Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground

  • 2000. november 2.

Egotrip

Avárosszerkezet fittyet hány a geometriára, a metróállomások térképeinek nem északra mutat a tetejük, és tényleg csak az elhelyezői szeszély dönti el, hogy dél-délkelet vagy a magma-mag van felül. Tömeg. Milliónyi fekete öltöny, fehér ing, nyakkendő, mint a mozgást akadályozó sűrű semmi, vigasztalan, megállíthatatlan tavaszi eső, elektromos hangörvények, neonkisülések, az esernyőik bütyke nekem pont szemmagasságban, taszigálódás, lassított mozgás ismeretlen cél felé, létparadigma, úgy érzem magam, mint Timothy Leary hamvai. Kilőve a világűrbe. Tudományos-fantasztikum, archaikus jövő, az elveszettség olykor fokozhatatlan.
Avárosszerkezet fittyet hány a geometriára, a metróállomások térképeinek nem északra mutat a tetejük, és tényleg csak az elhelyezői szeszély dönti el, hogy dél-délkelet vagy a magma-mag van felül. Tömeg. Milliónyi fekete öltöny, fehér ing, nyakkendő, mint a mozgást akadályozó sűrű semmi, vigasztalan, megállíthatatlan tavaszi eső, elektromos hangörvények, neonkisülések, az esernyőik bütyke nekem pont szemmagasságban, taszigálódás, lassított mozgás ismeretlen cél felé, létparadigma, úgy érzem magam, mint Timothy Leary hamvai. Kilőve a világűrbe. Tudományos-fantasztikum, archaikus jövő, az elveszettség olykor fokozhatatlan.

Mire jó Japán? Készülni az apokalipszisre, világvégére vagy csak a káoszra. Ám a káosz kezelhető, a kétnyújorknyi város is prímán működ, hirdeti a tapasztalat, de sokáig ott lenni olyan, mint húsvétkor kínai nyelvű Bibliát lopni egy lepukkant hongkongi szállodából: haszontalan, ámde szép gesztus. Ürítsd ki a zagyadat! Egy coca-colás üveg is szebb, mint a tartalma. Sok a Szép.

"Ízléstelenségből harmóniát faragni az esztétika legmagasabb foka" - ezt a jeles filmművész, John Waters mondja, de ez már a J-pop. Ha már ott, hát kell téma: japán film, japán tömegkultúra, miért is ne. A végletesség szédülete, plüssállat és kardél, rózsaszín nyusziszőr és fekete lakk, nyál és vér. Légies és tünékeny, merített papírra teával kalligrafált Semmi-jel, valamint böhöm bornírt brutális, és sok pénzt csinál. Sok yent. Az erős és a mindenható yen. George Mikes, a Hogyan legyünk idegenek szerzője írt könyvet The Land of the Rising Yen címen. Rávilágít: a yen szó eredete nem is japán, hanem kínai, szörprájz, szörprájz, és az ópiumszívó drogéhségét jelenti.

Érdekel a buddhizmus, de a J-popban semmi Zen nincs. A J-pop agymenés. Érzelgés, marketing, bivaly ipar, infrastruktúra, profizmus, nem örök kezdés, inkább Shinto, mélyvilág, ösztönlét, úgy jár a dharmával, mint Nanzen macskája a mesterrel. Sajtóhír a közelmúltból: "A japán kormány korlátozásokat vezetett be a Sony új játékkonzolának exportjára, mivel úgy ítéli meg, hogy bizonyos alkatrészei katonai felhasználásra is alkalmasak. A szakértők példaként a Tomahawk irányítható rakétát hozták fel, melynek >>látniaH

Koestler szerint a nyugati utazó Japán-élményének három fázisa van: az euforikus tocsogás, a lelkendező egzotikumigenlés, melyet kis idő után egy unheimlich, talajtvesztő érzés követ, mely a gyűlöletig fokozódhat (beszéltem egyszer egy szőke francia fotómodellel, naponta járt beszélőre a yokohamai börtönbe a fiújához, pimf egy-két gramm fű miatt, gyűlölte a japánokat, hetente megnézte a Midnight Expresst videón), hogy aztán a kiegyensúlyott, tisztánlátó értékelés, elfogadás, élvezet, kiürülés periódusa jöjjön. Aki járt, ismeri. Japánban kétféle nyugati ember tölt hosszabb időt, a misszionárius és a libertinus: 1. aki a pénzért (hatalomért), portugál misszionárius, holland kereskedő, orosz hajóskapitány, brit gyarmatosító, nagy lére menő peroxidált hostess (mint Courtney Love), amerikai katona, üzletember, nagyvállalati tótumfaktum, corporate people; 2. a másik típus eszképista, kultúrromantikus, az ufóság kutatója, Lafcadio Hearn, nembeli lényegben, spiritualizmuskeresésben utazik, menekül, érzetekben illatokban lebeg. Mikor hazajöttem, szóban reflektáltam, Eörsi megkérdezte: "Szerinted [ezek után] van annak a szónak értelme, hogy emberiség?" Válasz: van, de a kérdésfeltevés ül.

H

A japán írás: kollázs. A négyféle betű, a kínai ideogrammák, a kétféle helyi szótagírás és az ábécé textúrája. A kézírás egyes elemeket kiemel, másokat töpörít, a különböző írásmódokkal, méretekkel vizuális hangsúlyokkal szövegen kívüli jelentést ad a leírtaknak. A kalligráfus ügyel a levegővételre, a ritmusra, megnyomja az ecsetet, vagy nagyon lágyan érinti a papírhoz, számol vele, mennyi tus van az ecsetben, mennyire vizezett vagy sűrű a tus. A japán írás különböző minőségeket békít, szövegszerűt és látványt. Nem tudok japánul írni. "A lét epikai értelemben tenger" - mondja Walter Benjamin. Japán sok tenger. És delfinraj vágtat a hajó mellett.

Ugyancsak Koestler mondja: a beszámolók, úti jegyzetek, travelogue-ok zöme az euforikus periódusban születnek. "Elsőéves gaijin-könyv" - szokták a hosszan Japánban időzők ezeket a műveket (számuk számos) pejoratíve jellemezni. Pulp Non-Fiction. Ponyva-nem-regény, tizenöt éve "írom". Visszatérés is, régi téma újból. Kell, hogy legyen ritmus. Mindegy, vége, én - azt hiszem legalábbis - kiüresedtem, a lenyomat ott van a könyvesboltok polcain: tessék a pénztárhoz fáradni!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.