Sajó László: Öt és feles (Jucika és Dezső)

  • m. l. t.,- marló -
  • 2000.11.02 00:00

Egotrip

Mindig felébred korábban, minek neki ez az ébresztős rádió, minek felébredni. A gyerekektől kapta, ők állították be, azóta úgy van. Jucika azonnal fölkelt a rádióra, elzárta, ment a fürdőszobába. De már akkor se tudott tovább aludni, fölkelt ő is. Most fekszik tovább, a rádió szól, nem hallja, nézi a függönyrést, mi lesz ma. Ma megint mit fog csinálni. Kell ez a rádió, a gyerekekre gondol már reggel, Jucikára. De hiszen velük álmodott, elfelejtette.

Jucika és Dezső

7.00 Krónika. Sport

Mindig felébred korábban, minek neki ez az ébresztős rádió, minek felébredni. A gyerekektől kapta, ők állították be, azóta úgy van. Jucika azonnal fölkelt a rádióra, elzárta, ment a fürdőszobába. De már akkor se tudott tovább aludni, fölkelt ő is. Most fekszik tovább, a rádió szól, nem hallja, nézi a függönyrést, mi lesz ma. Ma megint mit fog csinálni. Kell ez a rádió, a gyerekekre gondol már reggel, Jucikára. De hiszen velük álmodott, elfelejtette.

Elzárja a rádiót, Jucika nem zárja el. Fölkel.

7.30 Nap-kelte

Kinyitja a tévét, hadd világítson, hangot le, széthúzza a függönyt. A köd még a füvön, kint maradt a szomszéd gyerek háromkerekűje. Már tegnap reggel is itt, így állt. Kimegy a fürdőszobába. Amióta megcsinálták, leválasztva az előszobából, nem kell hátra menni a budiba, a kertbe. Még megvan, a budi is, a kert is, az öreg körtefa is, nem terem. A diót még összeszedegeti, a krumplit is kiássa, a babot fölszedi, de mit csináljon a virágokkal. Gondozni, locsolni. Elég neki a temető.

Míg fogat mos, borotválkozik - mindennap borotválkozik -, nem látja magát a tükörben, szemüveg nélkül alig lát. Szódásüveg-szemüveg, szódát tessék!, kiabálták utána a gyerekek az iskolában, már akkor is megvolt neki. Tizennégy éve. Nyolc óra, most csengetnek be.

8.00 Krónika. Sport

Ezt már a konyhában a Sokol rádión. Nagy, négyszemélyes - így hívja - teáskanna a gáztűzhelyen, beleönti bögréjével a vizet, vajas kenyeret ken. Ha elfelejt vajat venni - nem is vaj ez, margarin, már rendes vaj sincs, csak teavaj, azért meg nem fog kétnaponta boltba járni -, kimegy a kamrába, a kés hegyére zsírt merít a kis barna bödönből (még az anyjáé volt), jobb kézzel egyensúlyoz, bal tenyerét a kés alá tartja, odaessen, ha, a zsír. Általában leesik. Akkor tenyeréből kaparja a zsírt a kenyérre, a gáztűzhelyen, a sütő fogóján konyharuha, beletörli a kezét. A teavíz persze elforrt, ha vajat ken, akkor is, mit tud ennyi ideig csinálni, piszmog itt az idővel, nem múlik. Legközelebb négy bögrével önt a négyszemélyesbe, a gyerekek bögréjével (egyiké az őzikés, a másiké a lovacskás) és Jucika bögréjével. A Jucikáén nincs semmi, fehér, csorba és repedt, onnan lehet megismerni. Várták, mikor kezd el folyni, de nem csöpögött. Legközelebb, ha négy bögrével önt, hogy legalább eggyel maradjon, megnézi, szivárog-e. Legközelebb se lesz.

9.04 Napközben

Napközben nem megy sehova, ha nem muszáj. A kisboltba kiló kenyérért, az három napig kitart, tovább is. A nagyboltba, a főtérre, mosóporért. Maga mos, a zoknijait mindennap, gatyát, inget, hetente. És vasal. Takarít, kétnaponta, nem kellene. Legalább csinálok valamit, szokta mondani a gyerekeknek. Ma nem takarít, nem mos, nem megy a boltba. Megvan mindene. Kanalazza a szederbefőttet, nem is éhes, ez a tízóraim. Az iskolában most van nagyszünet, mosolyog magában. Megvan mindenem. A szobából az udvarra látni, a háromkerekű még mindig ugyanott. A konyhából a görög katolikus templom látszik, az is mindig ugyanott. A birsalmát kivágták a konyhaablak elől, már a csonkja sincs meg. Sajnálja, a birsalma illatát, a birsalmabefőttet. Ez a szeder se rossz, még Jucika tette el. Nézi a konyhaablakot, már nem látja a templomot, csak az ablakot, a csipkefüggönyt, párás az ablak, önmagát. Kiköpi a szederbefőttet, ez volt az utolsó.

