gruevszki pedig tudta, miről beszél, hiszen nemzetközi viszonylatban is a futball barátjaként (vagy ma inkább a futball szerelmesének barátjaként) ismert. Személyes sportkarrierjét tekintve legemlékezetesebb talán az a két gólja, amelyet 2015. augusztus 26-án egy bécsi barátságos mérkőzésen szerzett. Az osztrák fővárosban a menekültválság kellős közepén, a balkáni migrációs útvonalon érintett országok politikusainak részvételével tartották meg a Nyugat-Balkán Konferenciát. A csúcsértekezlet résztvevői a politikai egyeztetések előtt a futballpályán kerültek egymással szembe: villanyfényes mérkőzésen Sebastian Kurz, akkori osztrák külügyminiszter nevével is fémjelzett „FC EU” játszott a balkáni országok miniszterelnökeit, minisztereit, képviselőit felsorakoztató „FC Future EU” ellen. A kemény, de fair mérkőzésen, amelyet két sérülés utáni ápolás is megszakított, a lehetséges jövőbeli EU-tagországok politikusaiból álló csapat – nem utolsósorban Gruevszki hatékonyságának köszönhetően – 4:2-re győzött. Érdekes módon az akkori macedón miniszterelnököt nem csupán dicsérettel illették. Beszámolók szerint a Jövő FC kapusa, Aleksandar Antić szerb energiaügyi miniszter így szólt oda a fél pályán lejátszott, kétszer félórás meccs közben Gruevszkinek: „Tudom, hogy te miniszterelnök vagy, de azért futhatnál is egy kicsit.”
A mérkőzésen – mivel a konferenciára sem volt hivatalos – nem vett részt a magyar kormány részéről sem Szijjártó Péter, sem Orbán Viktor, így a volt macedón miniszterelnök ez év őszi Magyarországra menekítéséről szóló tudósításokban sem lehetett frappáns régi képeket felhasználni a labdáért küzdő vagy egymást esetleg barátságosan felsegítő politikusokról. Ma szintén kevés a kép: néhány kósza fotón kívül alig áll rendelkezésünkre információ, vajon mit csinál a budapesti mindennapokban Gruevszki. Láthatta-e például a macedón válogatott két sorsdöntő (és győzelemmel zárult) novemberi mérkőzését Liechtenstein, illetve Gibraltár ellen? Együtt szurkolt-e valamelyik magyar futballbarátjával, hogy csapata a Nemzetek Ligája D csoportjában megelőzze Örményországot (amellyel a baltás gyilkos kiadatása miatt még mindig kínos lenne egy csoportba kerülnünk)? Vajon eljár-e focizni, mozog-e eleget? Felbukkanhat-e váratlanul egy futsalmérkőzés játékosai között?
De Gruevszki budapesti befogadása a futballon túl további sportkérdéseket is felvet. Például: lehetséges-e, hogy a volt macedón miniszterelnök kimenekítésével Magyarország ismét a Balkán Játékok aktív szervezői közé került? És ha ez a helyzet, vajon hasonlóan 1947-hez, mindez most is csak egy évre szól, vagy esetleg örökös tagságot jelent?
