Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Egotrip

Argó és társai

Salinger Catcher in the Rye című művét egy kiváló regényíró, Murakami Haruki fordította japánra 2003-ban. A cím fordítására mesteri megoldást talált: fonetikusan átírta az angol szavakat. Kyatchá in dza rai. Semmi Zabhegyező vagy Rozsban a fogó. A mester talán tudta, hogy a honi kritikusok a fordításáról úgyis azt fogják majd írni, amit a regényeiről szoktak. Azaz, hogy a stílusa nem elég japános.

És mégis… A Murakami-féle Kyatchá-fordítást olyanok is megvették, akik Murakamit, Shakespeare-t és James Joyce-ot csakis manga, azaz képregényváltozatban olvastak. Annak idején a könyv magyar fordítása is hatalmas sikert aratott. Gimnáziumunk nagyszerű, fiatal tanárnőjének, Gyepes Juditnak a Zabhegyezője (1964) egy ismeretlen, új nyelvet teremtett a számunkra. És jól tolmácsolt nekünk valami fontosat; igaz, nem is egyszer elszakadt az angol eredeti verbatim szövegétől. Barna Imre fordítása (2015) egy fél évszázaddal később született, ihletett és hibátlan munka. Senki nem tehet arról, hogy a mi agyunkba már diákkorunkban beleégett egy másik könyv: a Zabhegyező. Mi az Útont, Kerouac regényét is a Déry-fordításban ismertük meg, és meghökkentünk, amikor (másfél évtizeddel később) megjelent Bartos Tibor fordítása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.