A fiatal tudomány - mint a fiatal ember - azt hiszi, hamar fölismeri és megérti a mély összefüggéseket, magyarázatot talál a nagy, fontos dolgokra. Aztán felnőtté érik, már nem hiszi ezt magáról, de a laikus közvélemény még egy ideig kitart. Ilyen épp most felnövő tudomány a nyelvészet. Talán azért, mert a nyelv túl közel van hozzánk, nehéz magunktól távol tartani, ami pedig szükséges a tudományos vizsgálathoz. Ilyen még a pszichológia: az is meglepően fiatal tudomány, úgy 1900 körül kezdett önállósodni, pedig a lelket mindig is ismerték az emberek, mindig is érdekelte őket, de meg kellett várni, hogy objektíven és racionálisan lehessen vizsgálni.
Egy tudomány(ág) fiatalságát jól mutatja, hogy a nem szakmabeliek, még az igen műveltek is, mindenféle nagy dolgokat hisznek róla. Könnyen vagdalkoznak súlyos szavakkal, fogalmakkal, amire a szaktudós, esetünkben a nyelvész csak zavartan pillog, és nyakát behúzva adatai közé bújik. Ugyanúgy, mint a biológus, amikor az élet értelméről kérdezik. Mit tudom én? Tudós vagyok, nem filozófus, nem próféta. Ezzel nem akarjuk leszólni a filozófust, a prófétát, de azt igenis kötelesek vagyunk megmondani, ha a mi kis tudományunk valamit NEM bizonyít, valamit NEM támaszt alá, és valamely következtetésre NEM ad alapot.
Egy igen művelt olvasótól, V. Z. matematikustól nemrég levelet kaptam, melyben komolyan állítja - ismétlem: nem nyelvész, matematikus! -, hogy igenis létezik nyelvromlás, és ezt az idegen szavak átvételével hozza összefüggésbe. Remélem, nem bántom meg, ha levelét mondatonként idézem és bírálom, ugyanis jól mutatja a közgondolkodás nyelvvel kapcsolatos téveszméit.
VZ: "Az idegen szavak használata É jelez valamit egy nyelv működéséről." - NÁ: Nem, a működéséről semmit, csak a beszélőinek sorsáról, azaz, hogy kapcsolatba kerültek más nyelvekkel.
VZ: "Egy nyelv működését az is jellemzi, hogy mennyire képes új fogalmakat leírni." - NÁ: Nem, egy nyelv működését ez nem jellemzi, mert minden nyelv egyformán képes erre (különben nem volna nyelv). De mit is értsek azon, hogy "új fogalmakat leírni"? A kopaszbarack avagy a nektarin felel-e meg jobban az új fogalom "leírásának"? A nyelvtudomány nem lát értékkülönbséget a két módszer (a belső szóalkotás és a kölcsönzés) között. És főleg: vigyázat, a nyelv nem "leírja" a dolgokat, csak utal rájuk, kódolja őket továbbítás céljából. Mennyiben írja le az orvost az a szó, hogy orvos?
VZ: "A csimpánzról épp akkor gondoltuk, hogy ez azért már valami >>minőségiA nyelvi ösztön). Ez komoly tudományos eredmény, de a színes magazinok nehezen nyugszanak bele. Nem kárhoztatom, hogy egy matematikus ilyeneket olvas (és elhiszi), én is elhiszek ugyanilyen szintű félkacsákat a rákgyógyszerekről meg a piramisokról, de nem merném egy orvossal vagy régésszel való vitában előhozni. Lám, V. Z. úgy érzi: a nyelvtudományban nincs éles határ az okos laikus vélekedés és a szakmai tantétel között.
VZ: "Ha a nyelv bátran élne a lehetőségeivel, természetes módon alkotna új szavakat és kifejezéseket az új fogalmakra kölcsönzés helyett." - NÁ: Levélíróm meg van győződve róla, hogy a belső szóalkotás (pl. kerékpár) a "természetes" módja az új fogalmak megnevezésének, míg a szókölcsönzés (bicikli) nem - a nyelvész meg épp azt találja, hogy mindenütt a világon a kölcsönzés a legtermészetesebb (= leggyakoribb) mód. Az akkád tele van sumer kölcsönszavakkal, a latin göröggel, a német franciával, a magyar némettel. Aki nem nyelvész, nem baj, ha ezt nem tudja - itt a bátorság az érdekes, mellyel kijelenti, mi "természetes". Ráadásul tudományosan nem értékelhető metaforákat, képzettársításokat ír le, mintha egy anatómiai kérdéssel kapcsolatban a szépséget emlegetné.
VZ: "Miért érezzük erőltetettnek, mesterkéltnek azt, hogy távbeszélő, de a legtöbben még a kerékpár szót is?" - NÁ: Levélíróm egy-két példa alapján úgy véli, a mai magyar nyelvérzék az idegen szót részesíti előnyben a belső, magyar alkotásúval szemben. Egyrészt a nyelvészet ezt semmivel sem tartja rosszabbnak, mint a fordítottját; másrészt erre nem is mutatnak komoly jelek, hiszen bőven lehet sorolni az új, belső alkotású kifejezéseket: fapados járat, konditerem, áfa, pizzafutár, titokgazda, interpici, kinyomtál (= megszakítottad a hívásomat), plázázik, alteros (= alternatív szubkultúra tagja), jégcsapretek, lakópark (= új bérházegyüttes) stb. Hogy a távbeszélő, kerékpár miért nem terjedt el, míg a lemezjátszó, hűtőszekrény igen, az érdektelen véletlen. Miért nem hívnak ma senkit Leónak?
VZ: "A berzenkedés mégiscsak valami hibát jelez. A nyelv egy fontos funkciója nem igazán működik." - NÁ: Nincs olyan, hogy egy nyelvben valami ne működne, pláne nem egy fontos funkció. A nyelvhasználat ösztönös tevékenység, egészséges homo sapiensek esetén nem tud nem működni, ugyanúgy, mint a légzés, emésztés, párzás, szülés. Ráadásul a belső szóalkotást (a kerékpár-félék gyártását) nem lehet "a nyelv egy fontos funkciójának" nevezni, legföljebb az egyik szóalkotási lehetőségnek. A nyelv funkciói: a tudósítás, a fölszólítás, a kérdés stb.
VZ: "Arra való a nyelv, hogy ilyeneket (= belső alkotású kifejezéseket) gyártson." - NÁ: Nem. A nyelvészeti szakmunkák annyit mondanak, hogy a nyelv közlésre való. Hogy új fogalmak esetében a közlést a nyelv természetes módon (azaz kölcsönzéssel!), avagy mesterkéltebben (azaz új szavak gyártásával) éri-e el, az hatodrangú részletkérdés.
Érett fővel a szaktudomány rájön, hogy a "hogyan"-ról lehet sokat tudni, de a "miért"-ről voltaképpen nem. Ha megmarad művelőinek kutatókedve, gondolkodó szigora, akkor belemerülnek a "hogyan"-ok gyönyörűséges vizsgálatába, anélkül, hogy az alapkérdéseket, a "miért"-eket feszegetnék. Ezt hívjuk szaktudománynak. Ilyen a fizika, a biológia, ilyen a nyelvészet. Legalábbis az utóbbi ötven évben, amióta komoly tudománnyá serdült. Köszönöm V. Z.-nek, hogy írt, és így módot adott a válaszra.
