Első Magyar Szamárbróker Rt.
"Mosómedve nőstény kölyök, 2 hónapos, nagyon szelíd, eladó."
"Te miskakancso! :-))) Legyen eccer a te csajodnak ugy szuletesnapja, hogy korabban mar erzekeltetted vele, valszeg elete almat, a szamarat fogja kapni!!!"
Úristen! Hogyan kerülhettem olyan helyzetbe, hogy ezt válaszoljam dr. W., a horgászat doktora kérdésére, miszerint magyarázzam már meg, hogy az utóbbi napokban írott leveleim miért foglalkoznak kizárólag szamarakkal, a vaskos csabak táplálkozási szokásai helyett például?
Az egész a papám konyhájában kezdődött, ahol hármasban üldögéltünk dr. I. barátommal, a lendületes boncolóorvossal.
P.: Micsinászpénteken?
Én: Jah! Nem is tudom. Születésnapja lesz az Imolának. Nincs még ajándékom.
Dr. I.: Adj neki nagy mennyiségű készpénzt.
Én: (a fejemhez kapok) De hülye vagyok! Veszek neki egy szamarat. Úgyis azt szeretett volna, és mondtam, hogy nekem is tetszene.
P.: A hétvégén egy kitömött műanyag tigrisre kellett lövöldöznöm a puszta közepén. Lejött a művésztelepre egy grafikus, akinek az a hobbija, hogy ősmagyar módra nyeregből nyilaz. Ragaszkodott hozzá, hogy kipróbáljam, de a lóra ülést kerek perec megtagadtam. Egész délután nyílvesszőket kerestünk a szántásban. A szomszédban viszont lakott egy Lovas Amazon. Valami unatkozó úrinő, rókavadászatokat rendez, meg ilyeneket, de van szamara. Mindjárt felhívom.
A papám felhívta az amazont, de az szamár helyett egy elöltöltős pisztoly megvételére akarta rábeszélni, így útnak eredtünk dr. I.-vel, hogy felhajtsuk a születésnapi ajándékot. A Nagykörúton nem jártunk eredménnyel. A budai átkelés előtt beültünk ebédelni a Pozsonyi kisvendéglőbe egy-egy hirdetési újsággal. Ez a praktikus dr. I. ötlete volt.
Rendeltünk, és mindketten fellapoztuk a Haszonállat rovatot. A gyengéd lelkű boncolóorvost majdnem elragadta egy poétikus fénymaghirdetés a Termény szekcióból, de figyelmeztettem, hogy néhány óránk van szamarat szerezni.
Nekiveselkedtünk a haszonállatoknak. Rég foglalkozhattam mezőgazdasággal, mert elemi meglepetést okozott, hogy a legelső apróhirdetés öt darab emucsibét ajánlott jutányos áron. "Gím szarvasborjút, nő ivarút keresek megvételre" - tromfolt dr. I. Képtelen voltam válaszolni, mert éppen azt próbáltam elképzelni, hogyan nézhet ki egy "rámás, méretes nagycserkeszi szikrázó apaságú, sárga kancacsikó". Ami eszembe jutott, az még az állatos pornóhoz képest is szélsőségesnek számított volna, így ugrottam, egyenesen egy kecskecsalád ölébe, ahol anyus, apus és gida egyaránt szarvatlanok. Ez vajon előny vagy hátrány egy kecskénél? Nem bírtam eldönteni, mert megérkezett a szalontüdő, dr. I. pedig mindenáron rá akart beszélni egy vadas színű vadászgörényre.
Ekkor akadtam rá a Hirdetésre, miszerint szamár, nagytestű, tíz hónapos 40 ezer forintért eladó. Azonnal tárcsáztam volna, de dr. I. remegő kézzel az orrom alá dugta az újságját. "Bikaborjú 3,5 q eladó, vagy elcserélhető fiatal szamárra. Ár: 300 Ft/kg."
"Mennyi lenne a borjú?"
"Százötezer."
"Na ez az. Megvesszük a borjút, elcseréljük a szamárra, elpasszoljuk a borjút, és van hatvan rugónk."
"Akkor már ne csináljuk kicsiben. Itt egy másik: vemhes anyabirka és ifjú merinói kos elcserélhető fias anyadisznóra."
"Élhetnénk ebből. Mi lennénk az első magyar szamárbrókerek. Az Első Magyar Szamárbróker Rt.! Cseréljen emut görényre! Mi leszünk a piac urai!"
A pincérnő udvarias köhögéssel jelezte, hogy lassan zárnak. Körülöttünk közben besötétedett. Ijedten tárcsáztam a 10 hónapos szamár számát. A gazda sajnálattal közölte, hogy egy budapesti hölgy már el is vitte a Matyit.
Letörve baktattunk a Retek utca felé. Imola a ház előtt várt. "Van egy kis meglepetésem" - mondta, odavezetett egy teherautó platójához, és felemelte a ponyvát. "Megvan az alaptőke" - mondta dr. I., Imola meg nem értette, hogy miért is nevetünk annyira.