11.05 A Szabó család

A konyhában szeret lenni, a hokedlin, olvassa a megyei lapot, régebben az országos is járt, minek. Ebben is van keresztrejtvény. Nyáron a veranda, vadszőlő, jár a szellő, asztalon üvegdugós, metszett borosüveg, szifon. "ránként hosszúlépés. A bort a volt iskolaigazgatótól veszi, hegyközség, van választék. De ez a legjobb, furmint. Aszú is van és törkölypálinka, az üvegszekrényben, a vendégeknek. Vendég nem jön, issza egyedül a hosszúlépéseket, régi húsvétokra gondol, a lányhoz jöttek a locsolók, ültek hosszú sorokban a kanapén, bor, ropi, aprósütemény, a fiú járta a falut, ne igyál sokat, nekünk nem szabad, de hát nem kellett mondani.

Több hosszúlépést nem iszik, viszi be a szobába, nyakánál fogva a metszett borosüveget.

12.00 Déli krónika

A szobában nem szeret, ősszel, télen mégis ideszorul, itt van a kályha. A nagyszekrényben a ruhák, az üveges szekrényben a poharak, koccannak össze, nem kellett volna annyit inni. A nagyszekrényben Jucika ruhái, mit csinált volna velük, mondta a gyerekeknek, vigyék el, ő nem viszi be sehová, itt nincs bizományi, vöröskereszt, méhtelep. Kinek is kellene. Kiskosztüm, virágos selyempongyola, kalap (sose hordta), vastag harisnya, bordó csizma. Kimentek mind a divatból. Ha zokniért, alsógatyáért megy a szekrényhez, nem néz oda. Majd elviszik, a szekrénnyel együtt.

12.30 Jó ebédhez szól a nóta

Ma borsóleves nokedlivel, krumplinudli. Főz, mindennap, annyit, amennyit megeszik, a maradékot nem hagyja meg másnapra, vacsorára jó lesz, hidegen. A krumplinudli például hidegen a legjobb. Mi lenne, ha hétvégén megfőzne, nagy fazék bableves, tepsi rakott krumpli, azt enné egész héten. Mi lenne, mit csinálna akkor délben. Amikor a nap fele se múlt még el.

14.00 Kabarécsütörtök

Ebéd után lepihen a sezlonra, aludni nem tud, szeretne, imádkozik, veszítse már el az eszméletét, rövid időre, szálljon el a vér az agyából, süppedjen el a sezlonban, a rozsdás rugókig, ne hallja a saját nyöszörgését, ne álmodjon, múljék el velem a keserű idő, uram, ne ébredjek magamra. De nem süpped el, fönn van, gondolkodik. Jucika szilveszter előtt halt meg, január elején temettük. Nagy hideg volt, alig bírták kiásni a gödröt, már két nappal korábban elkezdték. Utána csak a gyerekek jöttek be, az unokák, bor, ropi, aprósütemény, még Jucika csinálta, szilveszterre. Mikor elmentek, az üveges szekrényből elővette a törkölypálinkát, töltött, sokszor. Fázott. Lefeküdt a sezlonra, akkor elaludt. Szállt le rozsdás rugókig, mikor vissza akart jönni, nem tudott. Kiabált, hang nélkül, magában, csak a szomszéd hallotta, az rázta föl. Nincsen semmi baj.

14.25 Gloriett a hullának

Akkor is a szomszéd jött át, vagyis ő ment érte, mit csináljon. Jucika hajnalban kiment a fürdőszobába, nem érzem jól magam, mondta. Nem maradt sokáig, visszafeküdt. Jobban vagy, kérdezte tőle, már nem válaszolt. Elvitték, nézte a gyűrődéseket a lepedőn, a dunyha mélyedéseit. Nem ágyazott be, napokig.

16.00 Julieta

Ezt a legnehezebb kibírni, a rést a délután és az este között, az alkonyatot, nézni a függönyrést, a szürkületet, ilyenkor kell fölkapcsolni a villanyt, kinyitni a tévét. Ilyenkor a legnehezebb, tudják ezt az égiek is odafönn, ezért vannak ezek a késő délutáni, kora esti sorozatok, Sonadoras - Szerelmes álmodozók, Maria Isabel; Mexikóban soha nincs alkonyat, kék az ég, csillámló szikla, homokszemcse, tenger, sose megy le a nap, sosincs vége, napnak, sorozatnak. Az Esperanzát ma nem látom, menni kell a temetőbe. Halottak napja van, csütörtök, amikor a legnehezebb.

17.40 Esperanza

Nem szeret kijárni, csak ha muszáj, kék műanyag kannával vizet hoz a kék nyomókútból, meglocsolja a virágokat, árvácska, beültetve az egész sír. Most kint van a fél falu, a másik fele az Esperanzát nézi, neki ki mondja el, mi történt ebben a részben. Ki a sírok között, ki a tévé előtt, ki a földben. Ég a temető, ismerős árnyak a föld felett és alatt. Csak ne kelljen beszélgetni. Lacit májusban temettük, ötvenéves volt, én voltam az osztályfőnöke. Zoli éneket tanított, neki szerencséje volt, meghalt, pár héttel a felesége után. Eligazgatja a leveleket, látszódjék a felirat, senkinek nem köszön, megy haza.

