Jucika és Dezső
7.00 Krónika. Sport
Mindig felébred korábban, minek neki ez az ébresztős rádió, minek felébredni. A gyerekektől kapta, ők állították be, azóta úgy van. Jucika azonnal fölkelt a rádióra, elzárta, ment a fürdőszobába. De már akkor se tudott tovább aludni, fölkelt ő is. Most fekszik tovább, a rádió szól, nem hallja, nézi a függönyrést, mi lesz ma. Ma megint mit fog csinálni. Kell ez a rádió, a gyerekekre gondol már reggel, Jucikára. De hiszen velük álmodott, elfelejtette.
Elzárja a rádiót, Jucika nem zárja el. Fölkel.
7.30 Nap-kelte
Kinyitja a tévét, hadd világítson, hangot le, széthúzza a függönyt. A köd még a füvön, kint maradt a szomszéd gyerek háromkerekűje. Már tegnap reggel is itt, így állt. Kimegy a fürdőszobába. Amióta megcsinálták, leválasztva az előszobából, nem kell hátra menni a budiba, a kertbe. Még megvan, a budi is, a kert is, az öreg körtefa is, nem terem. A diót még összeszedegeti, a krumplit is kiássa, a babot fölszedi, de mit csináljon a virágokkal. Gondozni, locsolni. Elég neki a temető.
Míg fogat mos, borotválkozik - mindennap borotválkozik -, nem látja magát a tükörben, szemüveg nélkül alig lát. Szódásüveg-szemüveg, szódát tessék!, kiabálták utána a gyerekek az iskolában, már akkor is megvolt neki. Tizennégy éve. Nyolc óra, most csengetnek be.
8.00 Krónika. Sport
Ezt már a konyhában a Sokol rádión. Nagy, négyszemélyes - így hívja - teáskanna a gáztűzhelyen, beleönti bögréjével a vizet, vajas kenyeret ken. Ha elfelejt vajat venni - nem is vaj ez, margarin, már rendes vaj sincs, csak teavaj, azért meg nem fog kétnaponta boltba járni -, kimegy a kamrába, a kés hegyére zsírt merít a kis barna bödönből (még az anyjáé volt), jobb kézzel egyensúlyoz, bal tenyerét a kés alá tartja, odaessen, ha, a zsír. Általában leesik. Akkor tenyeréből kaparja a zsírt a kenyérre, a gáztűzhelyen, a sütő fogóján konyharuha, beletörli a kezét. A teavíz persze elforrt, ha vajat ken, akkor is, mit tud ennyi ideig csinálni, piszmog itt az idővel, nem múlik. Legközelebb négy bögrével önt a négyszemélyesbe, a gyerekek bögréjével (egyiké az őzikés, a másiké a lovacskás) és Jucika bögréjével. A Jucikáén nincs semmi, fehér, csorba és repedt, onnan lehet megismerni. Várták, mikor kezd el folyni, de nem csöpögött. Legközelebb, ha négy bögrével önt, hogy legalább eggyel maradjon, megnézi, szivárog-e. Legközelebb se lesz.
9.04 Napközben
Napközben nem megy sehova, ha nem muszáj. A kisboltba kiló kenyérért, az három napig kitart, tovább is. A nagyboltba, a főtérre, mosóporért. Maga mos, a zoknijait mindennap, gatyát, inget, hetente. És vasal. Takarít, kétnaponta, nem kellene. Legalább csinálok valamit, szokta mondani a gyerekeknek. Ma nem takarít, nem mos, nem megy a boltba. Megvan mindene. Kanalazza a szederbefőttet, nem is éhes, ez a tízóraim. Az iskolában most van nagyszünet, mosolyog magában. Megvan mindenem. A szobából az udvarra látni, a háromkerekű még mindig ugyanott. A konyhából a görög katolikus templom látszik, az is mindig ugyanott. A birsalmát kivágták a konyhaablak elől, már a csonkja sincs meg. Sajnálja, a birsalma illatát, a birsalmabefőttet. Ez a szeder se rossz, még Jucika tette el. Nézi a konyhaablakot, már nem látja a templomot, csak az ablakot, a csipkefüggönyt, párás az ablak, önmagát. Kiköpi a szederbefőttet, ez volt az utolsó.
11.05 A Szabó család
A konyhában szeret lenni, a hokedlin, olvassa a megyei lapot, régebben az országos is járt, minek. Ebben is van keresztrejtvény. Nyáron a veranda, vadszőlő, jár a szellő, asztalon üvegdugós, metszett borosüveg, szifon. "ránként hosszúlépés. A bort a volt iskolaigazgatótól veszi, hegyközség, van választék. De ez a legjobb, furmint. Aszú is van és törkölypálinka, az üvegszekrényben, a vendégeknek. Vendég nem jön, issza egyedül a hosszúlépéseket, régi húsvétokra gondol, a lányhoz jöttek a locsolók, ültek hosszú sorokban a kanapén, bor, ropi, aprósütemény, a fiú járta a falut, ne igyál sokat, nekünk nem szabad, de hát nem kellett mondani.
Több hosszúlépést nem iszik, viszi be a szobába, nyakánál fogva a metszett borosüveget.
