Modern Talking

  • Nádasdy Ádám
  • 2005. november 3.

Egotrip

Hát szertelen

A fiatal tudomány - mint a fiatal ember - azt hiszi, hamar fölismeri és megérti a mély összefüggéseket, magyarázatot talál a nagy, fontos dolgokra. Aztán felnőtté érik, már nem hiszi ezt magáról, de a laikus közvélemény még egy ideig kitart. Ilyen épp most felnövő tudomány a nyelvészet. Talán azért, mert a nyelv túl közel van hozzánk, nehéz magunktól távol tartani, ami pedig szükséges a tudományos vizsgálathoz. Ilyen még a pszichológia: az is meglepően fiatal tudomány, úgy 1900 körül kezdett önállósodni, pedig a lelket mindig is ismerték az emberek, mindig is érdekelte őket, de meg kellett várni, hogy objektíven és racionálisan lehessen vizsgálni.

Egy tudomány(ág) fiatalságát jól mutatja, hogy a nem szakmabeliek, még az igen műveltek is, mindenféle nagy dolgokat hisznek róla. Könnyen vagdalkoznak súlyos szavakkal, fogalmakkal, amire a szaktudós, esetünkben a nyelvész csak zavartan pillog, és nyakát behúzva adatai közé bújik. Ugyanúgy, mint a biológus, amikor az élet értelméről kérdezik. Mit tudom én? Tudós vagyok, nem filozófus, nem próféta. Ezzel nem akarjuk leszólni a filozófust, a prófétát, de azt igenis kötelesek vagyunk megmondani, ha a mi kis tudományunk valamit NEM bizonyít, valamit NEM támaszt alá, és valamely következtetésre NEM ad alapot.

Egy igen művelt olvasótól, V. Z. matematikustól nemrég levelet kaptam, melyben komolyan állítja - ismétlem: nem nyelvész, matematikus! -, hogy igenis létezik nyelvromlás, és ezt az idegen szavak átvételével hozza összefüggésbe. Remélem, nem bántom meg, ha levelét mondatonként idézem és bírálom, ugyanis jól mutatja a közgondolkodás nyelvvel kapcsolatos téveszméit.

VZ: "Az idegen szavak használata É jelez valamit egy nyelv működéséről." - NÁ: Nem, a működéséről semmit, csak a beszélőinek sorsáról, azaz, hogy kapcsolatba kerültek más nyelvekkel.

VZ: "Egy nyelv működését az is jellemzi, hogy mennyire képes új fogalmakat leírni." - NÁ: Nem, egy nyelv működését ez nem jellemzi, mert minden nyelv egyformán képes erre (különben nem volna nyelv). De mit is értsek azon, hogy "új fogalmakat leírni"? A kopaszbarack avagy a nektarin felel-e meg jobban az új fogalom "leírásának"? A nyelvtudomány nem lát értékkülönbséget a két módszer (a belső szóalkotás és a kölcsönzés) között. És főleg: vigyázat, a nyelv nem "leírja" a dolgokat, csak utal rájuk, kódolja őket továbbítás céljából. Mennyiben írja le az orvost az a szó, hogy orvos?

VZ: "A csimpánzról épp akkor gondoltuk, hogy ez azért már valami >>minőségiA nyelvi ösztön). Ez komoly tudományos eredmény, de a színes magazinok nehezen nyugszanak bele. Nem kárhoztatom, hogy egy matematikus ilyeneket olvas (és elhiszi), én is elhiszek ugyanilyen szintű félkacsákat a rákgyógyszerekről meg a piramisokról, de nem merném egy orvossal vagy régésszel való vitában előhozni. Lám, V. Z. úgy érzi: a nyelvtudományban nincs éles határ az okos laikus vélekedés és a szakmai tantétel között.

VZ: "Ha a nyelv bátran élne a lehetőségeivel, természetes módon alkotna új szavakat és kifejezéseket az új fogalmakra kölcsönzés helyett." - NÁ: Levélíróm meg van győződve róla, hogy a belső szóalkotás (pl. kerékpár) a "természetes" módja az új fogalmak megnevezésének, míg a szókölcsönzés (bicikli) nem - a nyelvész meg épp azt találja, hogy mindenütt a világon a kölcsönzés a legtermészetesebb (= leggyakoribb) mód. Az akkád tele van sumer kölcsönszavakkal, a latin göröggel, a német franciával, a magyar némettel. Aki nem nyelvész, nem baj, ha ezt nem tudja - itt a bátorság az érdekes, mellyel kijelenti, mi "természetes". Ráadásul tudományosan nem értékelhető metaforákat, képzettársításokat ír le, mintha egy anatómiai kérdéssel kapcsolatban a szépséget emlegetné.

VZ: "Miért érezzük erőltetettnek, mesterkéltnek azt, hogy távbeszélő, de a legtöbben még a kerékpár szót is?" - NÁ: Levélíróm egy-két példa alapján úgy véli, a mai magyar nyelvérzék az idegen szót részesíti előnyben a belső, magyar alkotásúval szemben. Egyrészt a nyelvészet ezt semmivel sem tartja rosszabbnak, mint a fordítottját; másrészt erre nem is mutatnak komoly jelek, hiszen bőven lehet sorolni az új, belső alkotású kifejezéseket: fapados járat, konditerem, áfa, pizzafutár, titokgazda, interpici, kinyomtál (= megszakítottad a hívásomat), plázázik, alteros (= alternatív szubkultúra tagja), jégcsapretek, lakópark (= új bérházegyüttes) stb. Hogy a távbeszélő, kerékpár miért nem terjedt el, míg a lemezjátszó, hűtőszekrény igen, az érdektelen véletlen. Miért nem hívnak ma senkit Leónak?

VZ: "A berzenkedés mégiscsak valami hibát jelez. A nyelv egy fontos funkciója nem igazán működik." - NÁ: Nincs olyan, hogy egy nyelvben valami ne működne, pláne nem egy fontos funkció. A nyelvhasználat ösztönös tevékenység, egészséges homo sapiensek esetén nem tud nem működni, ugyanúgy, mint a légzés, emésztés, párzás, szülés. Ráadásul a belső szóalkotást (a kerékpár-félék gyártását) nem lehet "a nyelv egy fontos funkciójának" nevezni, legföljebb az egyik szóalkotási lehetőségnek. A nyelv funkciói: a tudósítás, a fölszólítás, a kérdés stb.

VZ: "Arra való a nyelv, hogy ilyeneket (= belső alkotású kifejezéseket) gyártson." - NÁ: Nem. A nyelvészeti szakmunkák annyit mondanak, hogy a nyelv közlésre való. Hogy új fogalmak esetében a közlést a nyelv természetes módon (azaz kölcsönzéssel!), avagy mesterkéltebben (azaz új szavak gyártásával) éri-e el, az hatodrangú részletkérdés.

Érett fővel a szaktudomány rájön, hogy a "hogyan"-ról lehet sokat tudni, de a "miért"-ről voltaképpen nem. Ha megmarad művelőinek kutatókedve, gondolkodó szigora, akkor belemerülnek a "hogyan"-ok gyönyörűséges vizsgálatába, anélkül, hogy az alapkérdéseket, a "miért"-eket feszegetnék. Ezt hívjuk szaktudománynak. Ilyen a fizika, a biológia, ilyen a nyelvészet. Legalábbis az utóbbi ötven évben, amióta komoly tudománnyá serdült. Köszönöm V. Z.-nek, hogy írt, és így módot adott a válaszra.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.