19.35 Verdi: Requiem

Megeszi a délről maradt hideg krumplinudlit.

20.25 Esti vigadó

Ágyból nézi, belealszik, a vibráló tévét majd elzárja hajnalban, amikor menetrend szerint felkel, és megteszi az utat a fürdőszobáig, minden hajnalban elkíséri Jucikát utolsó útjára, a fürdőszobába és vissza, de most kimegy, hátra a kertbe, a budiba, kitárja az ajtót, leül a deszkára, nézi, nincsenek csillagok. Fázik. Bemegy, útközben, maga sem érti, belerúg a háromkerekűbe, az úristenit, ez már mindig így lesz örökkön-örökké, rázza a hideg, nem tölt, meghúzza a törkölypálinkát, a sezlonra fekszik, a nagy ágyba soha többet, deszkával elválasztott kétszemélyes koporsóba, mért ne halhatnék meg, csak rajtam múlik. Csend támad benne.

7.00 Krónika. Sport A szomszéd a rádióra figyelt föl, a szokatlan hangokra, Dezső bácsi, ahogy szokta, nem kapcsolta ki, szólt tovább, 11.35 Svejk, egy derék katona kalandjai a világháborúban, amikor megtalálták.

Neked ajánljuk

Elveszve az éjszakában

  • Bacsadi Zsófia

Igen szerencsétlenül végződik egy kis színházi társulat éjszakája, amikor a takarítónő hamarabb hazamegy, és magával viszi az öltöző kulcsát.

Tuti Tati

Hatalmas a tülekedés Wes Anderson új filmjében, a korábbiaknál is nagyobb, pedig már A Grand Budapest Hotelben is annyi volt a sztár, a szín, a szimmetria – ó, az a híres andersoni szimmetria és keretezés! –, hogy alig látszott ki a sztori.

Elég ez?

  • Puskás Panni

A Kabarét az 1976-os magyar bemutatója (Ódry Színpad) óta közel negyvenszer mutatták be a hazai színházak. És vannak rendezők, ilyen az ősbemutatót jegyző Szinetár Miklós, de Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is, akiket az anyag nem hagy nyugodni, és többször is színpadra állítják.

Újrarendezés

  • Erdei Krisztina

Az idei Fotóhónapról néhány hete még alig volt elérhető információ. A kivételt épp a ki­emelt eseményről, a kanadai Margaret Watkins kiállításáról szóló hír jelentette.

Hamis minden ízében

  • A szerk.

Október 23-án elfogtunk egy marslakót, körbeálltuk, és megkérdeztük tőle, mi jó honfiak: no, szemüveges barátunk (kicsinyded, szemüveges ürge volt, mondhatni nyüzüge), mit ünneplünk mi itt ma ilyen nagy sokadalomban?

0:1

  • A szerk.

Múlt pénteken a Kúria elkaszálta a kormány legújabb propagandamutatványának, a „gyermekvédelmi népszavazásnak” az egyik kérdését, azt, amelyik arról kérdezte volna az ország polgárait, támogatják-e, hogy „kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek nem­átalakító kezelések”.

Sokan, mégis kevesen

  • Lannert Judit

A két pedagógus-szakszervezet négy pontban foglalta össze a napokban legfőbb követeléseit, ezek közt szerepel a pedagógusok bérének emelése és a munkaterheinek csökkentése is.

Postatiszta nemzeti vagyon

Pár hete derült ki, hogy az állam 42 milliárd forintért vette át a Bélyegmúzeumot a Magyar Postától. Arról nem esett szó, hogy miért ennyiért és miért most, de arról sem, hogy a valóságban mi is az a Bélyegmúzeum, és milyen értéket képvisel.

„Az államnak van életvédelmi kötelezettsége”

  • Bányai György
Vajon bíróság elé citálható-e az állam akkor, ha nem tesz semmit a járvány megfékezése érdekében? Vagy ha épp túlzott agilisságával, lezárásaival és tiltásaival okoz elkerülhető károkat? És ki lehet a felperes? Maga az állampolgár? Vagy egy másik állam?

Lépegetve, lopakodva

  • Molnár Róbert

Szlovákia csendben elviselte, hogy hosszú éveken át támogatások érkezzenek Magyarországról az országba különféle csatornákon, ám a magyar állam nagyszabású termőföldvásárlási terveit már nem hagyták szó nélkül.

„Véletlenül rátalálnak”

Operatőrből lett filmrendező, de amikor elhagyta Ceaușescu Romániáját, mindent újra kellett kezdenie. Ausztráliába települve oktatóként folytatta, most pedig új filmmel jelentkezett: az Éjjeli őrjáratot a héten mutatják be a mozik.