Párnacsata

Egotrip

Kemény szavak

Két héttel ezelőtt Mélyi József a Pálya a magasban sorozat legutóbbi darabjában a sport és a szexualitás sikamlós viszonyát taglalta. Érdekfeszítő cikkének búvárlása közepette jutott eszembe az a majd' száz éve, 1907-ben megjelent hazai szakmunka, amely A nemi probléma (Sexuális pedagógia) címet viseli. A csekély, alig százoldalnyi terjedelmű, ám annál ambiciózusabb könyvecske szerzője ugyanis nem volt más, mint Kemény Ferenc (1860-1944), az olimpiai mozgalom magyarországi élharcosa, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagja, Pierre de Coubertin báró munkatársa. Hasznos mulatságul ma erről a fölvilágosító traktátusról szól írásom.

A XIX. század vége, illetőleg a múlt század eleje - sok egyéb mellett - a szexuális ismeretterjesztés hőskora volt Magyarországon. A lángoló fülű hazai olvasóközönség valósággal falta a diszkrét csomagolásban kézbesített Krafft-Ebing- és Bloch-munkákat, s a tudós németek sikerét látva seregnyi magyar szakértő is tollat ragadott. Vegyes színvonalú műveikben, amelyek a "nemi élet titkait és veszélyeit", a "kéjvágy betegségeit" vagy teszem azt a "kóros nemi ösztön" kérdéseit tárgyalták, kevés kivétellel mindahányan kárhoztatták koruk dekadens, erotomán légkörét, s helyeseltek Prohászka Ottokárnak, aki szerint: "A nemzetek, melyekben a sexus vezet, a pusztulás útján járnak." Kötelességszerűen elítélték tehát a nemiség körüli nagy felhajtást, a felfokozott érdeklődést, amelynek pedig nyilvánvalóan maguk is gerjesztői és kielégítői voltak.

Kemény Ferenc nem tartozott a kivételek közé. ' is hosszú oldalakon keresztül ostorozza a nemi erkölcsök romlottságát, a "nyomtatott világhatalom" (azaz a sajtó), a bálványozott "lábművészet" (vagyis a balett) és a pornográf irodalom lélekroncsoló hatását. Valósággal lubickolni látszik a riasztó egészségügyi adatsorokban is, s bibliai szóhasználattal, valamint rideg ótestamentumi szigorral imigyen fogalmaz: "Az emberiség előtt lángpallossal áll a venerikus beteg-ségek istencsapása, mellyel a teremtés saját szemérmét óvja meg." Vagyis a jövő kétségkívül az érzéki ellenállásé, s ennek kimunkálásában komoly feladat hárul a pedagógusokra. Kemény, aki e könyvét reáliskolai igazgatóként jegyezte, hosszasan időzik a kérdésnél: vajon mi módon világosítsuk fel az ifjúságot a nemiségről anélkül, hogy fölkeltsük az érdeklődését a téma iránt? Kezdjük talán a - franciás művészneve dacára - német lelkész-író, Jean Paul "férges dió" hasonlatával, Penzing tojásmeséjével, a közkedvelt gólyával vagy esetleg a szántóvető atya és földanya képével, amit Bergemann-Holländer javall? Nos, akármely kombinációt válasszuk is, azért fő az éberség, a tanulóifjúság állandó szemmel tartása! A gyermek ugyanis - ne higgyünk a látszatnak! - a legritkább esetben tiszta és ártatlan. A gyermek bizony velejéig romlott, az iskola pedig a bűn fertelmes melegágya. Kemény (egyetértve Porosz pesti orvosdoktor korábbi fölvetésével) a nadrágzseb nélküli egyenruha bevezetését szorgalmazza, mert így talán gátat lehet vetni az önfertőzés tomboló ragályának. Mert ez az undokság - állítja a Tóth Tihamér főtisztelendő Tiszta férfiúságát előlegező Kemény - tudvalevőleg nemcsak az erkölcs tagadásához, de egyúttal a legsúlyosabb megbetegedésekhez, sorvadáshoz, ideg- és szembajhoz is vezethet. (Közbevetőleg említem, hogy az általam forgatott példány lapjain Kemény könyvének egyik korabeli olvasója az alábbi megjegyzést fűzte a szembaj és az önfertőzés között tételezett kapcsolathoz: "Ennek fölfedezése rántott ki engem is az évekig megfetrengett mocsárból. Csak bízni, akarni és merni kell!")

Persze, ha sikerülne is valamiképp megóvni az ifjúságot a fent emlegetett veszedelemtől, azért még korántsem lehetnek nyugodtak a szülők, a pedagógusok és a felelős államférfiak. Nem, mert hiszen nemzetünk fiait a "kitombolás és kiélés tévtana" fenyegeti. Ez a "legveszedelmesebb szofizma" korrumpálja az egyetemista ifjúságot olyannyira, hogy például a műegyetemi hallgatók majd' egyharmada nemileg beteg. (E pontnál amúgy két bejegyzést is találtam. Előbb egy "a jogászokról ne is beszéljünk!" kitételt, majd az első bejegyzőt dorgáló "Nana!" fölkiáltást.) Ez a tévtan vezeti el Babilon - illetve az " vagy a Szövetség utca - lányaihoz ifjainkat, s ez teszi azután Budapestet a pusztulásra ítélt Szodomához hasonlóvá, ahogy azt egyébiránt már egy 1891-ben napvilágot látott röpirat (Brichta Kálmán: Budapestnek vesznie kell!) is komor megelégedéssel nyugtázta.

Kiélés és kitombolás helyett Kemény Ferenc a házasság előtti teljes absztinenciát javasolja, hisz úgymond "attól még senki sem lett beteg", az önmegtartóztatás "lehetséges és szükséges". Biológiai és fajnemesítési bizonyítékok elősorolása után a szerteágazó érdeklődésű szerző végre a sportolókra is hivatkozhat: "Az ókor atlétáitól kezdve a jelenkor angol ökölvívóiig a versenyzők önmagukat kárhoztatják pihenésre." Mindazonáltal Keménybe szorult némi realitásérzék, s így, ha nagy sokára is, de belátja, hogy a teljes és tömeges önmegtartóztatás egyelőre kivitelezhetetlen idea. Az eszményi megoldástól jócskán eltávolodva pedig értelemszerűen nem marad más, mint felvilágosítással, higiéniával és óvszerrel harcolni a nemi betegségek ellen, s minden lehető alkalommal szót emelni, ha a pőre erotika, a sikamlós nuditás fölbukkan a sajtóban vagy a színpadon. A rezignált Kemény Ferenc végezetül még a magyar sportolókkal kapcsolatban is csalódottan kényszerül nyugtázni az absztinencián diadalmaskodó vaskos valóságot: "Azok a tornászok, atléták, versenyzők és sportférfiak, akik a testi kultúra színhelyéről egyenesen a korcsmába vagy más házakba mennek, s nyers testi erejük tudatában ott a szesz és a szerelem körül tobzódnak, merő állatiasságba süllyednek..."

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."