„Azért a Szuglói Körvasútra egyszer majd felszállok.” Írta K. Dezső, alias Resti Kornél több mint tíz éve. És elérkezett az idő.
Pesti körvasút, így nevezik – Budára is átmegy és nem körvasút (a többi stimmel). K.(örvasút) Dezső olvassa, „harántirányú szerepet töltenek be”, mármint a vonatok, melyek erre. Haránt, miszerint ’ferdén, keresztben, rézsút’. Rézsű, az meg a (vasúti) töltés oldala – na, induljunk.
Újpalota, innen, így praktikus, az állomáshoz legközelebb eső „resti” a Mister Söröző „Technikai okok miatt zárva!”, ez az utazás is jól kezdődik. Van itt egy cukrászda, Vanilin, oda mégse. Gyalogúton, játszótér mellett a felüljáró felé a fűben; esik, csöndesen, kitartóan. Macondóban hull az eső, négy évig, tizenegy hónapig és két napig; itt napok óta, de már elég. Elmegy egy teher, aztán egy mozdony, a vonat öt percet késik (akkor még el se indult), ott a kijelzőn. Az állomás egy peron, fedett részben két biciklista; barna padok (nem a klasszikus, háttámla, de sokszor ülés nélküli piros padok, csak a két betonállvány), tisztaság (az eső tisztára mossa), a szemetes tele. Balra lakótelep, jobbra kertváros. Jön az S76-os, kék zónázó, K. Dezső látja a vonatból két törzshelyét, Töltés I. és Töltés II., így hívta, megbízható bekkek a Rákospalotai körvasút soron. Utóbbi beceneve Poloskás, nem győzte lepöccinteni a vasárnapi népsportra esett példányokat. Ide is terveztek állomást (mondjuk megállónak), Pestújhely néven a Kolozsvári utcánál, (még?) nincs meg.
Angyalföld, itt már járt, de nem ismer rá. Új peron, kijelzők, aluljáró, benne vécé, lift. Minden nagyon szép, de nincs megelégedve, az elegáns Bakterház Kávézó (hol 590 volt 4 cl unicum, sokallta, tíz éve) zárva, a Forgó Bistró is, ahol hajdan tojásrántotta, paprikás csirke, fokhagymás-sajtos párizsi szelet (is) volt. Ma már csak emlék a(z ön)reklám: Piroska és a Forgós. Magyaros étmese Benedek Evett után. A váróterem Műszaki okok miatt zárva! A plafon aládúcolva, ez soha nem nyit ki. A szép (műemlék) épület homlokzatán óra, legalább az működik. A vonat öt percet késik.
Újpest, itt is voltunk már. A peron sötétbarna fateteje megmaradt, egyébként új kijelzők, a régi piros-zöld (Újpesten!) padok helyett egyen(üljön)barnák. Túl a peronon a Casino tíz éve is zárva, a Popeye Sörözőn felirat: MEGNYITOTTUNK!, korai öröm, zárva. 360 volt a dreher. Már mióta úton, és egy unicumot se ittam – Fiesta, tényleg az van! Kint talponállópult, fehér, műanyag székek, állványon hosszú virágcserép virág nélkül, magyar zászló. Bent is talponállópult, piros kerek asztal, székek. És kint is, bent is rendes alkeszek. Kint drehert egy munkaruhás, bent aranyászokot egy piros bézbólsapkás, fémbotos. Sonkás-sajtos szendvics 680, Kókusz tekercs 450, Sportszelet 420, ebédidő elmúlt, K. Dezső unicumot kér, 790, kártyát csak a szerencseszelvényekre (lottózó is a kocsma) fogadnak el. CSAK LOTTÓ KUKA! KÖSZÖNJÜK! A pult felett a GRAND CENTRAL TERMINAL NEW YORK órája, „ki kérte a New York-i pontos időt?”. Nem pontos, háromnegyed 11-et mutat, itt 3 óra múlt. Piros bézbólsapkás feláll, fogja a botját, vigyázna a csomagra?, K. Dezsőt megtisztelik, törzsvendég a vécére, visszafelé begyűjti az üres üvegeket, poharakat. Középkorú pár be, a férfi rendel, kérek vagy szlovák, vagy cseh sört, képben van; Krušovice? Pilsner Urquell?, kérdezi a pultos, az, a kimondhatatlan nevű, a nőnek üdítő. Fel a peronra, lift nincs, K. Dezső lihegve a lépcsőn, pedig nem kell sietni, a szokásos öt perc késés.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