12.00 Déli krónika
A szobában nem szeret, ősszel, télen mégis ideszorul, itt van a kályha. A nagyszekrényben a ruhák, az üveges szekrényben a poharak, koccannak össze, nem kellett volna annyit inni. A nagyszekrényben Jucika ruhái, mit csinált volna velük, mondta a gyerekeknek, vigyék el, ő nem viszi be sehová, itt nincs bizományi, vöröskereszt, méhtelep. Kinek is kellene. Kiskosztüm, virágos selyempongyola, kalap (sose hordta), vastag harisnya, bordó csizma. Kimentek mind a divatból. Ha zokniért, alsógatyáért megy a szekrényhez, nem néz oda. Majd elviszik, a szekrénnyel együtt.
12.30 Jó ebédhez szól a nóta
Ma borsóleves nokedlivel, krumplinudli. Főz, mindennap, annyit, amennyit megeszik, a maradékot nem hagyja meg másnapra, vacsorára jó lesz, hidegen. A krumplinudli például hidegen a legjobb. Mi lenne, ha hétvégén megfőzne, nagy fazék bableves, tepsi rakott krumpli, azt enné egész héten. Mi lenne, mit csinálna akkor délben. Amikor a nap fele se múlt még el.
14.00 Kabarécsütörtök
Ebéd után lepihen a sezlonra, aludni nem tud, szeretne, imádkozik, veszítse már el az eszméletét, rövid időre, szálljon el a vér az agyából, süppedjen el a sezlonban, a rozsdás rugókig, ne hallja a saját nyöszörgését, ne álmodjon, múljék el velem a keserű idő, uram, ne ébredjek magamra. De nem süpped el, fönn van, gondolkodik. Jucika szilveszter előtt halt meg, január elején temettük. Nagy hideg volt, alig bírták kiásni a gödröt, már két nappal korábban elkezdték. Utána csak a gyerekek jöttek be, az unokák, bor, ropi, aprósütemény, még Jucika csinálta, szilveszterre. Mikor elmentek, az üveges szekrényből elővette a törkölypálinkát, töltött, sokszor. Fázott. Lefeküdt a sezlonra, akkor elaludt. Szállt le rozsdás rugókig, mikor vissza akart jönni, nem tudott. Kiabált, hang nélkül, magában, csak a szomszéd hallotta, az rázta föl. Nincsen semmi baj.
14.25 Gloriett a hullának
Akkor is a szomszéd jött át, vagyis ő ment érte, mit csináljon. Jucika hajnalban kiment a fürdőszobába, nem érzem jól magam, mondta. Nem maradt sokáig, visszafeküdt. Jobban vagy, kérdezte tőle, már nem válaszolt. Elvitték, nézte a gyűrődéseket a lepedőn, a dunyha mélyedéseit. Nem ágyazott be, napokig.
16.00 Julieta
Ezt a legnehezebb kibírni, a rést a délután és az este között, az alkonyatot, nézni a függönyrést, a szürkületet, ilyenkor kell fölkapcsolni a villanyt, kinyitni a tévét. Ilyenkor a legnehezebb, tudják ezt az égiek is odafönn, ezért vannak ezek a késő délutáni, kora esti sorozatok, Sonadoras - Szerelmes álmodozók, Maria Isabel; Mexikóban soha nincs alkonyat, kék az ég, csillámló szikla, homokszemcse, tenger, sose megy le a nap, sosincs vége, napnak, sorozatnak. Az Esperanzát ma nem látom, menni kell a temetőbe. Halottak napja van, csütörtök, amikor a legnehezebb.
17.40 Esperanza
Nem szeret kijárni, csak ha muszáj, kék műanyag kannával vizet hoz a kék nyomókútból, meglocsolja a virágokat, árvácska, beültetve az egész sír. Most kint van a fél falu, a másik fele az Esperanzát nézi, neki ki mondja el, mi történt ebben a részben. Ki a sírok között, ki a tévé előtt, ki a földben. Ég a temető, ismerős árnyak a föld felett és alatt. Csak ne kelljen beszélgetni. Lacit májusban temettük, ötvenéves volt, én voltam az osztályfőnöke. Zoli éneket tanított, neki szerencséje volt, meghalt, pár héttel a felesége után. Eligazgatja a leveleket, látszódjék a felirat, senkinek nem köszön, megy haza.
19.35 Verdi: Requiem
Megeszi a délről maradt hideg krumplinudlit.
20.25 Esti vigadó
Ágyból nézi, belealszik, a vibráló tévét majd elzárja hajnalban, amikor menetrend szerint felkel, és megteszi az utat a fürdőszobáig, minden hajnalban elkíséri Jucikát utolsó útjára, a fürdőszobába és vissza, de most kimegy, hátra a kertbe, a budiba, kitárja az ajtót, leül a deszkára, nézi, nincsenek csillagok. Fázik. Bemegy, útközben, maga sem érti, belerúg a háromkerekűbe, az úristenit, ez már mindig így lesz örökkön-örökké, rázza a hideg, nem tölt, meghúzza a törkölypálinkát, a sezlonra fekszik, a nagy ágyba soha többet, deszkával elválasztott kétszemélyes koporsóba, mért ne halhatnék meg, csak rajtam múlik. Csend támad benne.
7.00 Krónika. Sport A szomszéd a rádióra figyelt föl, a szokatlan hangokra, Dezső bácsi, ahogy szokta, nem kapcsolta ki, szólt tovább, 11.35 Svejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban, amikor megtalálták.
