Vajda Mihály

Miért végezték ki, vagyis miért nem végezték ki Szókratészt?

Phaidón

Egotrip

Hol az ördögben kódorog már megint az öreg ebben a hidegben? – mondom magamban, aztán meggyőzöm magam, hogy ne viselkedjek úgy, mint ennek a 2500 éves fura öregúrnak a mamája. 

Ha fázik, majd lecseréli a tunikát valami téli hacukára. Az ám… Van-e neki pénze? Miből élt egyáltalán az öreg 2500 éven át? Talán az óathéni államkassza utal át neki havonta valami összeget?

– Merre jártál? – kérdem, amikor végre belép.

– Csak úgy kódorogtam. Zsebemben a várostérkép, melyet szíves voltál venni nekem, de csak akkor használom, ha eltévedek. A több ezer éves gyakorlat eredményeképp ez azonban csak rendkívül ritkán fordul elő velem. Ez a Budapest nem olyan bonyolult, mint Mexikóváros.

– Én azt nem ismerem; de el tudom képzelni, hogy könnyen eltéved benne az ember. – Hallottál a washingtoni eseményekről?

– Mi az ördög történt Washingtonban?

– A hivatalának utolsó napjaiban járó elnök, a Trump felheccelte a híveit, azok aztán betörtek a Capitoliumba, hogy megakadályozzák Joe Biden elnökké nyilvánítását. Őrültek háza a világ. Persze megeshet, hogy majd’ mindig az volt. Hát az nem volt őrület, amikor a tisztes athéni polgárok téged halálra ítéltek?

– Hagyjuk, ezt már megbeszéltük. Mi dolgod ezzel?

– Semmi, ez igaz. Persze azzal se sok, ami a napokban Washingtonban történik. De szeretnék már vén fejemmel egy normális világban élni. Tudom; erre semmi remény. Látom, téged szórakoztat a világ.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.