Párnacsata

Egotrip

Kemény szavak

Két héttel ezelőtt Mélyi József a Pálya a magasban sorozat legutóbbi darabjában a sport és a szexualitás sikamlós viszonyát taglalta. Érdekfeszítő cikkének búvárlása közepette jutott eszembe az a majd' száz éve, 1907-ben megjelent hazai szakmunka, amely A nemi probléma (Sexuális pedagógia) címet viseli. A csekély, alig százoldalnyi terjedelmű, ám annál ambiciózusabb könyvecske szerzője ugyanis nem volt más, mint Kemény Ferenc (1860-1944), az olimpiai mozgalom magyarországi élharcosa, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alapító tagja, Pierre de Coubertin báró munkatársa. Hasznos mulatságul ma erről a fölvilágosító traktátusról szól írásom.

A XIX. század vége, illetőleg a múlt század eleje - sok egyéb mellett - a szexuális ismeretterjesztés hőskora volt Magyarországon. A lángoló fülű hazai olvasóközönség valósággal falta a diszkrét csomagolásban kézbesített Krafft-Ebing- és Bloch-munkákat, s a tudós németek sikerét látva seregnyi magyar szakértő is tollat ragadott. Vegyes színvonalú műveikben, amelyek a "nemi élet titkait és veszélyeit", a "kéjvágy betegségeit" vagy teszem azt a "kóros nemi ösztön" kérdéseit tárgyalták, kevés kivétellel mindahányan kárhoztatták koruk dekadens, erotomán légkörét, s helyeseltek Prohászka Ottokárnak, aki szerint: "A nemzetek, melyekben a sexus vezet, a pusztulás útján járnak." Kötelességszerűen elítélték tehát a nemiség körüli nagy felhajtást, a felfokozott érdeklődést, amelynek pedig nyilvánvalóan maguk is gerjesztői és kielégítői voltak.

Kemény Ferenc nem tartozott a kivételek közé. ' is hosszú oldalakon keresztül ostorozza a nemi erkölcsök romlottságát, a "nyomtatott világhatalom" (azaz a sajtó), a bálványozott "lábművészet" (vagyis a balett) és a pornográf irodalom lélekroncsoló hatását. Valósággal lubickolni látszik a riasztó egészségügyi adatsorokban is, s bibliai szóhasználattal, valamint rideg ótestamentumi szigorral imigyen fogalmaz: "Az emberiség előtt lángpallossal áll a venerikus beteg-ségek istencsapása, mellyel a teremtés saját szemérmét óvja meg." Vagyis a jövő kétségkívül az érzéki ellenállásé, s ennek kimunkálásában komoly feladat hárul a pedagógusokra. Kemény, aki e könyvét reáliskolai igazgatóként jegyezte, hosszasan időzik a kérdésnél: vajon mi módon világosítsuk fel az ifjúságot a nemiségről anélkül, hogy fölkeltsük az érdeklődését a téma iránt? Kezdjük talán a - franciás művészneve dacára - német lelkész-író, Jean Paul "férges dió" hasonlatával, Penzing tojásmeséjével, a közkedvelt gólyával vagy esetleg a szántóvető atya és földanya képével, amit Bergemann-Holländer javall? Nos, akármely kombinációt válasszuk is, azért fő az éberség, a tanulóifjúság állandó szemmel tartása! A gyermek ugyanis - ne higgyünk a látszatnak! - a legritkább esetben tiszta és ártatlan. A gyermek bizony velejéig romlott, az iskola pedig a bűn fertelmes melegágya. Kemény (egyetértve Porosz pesti orvosdoktor korábbi fölvetésével) a nadrágzseb nélküli egyenruha bevezetését szorgalmazza, mert így talán gátat lehet vetni az önfertőzés tomboló ragályának. Mert ez az undokság - állítja a Tóth Tihamér főtisztelendő Tiszta férfiúságát előlegező Kemény - tudvalevőleg nemcsak az erkölcs tagadásához, de egyúttal a legsúlyosabb megbetegedésekhez, sorvadáshoz, ideg- és szembajhoz is vezethet. (Közbevetőleg említem, hogy az általam forgatott példány lapjain Kemény könyvének egyik korabeli olvasója az alábbi megjegyzést fűzte a szembaj és az önfertőzés között tételezett kapcsolathoz: "Ennek fölfedezése rántott ki engem is az évekig megfetrengett mocsárból. Csak bízni, akarni és merni kell!")

