Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Egotrip

Argó és társai

Salinger Catcher in the Rye című művét egy kiváló regényíró, Murakami Haruki fordította japánra 2003-ban. A cím fordítására mesteri megoldást talált: fonetikusan átírta az angol szavakat. Kyatchá in dza rai. Semmi Zabhegyező vagy Rozsban a fogó. A mester talán tudta, hogy a honi kritikusok a fordításáról úgyis azt fogják majd írni, amit a regényeiről szoktak. Azaz, hogy a stílusa nem elég japános.

És mégis… A Murakami-féle Kyatchá-fordítást olyanok is megvették, akik Murakamit, Shakespeare-t és James Joyce-ot csakis manga, azaz képregényváltozatban olvastak. Annak idején a könyv magyar fordítása is hatalmas sikert aratott. Gimnáziumunk nagyszerű, fiatal tanárnőjének, Gyepes Juditnak a Zabhegyezője (1964) egy ismeretlen, új nyelvet teremtett a számunkra. És jól tolmácsolt nekünk valami fontosat; igaz, nem is egyszer elszakadt az angol eredeti verbatim szövegétől. Barna Imre fordítása (2015) egy fél évszázaddal később született, ihletett és hibátlan munka. Senki nem tehet arról, hogy a mi agyunkba már diákkorunkban beleégett egy másik könyv: a Zabhegyező. Mi az Útont, Kerouac regényét is a Déry-fordításban ismertük meg, és meghökkentünk, amikor (másfél évtizeddel később) megjelent Bartos Tibor fordítása.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.