Seres László: Dekóder

  • 1997. május 15.

Egotrip

Mit tegyünk, ha egy rendszerről azt olvassuk, hogy "bonyolult"? Ha egy rendszer, mondjuk így, bonyolultan működik, akkor ugye implicite nem értünk hozzá, és akkor nem is szabad ítélkeznünk róla, hát még ha nem is egy társadalmi rendszerről van szó, hanem csak egy apró, jelentéktelen szegmenséről, a szigorúan titkos III/III-as jelentések átadásának és átvevésének mind technikailag, mind morálisan bonyolultan működő rendszeréről.

Mit tegyünk, ha egy rendszerről azt olvassuk, hogy "bonyolult"? Ha egy rendszer, mondjuk így, bonyolultan működik, akkor ugye implicite nem értünk hozzá, és akkor nem is szabad ítélkeznünk róla, hát még ha nem is egy társadalmi rendszerről van szó, hanem csak egy apró, jelentéktelen szegmenséről, a szigorúan titkos III/III-as jelentések átadásának és átvevésének mind technikailag, mind morálisan bonyolultan működő rendszeréről.

Aczél Endre, Népszabadság: "A rendszer, mondjuk így, bonyolultan működött, semmiképpen sem olyan séma szerint, amivel manapság bárkit is bűnösnek vagy felelősnek lehetne nyilvánítani. Az információ kincs volt, nagy és sajátos kincs", talán még MacKenna aranyánál és az Ezüst-tó kincsénél is nagyobb, amely bonyolult, erkölcsileg neutrális séma szerint hol kormány-, hol PB-tagoknál fordult meg, hol nagy és sajátosan bennfentes újságírók fértek hozzá; a lényeg, hogy a rendszer bonyolultan működött, senki se bűnös, felelősnek pedig pláne nem felelős senki.

Ugyanez ugyanaznap szoftabb kiadásban a Magyar Hírlapban, Mészáros Tamástól: "Ha ´89-90-ben nem csináltunk tabula rasát, és egy magasabb szempont, azaz a társadalmi megbékélés jegyében úgy döntöttünk, hogy nem próbáljuk felosztani az ország népességét első- és másodrendű polgárokra, akkor ma már kimondhatjuk, hogy az a bizonyos ügynöktörvény, amelyet 1993-ban fogadott el a parlament, már akkor is elkésett; mai végrehajtása pedig egyenesen anakronisztikus. (...) Meggyőződésem szerint ma már nincs erkölcsi alapja a visszamenőleges megbélyegzésnek." Tehát négy éve még lett volna erkölcsi alapja, ma már nincs, hiszen a társadalmi béke még az operatív információnál is nagyobb és sajátosabb kincs.

Mindezekre a következtetésekre azután jutottak fenti publicisták, hogy a végéhez közeledik a képviselői átvilágítás, és Csehák Judit volt miniszterelnök-helyettes és MSZMP PB-tag az ügynöktörvény által érintettként out-olta magát a 16 óra című rádióműsorban, mondván, ne keverjék őt a valódi ügynökökkel.

Merthogy Csehák természetesen nem ügynökként érintett, hanem volt PB-társaival együtt információkapóként, és mint ilyen vagy lemond (nem mond le), vagy lejön a neve a Magyar Közlönyben (lejön, bármit is cáfolnak össze az illetékesek), vagy a Fővárosi Bírósághoz fordul (mint eddig egy képviselő, az ilyet majd valami szemfüles bírósági tudósító fogja, gondolom, tényfeltárni). A lényeg az, hogy végre működik a demokrácia nevű dolog, ez a nagy és sajátos séma, amely szerint ha valaki érintett, annak következménye van, még ha ez azzal jár is, hogy aki mostanában "egészségi okokból" lemond, arról az isten se mossa le.

Lehet, hogy ebben az országban én vagyok az egyetlen törvénytisztelő anarchista, de, hogy képletesen mondjam, vért akarok látni. Akár adta valaki anno az ügynöki jelentéseket, akár kapta, ma lehetőleg ne legyen törvényhozó vagy más állami funkci, ha pedig mégis, akkor tudjam. Ha rajtam állna, én Horn Gyulán, Gál Zoltánon, Vastagh Pálon, Nyers Rezsőn kívül még azt is átvilágítanám, pontosan mire használták a belbiztonsági jelentéseket az érintett ex-PB-tagok.

Nekem speciel ezt jelenti a "társadalmi béke": a rendszerváltást, bármilyen bonyolult is a sémája. A fenti jeles publicisztikák viszont csak ahhoz járulnak hozzá, hogy a köz legyint az ellenünk vétkezőkre: nincs gáz, Raszputyin, jól van, Szatmári, semmi baj, Bilecz Endre. A társadalmi béke nagy és sajátos kincs.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.