K. Dezső január 6-ára kapott időpontot, már a Kórlapírásnál járt, amikor közölték, nem tudjuk műteni, nincs altatóorvos, tömegesen mondtak fel. Az egészségügyi szakdolgozók januárban nem kapták meg szeptemberben beígért béremelésüket, ezért. Majd a második félévben, nyilatkozta Illetékes et., talán, esetleg, ugye, a nemzetközi helyzet fokozódik, csak a nemzetközi, hazánk nem rés, hanem erős bástya!, mondta Bástya et. Mégis, mikor?, kérdezte félénken K. Dezső, fél év a várakozási idő. Január 6-án telefon, ma kellene műtenünk, jöjjön be hétfőn.
Esik, sötét és korán. Villamos, busz, Betegfelvétel, háromnegyed hét, gyülekeznek banyatankkal a kés alá. Aznap tízen várnak műtétre, három műtőben három orvos, futószalag. 211-es szoba, ahol egy hölgy, koedukált?, kérdezi a nővért, az, és K. Dezső elhiszi. Kijön a vécéből egy idősb úr, felesége rendezi el a holmiját. Pakoljon a szekrénybe, az éjjeliszekrénybe. Ezt vegye fel (a nővér ad egy kék köpenyt) a műtéthez. Zuhanyozzon le (K. Dezső nemrég zuhanyozott, három napig nem fog). Lesz néhány kérdésem. Fogpótlás? Pirszing? Pészméker? Hozzátartozó telefonszáma? Arra az esetre, ha… netalántán, esetleg, véletlenül. K. Dezső kipakol; a felső polcon, hátul a sarokban fehér atlétatrikók, női felsők? Valaki valamikor itt hagyta, nem nézi meg. Hugyozik (külön vécé, fürdőszoba), barna a víz. Mondja a nővér, december elején bezártak, szabadságolások, ma nyitottak, költségkímélés, bólogat K. Dezső. Az öregúr köti meg a, nevezzük így, műtőköpenyt, mint a kényszerzubbony, hátul kell megkötni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
