Mélyi József: Pálya a magasban

Magasröpte

  • Mélyi József
  • 2021.03.31 21:00

Egotrip

Németh László nem értett a teniszhez.

Pedig érthetett volna, hiszen édesapja, Németh József igazi allround sportsman volt, aki Nagybányán nemcsak történelmet tanított, de beugróként testnevelést is. Mégpedig nem is akárhogyan. 1904-ben a nagybányai gimnázium tornászai a pesti Millenárison országos versenyen vettek részt, ahol a csapat előtornásza, a 16 éves Tersánszky Józsi Jenő a nyújtón még az az idő tájt szokatlan kunsztot, az óriáskört is bemutatta. A Kakuk Marci későbbi szerzője idősebb korában úgy nyilatkozott, hogy hiába volt ő akkoriban válogatott szintű tornász, kedvenc tanára, Németh József bármit utánacsinált talajon vagy bármelyik szeren.

Németh László legkedvesebb sportja az úszás volt, egyébként pedig nem nagyon foglalkozott a sporttal. Ezért is lehetséges, hogy az Anna Karenina fordításából kimaradt a tenisz. Pedig az eredetiben, a hatodik részben, ott is a 22. fejezetben van egy jelenet, amikor Dolly Annáék birtokára látogat, s a társaság kivonul a krokettpályára teniszezni; Németh László azonban néhány szót kihagyott az eredetiből, így olyan, mintha értelmetlenül kroketteznének egy háló fölött. „Ebéd után a teraszra ültek ki. Később a krokettpályára mentek le (itt marad ki a fordításból, hogy: lawn-tennis-t) játszani. A játszók két csoportra oszolva álltak föl a gondosan kiegyengetett s ledöngölt pályán, az aranyozott cölöpökön kifeszített háló két oldalán.” Pedig fontos a jelenet, ezt külön ki­emeli Tolsztoj egyik legértőbb olvasója, Vladimir Nabokov is, az Előadások az orosz irodalomról egyik részében, amikor arról ír, mennyire érdekes, hogy a hölgyek engedélyével az urak a játékhoz levethetik a zakójukat és feltűrhetik az ingujjukat. Ráadásul ez a tenisz első említése az orosz irodalomban, ahogy ezt Nabokov Pnyin professzor című regényében a főhős szájába adja, s még az 1875-ös évet is hozzárendeli (mint ahogy azt is elmondatja vele, hogy a boksz pedig először Lermontov egyik művében fordul elő).

Nabokov értett a teniszhez. Ismerte a sportág történetét, egyik előadásában a modern játékot, a lawn tennis-t élesen elválasztotta a Shakespeare és Cervantes által is említett court-tennis-től. És maga is játszotta a játékot, már fiatal éveiben, a család Szentpétervár melletti birtokán, majd később az emigrációban is. Első berlini éveiben oktatta a teniszt – emellett bokszolt és futballkapus is volt –, ahogy később Angliában is. És persze írt is róla. 1926-ban az Egyetemi költemény (Unyiverszityetszkaja Poema) című versébe belefoglalta a korszak nagy francia teniszezőnőjét, Suzanne Lenglent (34. rész: „könnyűléptű Lenglen”). A játék szerepel az 1932-es Tündöklésben, és kiemelt helyen a Lolitában is, ahol Humbert Humbert próbálja megtanítani teniszre a vágy fiatal tárgyát: „bár ifjúkoromban kiváló játékos voltam, reménytelen tanárnak bizonyultam, így aztán Kaliforniában el kellett vinnem néhány nagyon drága leckére egy neves edzőhöz, egy tagbaszakadt, csupa ránc, labdaszedő fiúk háremétől övezett vénséghez…” (fordította: Békés Pál). Az említett edző, aki 30 évvel azelőtt „tönkreverte a nagy Gobert-t”, az irodalomtudósok és a sporttörténészek szerint nem más, mint a húszas évek sztárjátékosa, Bill Tilden, aki a negyvenes években többször is börtönbe került, mert fiatal fiúkkal kezdett szexuális kapcsolatba, s aki ettől kezdve, 1953-ban, 60 éves korában bekövetkezett haláláig szinte csak titokban edzősködhetett.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk