Sajó László: Öt és feles

Magyar út

Egotrip

TÖRMELÉK ÉS HULLADÉK (ZÖLDHULLADÉK) LERAKÁSA HATÓSÁGILAG TILOS! Festékesvödrök, szemét mindenütt. De legalább a hajléktalanokat eltávolították. Garázssor, a garázsokban rég nincsenek autók. A garázsok mögött már nincsenek hajléktalanok. Jött a polgármester, mosolygott, nem engedem, hogy megfagyjanak, lebontatta a sátrakat, bungikat, tákolmányokat; zsákokba a cuccokat, elvittek mindent. Menjetek a szállóra, mondta búcsúzóul. Jön a karácsony, és nem jutott nekik hely a szálláson.

A garázssor a Francia úton, a töltés másik oldala a Mexikói út. Katonai utcanevek, az Utásztól a Zászlóson át egészen a Tábornokig. Vezér út. A töltésen elmegy egy vonat. Valaki egy rozsdás garázsajtót feszeget, talán oda akar bevackolni, az ajtó nem enged. Akkor menjünk a kocsmába.

Neve nincs. Nappali menedékhely. K. Dezső lemegy néha egy Unicumra, felhajtja, el. Most leül. A tévében Pápa-Újpest, mehetne a Spektrum is, mindegy. A lépcső melletti asztalnál, mint mindig, Noé. Simléderes műbőr sapka, fekete tornacipő, fekete dzseki, piros Penny szatyor. Noé szeme csukva. Noé, te mit csinálsz ilyenkor?, kérdezi a pultos fiatalember. Noé nem nyitja ki a szemét, úgy mondja. Gyorsabban elmúlik a nappal, ha alszom. Noé mellett, mint mindig, a Kockás Zakós. Simléderes vászonsapka, nagy fehér Penny szatyor. Barna cigarettát szív. Előttük fehér hosszúlépés, ritkán kortyolják, hogy tovább tartson.

Elmegy egy vonat. A tizenhét ötvenkilences Alföld gyorsvonat Szegedre, súgja a szomszéd asztaltól K. Dezsőnek a Vasutas. Fekete kapucni, mellette a földön négydarabos vécépapír. A Vasutas ismeri a menetrendet, mondaná is mindig a vonatokat, a többiek már unják. K. Dezsőnek minden vonat új, neki sugdos. A tizennyolc kilences ceglédi személy. Hogy múlik az idő. Ablakban piros művirág. A játékgépet elvitték a sarokból, maradt a tévé. Pápa-Újpest null-null.

Elektromos Művek, örültök, mi, ez a Népstadion, Damjanich utca, Köztársaság út, még gyerek voltam, Feneketlen-tó, a harmincnégyes nem is tud bekanyarodni a Margitszigetre, hogy kanyarodik be?, hát az Árpád-hídnál, Sportuszoda... A kályha melletti asztalnál a Békávés, magában beszél, napközben a járatokon, este a kocsmában.

Noé kinyitja a szemét, rágyújt egy barna cigarettára.

A tizennyolc tizennégyes monori személy, súgja immár bizalmasan K. Dezsőnek a Vasutas.

Beindul a ventilátor, történik valami.

Noé feláll, a vécébe megy, sántít.

Piros-Fekete Kapucnis érkezik, mindenkivel kezet fog, K. Dezsővel nem. Kér egy "jaffát" vodkával, állva nézi a meccset.

Noé visszajön a vécéből, kér még egy hosz-szúlépést. Itt is annyiért kaptok bort, mint a románnál, mondja a pultos. Azt te csak hiszed. Nem a románnál, a cigánynál, mondja a Kockás Zakós és kimegy a vécére. Noé bácsi alszik, a pultos beszélgetne. Majd ha te is lehúzol tizennégy évet az utcán, te is fáradt leszel, Noé csukott szemmel beszél. Csinálj valami balhét, vesztenivalód nincs, bevisznek, a börtönben meleg van. Noé szeme se rebben. Két évig voltam katona, fogdában se voltam egy percet se. Most balhé se kell, bevisznek csak úgy, ha ülsz a padon, akkor is. Vagy fizetsz. Noé felnevet, a Vasutas suttog.A tizennyolc harmincnégyes záhonyi sebes. Gólt lő az Újpest, a Kockás Zakós visszajön a vécéből, valami történik. Elővetted már a dunyhát?, a pultos nem hagyja aludni Noét. Majd ha mínusz tíz lesz. Felülre teszem a takarót, leveszi a hideget. A Békávés sem akar kimaradni a társalgásból, eddig csak maga elé dünnyögött, most szót kér. Műegyetem, itt jártam iskolába, tizenötös villamos, a Váci úton már nem megy, a régi Téglagyárnál ott csalingált, átkeresztelték a kommunisták, Ötvenhatosok tere lett, fel kellett vonulnom, anyám tanárnő volt, szégyellem magam, hogy megöregedtem... A pultos fiú ma Noéval foglalkozik, nem akarsz inkább híreket nézni?, és átkapcsol. Noé álmában dünnyög, mindegy. A hírekben Niki, hatéves, szépségkirálynő, modell, színész és szinkronúszó, Nikinek nincs párja, szinkronúszni is egyedül. Nem is szép, mondja Noé, szeme csukva. Elmegy egy vonat, a tizennyolc ötvenkilences Hírös gyors Szegedre, a Vasutas egy vonatot sem hagyna ki.

