egotrip

Sajó László: Öt és feles

Egotrip

Vízkereszt, vagy akit műteni akartok

K. Dezső január 6-ára kapott időpontot, már a Kórlapírásnál járt, amikor közölték, nem tudjuk műteni, nincs altatóorvos, tömegesen mondtak fel. Az egészségügyi szakdolgozók januárban nem kapták meg szeptemberben beígért béremelésüket, ezért. Majd a második félévben, nyilatkozta Illetékes et., talán, esetleg, ugye, a nemzetközi helyzet fokozódik, csak a nemzetközi, hazánk nem rés, hanem erős bástya!, mondta Bástya et. Mégis, mikor?, kérdezte félénken K. Dezső, fél év a várakozási idő. Január 6-án telefon, ma kellene műtenünk, jöjjön be hétfőn.

Esik, sötét és korán. Villamos, busz, Betegfelvétel, háromnegyed hét, gyülekeznek banyatankkal a kés alá. Aznap tízen várnak műtétre, három műtőben három orvos, futószalag. 211-es szoba, ahol egy hölgy, koedukált?, kérdezi a nővért, az, és K. Dezső elhiszi. Kijön a vécéből egy idősb úr, felesége rendezi el a holmiját. Pakoljon a szekrénybe, az éjjeliszekrénybe. Ezt vegye fel (a nővér ad egy kék köpenyt) a műtéthez. Zuhanyozzon le (K. Dezső nemrég zuhanyozott, három napig nem fog). Lesz néhány kérdésem. Fogpótlás? Pirszing? Pészméker? Hozzátartozó telefonszáma? Arra az esetre, ha… netalántán, esetleg, véletlenül. K. Dezső kipakol; a felső polcon, hátul a sarokban fehér atlétatrikók, női felsők? Valaki valamikor itt hagyta, nem nézi meg. Hugyozik (külön vécé, fürdőszoba), barna a víz. Mondja a nővér, december elején bezártak, szabadságolások, ma nyitottak, költségkímélés, bólogat K. Dezső. Az öregúr köti meg a, nevezzük így, műtőköpenyt, mint a kényszerzubbony, hátul kell megkötni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.