Mire jó Japán? Készülni az apokalipszisre, világvégére vagy csak a káoszra. Ám a káosz kezelhető, a kétnyújorknyi város is prímán működ, hirdeti a tapasztalat, de sokáig ott lenni olyan, mint húsvétkor kínai nyelvű Bibliát lopni egy lepukkant hongkongi szállodából: haszontalan, ámde szép gesztus. Ürítsd ki a zagyadat! Egy coca-colás üveg is szebb, mint a tartalma. Sok a Szép.
"Ízléstelenségből harmóniát faragni az esztétika legmagasabb foka" - ezt a jeles filmművész, John Waters mondja, de ez már a J-pop. Ha már ott, hát kell téma: japán film, japán tömegkultúra, miért is ne. A végletesség szédülete, plüssállat és kardél, rózsaszín nyusziszőr és fekete lakk, nyál és vér. Légies és tünékeny, merített papírra teával kalligrafált Semmi-jel, valamint böhöm bornírt brutális, és sok pénzt csinál. Sok yent. Az erős és a mindenható yen. George Mikes, a Hogyan legyünk idegenek szerzője írt könyvet The Land of the Rising Yen címen. Rávilágít: a yen szó eredete nem is japán, hanem kínai, szörprájz, szörprájz, és az ópiumszívó drogéhségét jelenti.
Érdekel a buddhizmus, de a J-popban semmi Zen nincs. A J-pop agymenés. Érzelgés, marketing, bivaly ipar, infrastruktúra, profizmus, nem örök kezdés, inkább Shinto, mélyvilág, ösztönlét, úgy jár a dharmával, mint Nanzen macskája a mesterrel. Sajtóhír a közelmúltból: "A japán kormány korlátozásokat vezetett be a Sony új játékkonzolának exportjára, mivel úgy ítéli meg, hogy bizonyos alkatrészei katonai felhasználásra is alkalmasak. A szakértők példaként a Tomahawk irányítható rakétát hozták fel, melynek >>látniaH
Koestler szerint a nyugati utazó Japán-élményének három fázisa van: az euforikus tocsogás, a lelkendező egzotikumigenlés, melyet kis idő után egy unheimlich, talajtvesztő érzés követ, mely a gyűlöletig fokozódhat (beszéltem egyszer egy szőke francia fotómodellel, naponta járt beszélőre a yokohamai börtönbe a fiújához, pimf egy-két gramm fű miatt, gyűlölte a japánokat, hetente megnézte a Midnight Expresst videón), hogy aztán a kiegyensúlyott, tisztánlátó értékelés, elfogadás, élvezet, kiürülés periódusa jöjjön. Aki járt, ismeri. Japánban kétféle nyugati ember tölt hosszabb időt, a misszionárius és a libertinus: 1. aki a pénzért (hatalomért), portugál misszionárius, holland kereskedő, orosz hajóskapitány, brit gyarmatosító, nagy lére menő peroxidált hostess (mint Courtney Love), amerikai katona, üzletember, nagyvállalati tótumfaktum, corporate people; 2. a másik típus eszképista, kultúrromantikus, az ufóság kutatója, Lafcadio Hearn, nembeli lényegben, spiritualizmuskeresésben utazik, menekül, érzetekben illatokban lebeg. Mikor hazajöttem, szóban reflektáltam, Eörsi megkérdezte: "Szerinted [ezek után] van annak a szónak értelme, hogy emberiség?" Válasz: van, de a kérdésfeltevés ül.
H
A japán írás: kollázs. A négyféle betű, a kínai ideogrammák, a kétféle helyi szótagírás és az ábécé textúrája. A kézírás egyes elemeket kiemel, másokat töpörít, a különböző írásmódokkal, méretekkel vizuális hangsúlyokkal szövegen kívüli jelentést ad a leírtaknak. A kalligráfus ügyel a levegővételre, a ritmusra, megnyomja az ecsetet, vagy nagyon lágyan érinti a papírhoz, számol vele, mennyi tus van az ecsetben, mennyire vizezett vagy sűrű a tus. A japán írás különböző minőségeket békít, szövegszerűt és látványt. Nem tudok japánul írni. "A lét epikai értelemben tenger" - mondja Walter Benjamin. Japán sok tenger. És delfinraj vágtat a hajó mellett.
Ugyancsak Koestler mondja: a beszámolók, úti jegyzetek, travelogue-ok zöme az euforikus periódusban születnek. "Elsőéves gaijin-könyv" - szokták a hosszan Japánban időzők ezeket a műveket (számuk számos) pejoratíve jellemezni. Pulp Non-Fiction. Ponyva-nem-regény, tizenöt éve "írom". Visszatérés is, régi téma újból. Kell, hogy legyen ritmus. Mindegy, vége, én - azt hiszem legalábbis - kiüresedtem, a lenyomat ott van a könyvesboltok polcain: tessék a pénztárhoz fáradni!
