The Shadow-Line; A Confession című írásában Joseph Conrad úgy vélekedett, hogy "(A) fikció történelem, emberi történelem, különben semmi lenne. Ám több is annál; sokkal szilárdabb alapokon nyugszik, a formák realitásán, a társadalmi jelenségek megfigyelésén, míg a történetírás fundamentuma a dokumentum, nyomtatott és írott szövegek elemzése, a másodkézből származó benyomás. Ezért a fikció közelebb áll az igazsághoz." Joseph Conrad nem sejthette, hogy Berkesi András, a Sellő a pecsétgyűrűn, az Októberi vihar, a Vihar után és számtalan más, serdülteket és serdületleneket egyaránt megrontó fikció szerzője ezt komolyan veszi, és büntetőjogi felelőssége tudatában fogja majd gyakorolni. A katonai elhárítás volt tisztje, aki tisztázatlan okokból és körülmények között négy évet töltött börtönben az ötvenes évek első felében, és akivel rabtársai a szabadulás után (ki tudja, miért? - én is tudom, de bizonyítékok hiányában nem írhatom) nem álltak szóba, a Népszabadság 1957. szeptember 8-i számában tanúnak jelentkezett.
A minapi tévéműsorban Bandi bátyámnak aposztrofált realista szerző, aki átkosnak nevezte a korszakot, amelyben regényeit százezer példányban nyomták után, ebben a harminckilenc évvel ezelőtti írásában lerántja a leplet Rákosi börtöneiről. A tévhiedelmekkel ellentétben nyíltan megírja, hogy az ötvenes évek vele együtt raboskodó elítéltjei megérdemelt börtönbüntetésüket töltötték a fegyintézetekben. Kővágó Józsefnek, Budapest egykori polgármesterének vezetésével "a börtönökben illegálisan megalakították a Politikai Elítéltek Szövetségét, (...) tudatosan készültek egy véres leszámolásra, a történelemben példa nélküli tömegmészárlásra". A börtöntöltelékek nem tagadták bűneiket, "Pálóczy-Horváth nem egy alkalommal elmondta, hogy őt még a háború alatt szervezték be az angolok, s a háború éveiben mint az angol titkosszolgálat embere" harcolt Szálasi ellen. A Politikai Elítéltek illegális szövetsége valóságos ellenforradalmi csúcsszervként készült a börtönben a harmadik világháborúra és kidolgozta egységes gazdasági és igazságszolgáltatási programját. A titkos terv szerint a harcok során megmaradt kommunistákat három csoportra osztották volna: "Az első csoportba az úgy nevezett síma kommunisták tartoznak, ezeknek büntetését 5-10 évben állapították meg, és közülük igényelhettek volna munkaerőt a papi és kulákbirtokok. A második kategóriába a pártfunkcionáriusok tartoznak, 10-15 évi büntetésük egy részét ők is papi és kulákbirtokon, kényszermunkával töltötték volna. A felső vezetők büntetése életfogytiglan vagy halál."
Na már most miért akarták eltenni az útból ezek a Pálóczy-Horváthok, Ignotusok, Kéthly Annák és a többiek, akikre Bandi bátyánk hivatkozik, a kommunistákat, túl azon, hogy kényszermunkások kellettek volna a papi és kulákbirtokokra? Az Októberi vihar című népszerű és közvetlen megfigyeléseken alapuló regényből kiderül, hogy mi volt az ellenforradalom igazi, nem pedig fiktív oka. "...Nézze, én nagyon jól tudom, hogy rajtam kívül még sokan vannak most frászban, mert mindegyiknek van a füle mögött valami. Ezekben a napokban mindenki keresi a maga ávéhását, hogy eltegye láb alól, mert képzelje el, mi lenne itt az országban, ha mi győznénk. Megkezdődnének a perek, és az ávéhás tisztek szépen elmondanák, hogy az egyes vonalak miért buktak le... Vajon Mindszentynek érdeke-e, hogy a kihallgatója életben maradjon, és a tárgyaláson elmondja, hogy az öregúr nem éppen főpásztorhoz illő módon viselkedett... Úgy reszketett az életéért, hogy mindent bevallott... Szóval most Mindszenty is azért imádkozik, hogy lehetőleg gyulladjon ki minden ávéhás irattár, égjen el minden saját kezével írott vallomás, és az a tiszt, aki őt kihallgatta, lehetőleg minél gyorsabban pusztuljon el. Nem tagadom, én is ezért imádkozom" - írja Berkesi.
Ha a dokumentumok alapján úgysem lehet az igazság közelébe férkőzni, akkor nem nagy kár az irattárakért. Ha a történész azt hiszi, hogy amit ír, az maga a valóság, akkor amúgy is fikciót kerget. Ha meg a valóság a fikció visszfénye, akkor még mindig ott van Berkesi.
