Seres László: Dekóder

  • 1996. november 7.

Egotrip

Vannak emberek, akiket idejében észre kell venni, mielőtt még történelmet csinálnak.
Vannak emberek, akiket idejében észre kell venni, mielőtt még történelmet csinálnak.

Itt van például rögtön a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, aki azt mondja, hogy a Magyar Tudományos Akadémia legfontosabb feladata "új nemzeti értékrend felállítása".

Még egyszer: ez a legfontosabb feladata.

A történelmi jelentőségű hírre nemigen figyelt fel az ezt közlő napilap, csak úgy odavágta a második oldalra, a magyar-jugoszláv védelmi megállapodás és a debreceni tömeges ételmérgezés közé, annyival megtoldva, hogy Glatz Ferenc szerint az MTA "a jelenlegi, teljesen gazdasági és pénzközpontú értékrendben szenvedő társadalmat igyekszik `kirángatni` ebből a naiv, prekapitalista elképzelésből, ami egyébként természetes reakció a szovjet rendszer pénzt lebecsülő magatartására".

Mit akar nekünk az elnök ezzel mondani?

Az elnök mondanivalójának legalább két szintje van, és a két szint úgy elmegy egymás mellett, mint amikor építették a Marx téri felüljárót. Az érvelés egyik szintje: társadalmunk tévúton van, értékrendje gazdasági, ezért más értékrend kell, amit három dolog jellemez: 1) új, 2) nemzeti, 3) fel kell állítani. Másik dimenzió: az MTA fogja felállítani. Az elnök éppen azt a testületet elnökli, amelyet eszerint a Nemzet vagy valaki más feljogosított arra, hogy kidolgozza ezt az új értékrendet, és kirángasson mindenkit ebből az (egyébként természetes) reakcióból. Magyarul: szerinte a Magyar Tudományos Akadémia nevű nonprofit szervezet feladata a lélekben 15 millió magyar nemzetiségű Én kirángatása az (egyébként természetes) posztszovjet materializmusból.

Két dolgot kell tehát megnéznünk. 1) Miből áll az új értékrend, 2) Hogy nézhet ki konkrétan, amikor a Glatz Ferenc vezette MTA kirángat minket a régiből?

1) Az új értékrend a fentiek alapján nem anyagias, nem prekapitalista, tisztán spirituális (szellemi vagy vallási), magyarságközpontú, közösségi és semmiképpen sem naiv.

2) Ami a tudományt és az akadémiát mint objektív műfajt illeti: az, hogy a Szerb Tudományos Akadémia anno új nemzeti értékrendet dolgozott ki tudományosan (egy szerb nemzet - egy szerb állam), kauzális láncot vont maga után, amelynek eredménye negyedmillió halott bosnyák. Egyébként a tudomány nevében rángatott ki naiv értékrendjéből több ezer egyént Mengele doktor is, hófehér köpenyben. Glatz persze soha nem menne idáig - de akkor meg mi a lófaszról beszél?

Valószínűleg minden egyénellenes kollektivizmus közül a "tudományos" címszóval legitimált a legborzalmasabb, mert ami ma feltevés, az holnapra "tény" lesz; ami ma sötét szociálnacionalista ideológia, az holnap már valami állami terv része; és nem biztos, hogy abba mi is be vagyunk tervezve.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.