Seres László: Dekóder

  • 1996. november 7.

Egotrip

Vannak emberek, akiket idejében észre kell venni, mielőtt még történelmet csinálnak.
Vannak emberek, akiket idejében észre kell venni, mielőtt még történelmet csinálnak.

Itt van például rögtön a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki azt mondja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia legfontosabb feladata "új nemzeti értékrend felállítása".

Még egyszer: ez a legfontosabb feladata.

A történelmi jelentőségű hírre nemigen figyelt fel az ezt közlő napilap, csak úgy odavágta a második oldalra, a magyar-jugoszláv védelmi megállapodás és a debreceni tömeges ételmérgezés közé, annyival megtoldva, hogy Glatz Ferenc szerint az MTA "a jelenlegi, teljesen gazdasági és pénzközpontú értékrendben szenvedő társadalmat igyekszik `kirángatni` ebből a naiv, prekapitalista elképzelésből, ami egyébként természetes reakció a szovjet rendszer pénzt lebecsülő magatartására".

Mit akar nekünk az elnök ezzel mondani?

Az elnök mondanivalójának legalább két szintje van, és a két szint úgy elmegy egymás mellett, mint amikor építették a Marx téri felüljárót. Az érvelés egyik szintje: társadalmunk tévúton van, értékrendje gazdasági, ezért más értékrend kell, amit három dolog jellemez: 1) új, 2) nemzeti, 3) fel kell állítani. Másik dimenzió: az MTA fogja felállítani. Az elnök éppen azt a testületet elnökli, amelyet eszerint a Nemzet vagy valaki más feljogosított arra, hogy kidolgozza ezt az új értékrendet, és kirángasson mindenkit ebből az (egyébként természetes) reakcióból. Magyarul: szerinte a Magyar Tudományos Akadémia nevű nonprofit szervezet feladata a lélekben 15 millió magyar nemzetiségű Én kirángatása az (egyébként természetes) posztszovjet materializmusból.

Két dolgot kell tehát megnéznünk. 1) Miből áll az új értékrend, 2) Hogy nézhet ki konkrétan, amikor a Glatz Ferenc vezette MTA kirángat minket a régiből?

1) Az új értékrend a fentiek alapján nem anyagias, nem prekapitalista, tisztán spirituális (szellemi vagy vallási), magyarságközpontú, közösségi és semmiképpen sem naiv.

2) Ami a tudományt és az akadémiát mint objektív műfajt illeti: az, hogy a Szerb Tudományos Akadémia anno új nemzeti értékrendet dolgozott ki tudományosan (egy szerb nemzet - egy szerb állam), kauzális láncot vont maga után, amelynek eredménye negyedmillió halott bosnyák. Egyébként a tudomány nevében rángatott ki naiv értékrendjéből több ezer egyént Mengele doktor is, hófehér köpenyben. Glatz persze soha nem menne idáig - de akkor meg mi a lófaszról beszél?

Valószínűleg minden egyénellenes kollektivizmus közül a "tudományos" címszóval legitimált a legborzalmasabb, mert ami ma feltevés, az holnapra "tény" lesz; ami ma sötét szociálnacionalista ideológia, az holnap már valami állami terv része; és nem biztos, hogy abba mi is be vagyunk tervezve.

Figyelmébe ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.