Persze, ha sikerülne is valamiképp megóvni az ifjúságot a fent emlegetett veszedelemtől, azért még korántsem lehetnek nyugodtak a szülők, a pedagógusok és a felelős államférfiak. Nem, mert hiszen nemzetünk fiait a "kitombolás és kiélés tévtana" fenyegeti. Ez a "legveszedelmesebb szofizma" korrumpálja az egyetemista ifjúságot olyannyira, hogy például a műegyetemi hallgatók majd' egyharmada nemileg beteg. (E pontnál amúgy két bejegyzést is találtam. Előbb egy "a jogászokról ne is beszéljünk!" kitételt, majd az első bejegyzőt dorgáló "Nana!" fölkiáltást.) Ez a tévtan vezeti el Babilon - illetve az " vagy a Szövetség utca - lányaihoz ifjainkat, s ez teszi azután Budapestet a pusztulásra ítélt Szodomához hasonlóvá, ahogy azt egyébiránt már egy 1891-ben napvilágot látott röpirat (Brichta Kálmán: Budapestnek vesznie kell!) is komor megelégedéssel nyugtázta.

Kiélés és kitombolás helyett Kemény Ferenc a házasság előtti teljes absztinenciát javasolja, hisz úgymond "attól még senki sem lett beteg", az önmegtartóztatás "lehetséges és szükséges". Biológiai és fajnemesítési bizonyítékok elősorolása után a szerteágazó érdeklődésű szerző végre a sportolókra is hivatkozhat: "Az ókor atlétáitól kezdve a jelenkor angol ökölvívóiig a versenyzők önmagukat kárhoztatják pihenésre." Mindazonáltal Keménybe szorult némi realitásérzék, s így, ha nagy sokára is, de belátja, hogy a teljes és tömeges önmegtartóztatás egyelőre kivitelezhetetlen idea. Az eszményi megoldástól jócskán eltávolodva pedig értelemszerűen nem marad más, mint felvilágosítással, higiéniával és óvszerrel harcolni a nemi betegségek ellen, s minden lehető alkalommal szót emelni, ha a pőre erotika, a sikamlós nuditás fölbukkan a sajtóban vagy a színpadon. A rezignált Kemény Ferenc végezetül még a magyar sportolókkal kapcsolatban is csalódottan kényszerül nyugtázni az absztinencián diadalmaskodó vaskos valóságot: "Azok a tornászok, atléták, versenyzők és sportférfiak, akik a testi kultúra színhelyéről egyenesen a korcsmába vagy más házakba mennek, s nyers testi erejük tudatában ott a szesz és a szerelem körül tobzódnak, merő állatiasságba süllyednek..."

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.

„Párizsban minden volt”

  • Artner Sisso

A Jel Színház alapítója a vajdasági Magyarkanizsáról indult képzőművészként, s előbb Budapesten, majd Párizsban lett táncos és koreográfus. Legutóbbi darabja, az OMMA kapcsán beszélgettünk, emlékezve az első előadására, a Pekingi kacsára is.

Hozza a kötelezőt

  • Sausic Attila (Berlin)

Németországban megszigorították a járványellenes intézkedéseket. Angela Merkel megjelenésünk napján adja át irodáját a parlament által szerdán megválasztott szociáldemokrata kancellárnak. Olaf Scholz általános oltáskötelezettség bevezetését tervezi. S mennyi szép törekvés és nemes szándék említhető az új kormány programjából!

„Rohadjon szét ott, ahol van!”

A szakértő szerint kisebbek, az építtető szerint megfelelő méretűek a Nagy-Magyarországot bemutató mórahalmi Mini Hungary Park makettépületei. A Szegedi Törvényszéken zajló büntetőper nem azt vizsgálja, mi mekkora, hanem hogy meg akarták-e rövidíteni az államot és az Európai Uniót.

„Innen csak elmenni lehet”

Négyszázszoros ingatlanár-különbség is lehet Budapest belvárosa és például a Békés megyei Kevermes vagy Kötegyán között. Kevermesen jártunk, s mellbevágó szegénységet és pusztulást láttunk.

„Ekkora szakadék máshol nincs”

Mivel elégedetlenek a mai fiatalok, és miért a magyarok a leg­op­ti­mistábbak a visegrádi négyek közül? Mi lehet az oka a politikai hovatartozás szerinti megosztottságnak, és mi az az egy kérdés, amelyben mégis egyetért fideszes és ellenzéki fiatal?