Vágvölgyi B. András: Tokyo Underground

  • 2000. november 2.

Egotrip

Avárosszerkezet fittyet hány a geometriára, a metróállomások térképeinek nem északra mutat a tetejük, és tényleg csak az elhelyezői szeszély dönti el, hogy dél-délkelet vagy a magma-mag van felül. Tömeg. Milliónyi fekete öltöny, fehér ing, nyakkendő, mint a mozgást akadályozó sűrű semmi, vigasztalan, megállíthatatlan tavaszi eső, elektromos hangörvények, neonkisülések, az esernyőik bütyke nekem pont szemmagasságban, taszigálódás, lassított mozgás ismeretlen cél felé, létparadigma, úgy érzem magam, mint Timothy Leary hamvai. Kilőve a világűrbe. Tudományos-fantasztikum, archaikus jövő, az elveszettség olykor fokozhatatlan.
Avárosszerkezet fittyet hány a geometriára, a metróállomások térképeinek nem északra mutat a tetejük, és tényleg csak az elhelyezői szeszély dönti el, hogy dél-délkelet vagy a magma-mag van felül. Tömeg. Milliónyi fekete öltöny, fehér ing, nyakkendő, mint a mozgást akadályozó sűrű semmi, vigasztalan, megállíthatatlan tavaszi eső, elektromos hangörvények, neonkisülések, az esernyőik bütyke nekem pont szemmagasságban, taszigálódás, lassított mozgás ismeretlen cél felé, létparadigma, úgy érzem magam, mint Timothy Leary hamvai. Kilőve a világűrbe. Tudományos-fantasztikum, archaikus jövő, az elveszettség olykor fokozhatatlan.

Mire jó Japán? Készülni az apokalipszisre, világvégére vagy csak a káoszra. Ám a káosz kezelhető, a kétnyújorknyi város is prímán működ, hirdeti a tapasztalat, de sokáig ott lenni olyan, mint húsvétkor kínai nyelvű Bibliát lopni egy lepukkant hongkongi szállodából: haszontalan, ámde szép gesztus. Ürítsd ki a zagyadat! Egy coca-colás üveg is szebb, mint a tartalma. Sok a Szép.

"Ízléstelenségből harmóniát faragni az esztétika legmagasabb foka" - ezt a jeles filmművész, John Waters mondja, de ez már a J-pop. Ha már ott, hát kell téma: japán film, japán tömegkultúra, miért is ne. A végletesség szédülete, plüssállat és kardél, rózsaszín nyusziszőr és fekete lakk, nyál és vér. Légies és tünékeny, merített papírra teával kalligrafált Semmi-jel, valamint böhöm bornírt brutális, és sok pénzt csinál. Sok yent. Az erős és a mindenható yen. George Mikes, a Hogyan legyünk idegenek szerzője írt könyvet The Land of the Rising Yen címen. Rávilágít: a yen szó eredete nem is japán, hanem kínai, szörprájz, szörprájz, és az ópiumszívó drogéhségét jelenti.

Érdekel a buddhizmus, de a J-popban semmi Zen nincs. A J-pop agymenés. Érzelgés, marketing, bivaly ipar, infrastruktúra, profizmus, nem örök kezdés, inkább Shinto, mélyvilág, ösztönlét, úgy jár a dharmával, mint Nanzen macskája a mesterrel. Sajtóhír a közelmúltból: "A japán kormány korlátozásokat vezetett be a Sony új játékkonzolának exportjára, mivel úgy ítéli meg, hogy bizonyos alkatrészei katonai felhasználásra is alkalmasak. A szakértők példaként a Tomahawk irányítható rakétát hozták fel, melynek >>látniaH

Koestler szerint a nyugati utazó Japán-élményének három fázisa van: az euforikus tocsogás, a lelkendező egzotikumigenlés, melyet kis idő után egy unheimlich, talajtvesztő érzés követ, mely a gyűlöletig fokozódhat (beszéltem egyszer egy szőke francia fotómodellel, naponta járt beszélőre a yokohamai börtönbe a fiújához, pimf egy-két gramm fű miatt, gyűlölte a japánokat, hetente megnézte a Midnight Expresst videón), hogy aztán a kiegyensúlyott, tisztánlátó értékelés, elfogadás, élvezet, kiürülés periódusa jöjjön. Aki járt, ismeri. Japánban kétféle nyugati ember tölt hosszabb időt, a misszionárius és a libertinus: 1. aki a pénzért (hatalomért), portugál misszionárius, holland kereskedő, orosz hajóskapitány, brit gyarmatosító, nagy lére menő peroxidált hostess (mint Courtney Love), amerikai katona, üzletember, nagyvállalati tótumfaktum, corporate people; 2. a másik típus eszképista, kultúrromantikus, az ufóság kutatója, Lafcadio Hearn, nembeli lényegben, spiritualizmuskeresésben utazik, menekül, érzetekben illatokban lebeg. Mikor hazajöttem, szóban reflektáltam, Eörsi megkérdezte: "Szerinted [ezek után] van annak a szónak értelme, hogy emberiség?" Válasz: van, de a kérdésfeltevés ül.

H

A japán írás: kollázs. A négyféle betű, a kínai ideogrammák, a kétféle helyi szótagírás és az ábécé textúrája. A kézírás egyes elemeket kiemel, másokat töpörít, a különböző írásmódokkal, méretekkel vizuális hangsúlyokkal szövegen kívüli jelentést ad a leírtaknak. A kalligráfus ügyel a levegővételre, a ritmusra, megnyomja az ecsetet, vagy nagyon lágyan érinti a papírhoz, számol vele, mennyi tus van az ecsetben, mennyire vizezett vagy sűrű a tus. A japán írás különböző minőségeket békít, szövegszerűt és látványt. Nem tudok japánul írni. "A lét epikai értelemben tenger" - mondja Walter Benjamin. Japán sok tenger. És delfinraj vágtat a hajó mellett.

Ugyancsak Koestler mondja: a beszámolók, úti jegyzetek, travelogue-ok zöme az euforikus periódusban születnek. "Elsőéves gaijin-könyv" - szokták a hosszan Japánban időzők ezeket a műveket (számuk számos) pejoratíve jellemezni. Pulp Non-Fiction. Ponyva-nem-regény, tizenöt éve "írom". Visszatérés is, régi téma újból. Kell, hogy legyen ritmus. Mindegy, vége, én - azt hiszem legalábbis - kiüresedtem, a lenyomat ott van a könyvesboltok polcain: tessék a pénztárhoz fáradni!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.