Nyílik az ajtó, megjön Mari. Gurulós kocsiját lecipeli a lépcsőn, senki sem segít, nem szokás. A kocsiból elővesz egy lefóliázott tányért, benne tojásos tészta? tésztás tojás? Szelet kenyér is fóliában, leteszi a Kockás Zakós elé. Az asztalhoz nem ül le, ott Noé helye van, beül a sarokba, egyedül. A Kockás Zakós sokáig kotorász a nagy fehér Penny szatyorban, míg talál egy villát, eszik. Noét nem kínálja meg, Noé ki se nyitja a szemét. A pultos felolvas az újságból. Nagy-Britanniában raktárost keresnek, ötszázötvenezer havonta. A Piros-Fekete Kapucnis, aki végig áll, és a tévét nézi, megszólal. Az lófasz. Albérletre és bérletre sem elég. A Békávés megszólítva érzi magát, megemeli a hangját. Hogy is hívták, Rudas László utca, az volt egy másik kommunista, velem együtt, világhírű bohóc volt, Eötvös Gábor, eszembe jutott, hát itt volt az Eötvös utca, nevetséges, Szilágyi Erzsébet, ez milyen utca, svéd miniszterelnök, lelőtték, nem a Putyin volt, dünnyög, és utazik tovább.

A Kockás Zakós befejezi az evést, elteszi a villát.

Kanadába kell kimenni, a munkanélküli több, megjött a Piros-Fekete Kapucnis hangja. Testőrnek kell elmenni, négy-öt órára kapsz negyven-ötven ezret, míg Zimányi Linda meg ezek buliznak, a pultos tudja a tutit. A tizenkilenc huszonnégyes lajosmizsei személy, a kocsma nyolckor zár, de ez az utolsó vonat, a Vasutas feláll, ilyenkor már illik szedelőzködni. A többiek nehezen indulnak, a kocsma december elsején bezár, hova mennek azután? A tulajnak mindegy, van négy kocsmája, mi megyünk a Várnába meg a Sellőbe, a Kockás Zakós is feláll. Én a Pompomba, a Piros-Fekete Kapucnis már indul is. Noé alszik, ő marad, nem megy sehova. A Békávés még gyorsan elhadarja, szeretem ezt, akkor még fiatal voltam, szépen megcsinálták az Íjászt a Műjégnél, Attila, a hun, itt van, mi fáj, a lábam, az Állatkert, itt jött föl a villamos, ez itt a Gundel Takács, a televízióban hülyéskedik, ezt nem bontják le, a Szépművészetinél a buzeránsok bemásztak... Záráskor mindenki mondana még valamit, a Kockás Zakós búcsúzóul a pultosnak? magának? Noénak nem, Noé alszik. Reggel lehet, sütök szalonnát. Már fél ötkor fent vagyok, hallgatom a rádiót, mit csináljak. Ellopták a táskám, meg két bőrönd ruhám. A pultos az asztalokhoz dönti a székeket. Holnap már nem nyit ki, holnap december elseje. Kint szmog, időtlen idő, nem látni a napot, a holnapot. Hol alszol most? A Kockás Zakós megmarkolja a szatyrát. Valahol. Nincs ajtó, csak ablak van. Visszanéz a lépcsőről, Mari a sarokból nem mozdul, csak amikor már a Kockás Zakós kiment, akkor áll föl, fogja a gurulós kocsit. K. Dezső is indul, Noé alszik, mintha. Marad itt?

Az utcán elmegy egy rendőrautó. Cikáznak a szép rendőrautók. A Piros-Fekete Kapucnis már a Pompomban? A Kockás Zakós valahol. És Mari? A Békávés éjszakai járatokon motyog tovább. Hol a Vasutas? A töltésen elmegy egy vonat Szeged? Cegléd? Monor? Lajosmizse? Záhony? felé?

Noé utoljára hagyja el a kocsmát.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.