Egotrip

Game over

Noha a labdarúgást Magyarországon születésétől kezdve erőszakos sportágnak tartották, az első világháború előtt csak szórványos tudósítások jelentek meg a mérkőzéseket kísérő agresszív cselekményekről. A háború, a forradalmak, az erőszak "megélése" azonban az emberekben olyan gátakat döntött le, melyek hiánya nagyban befolyásolta a futballerőszak magas szintjét is. 1919-et követően szinte természetessé vált a játékosok közötti agresszió, a vehemensebb drukkerek pedig gyakran verték össze a mérkőzést - szerintük - pártosan vezető bírót, vagy a nem szimpatikus ellenfél játékosait.
  • Szegedi Péter
  • 2010. december 9.

Piatlon (2. bicikli)

Irány Párkány! A többiek, mint mindig, a Pilisen át - K. Dezsőnek ez már nem megy. Az még hagyján, hogy otthagyják, faképnél, keresztutak pléhkrisztusainál piheg, mindig utolsóként érkezik a pilisszentkereszti pihenőkocsmába, a fiúk már a második körnél lekörözték. Azt is kibírta, hogy a Bükkfanyeregben, a szerpentines emelkedőn, midőn szinte egy helyben hajtott, csicsergő lányok csapata könnyedén megelőzte. Azt már nehezen viselte, amikor Attila, ki fölmérvén a terepet tolta a kerékpárt, gyalog (!) utolérte. Megkérdezte: toljalak téged is?, és fütyörészve eltűnt a kanyarban. Tavasszal már ő is leszállt, és akkor határozta el, hogy legközelebb nem jön. Vagy ha mégis, vonattal. Hiszen az esztergomi restiben 550 az unicum, 350 a csapolt Sámson, aztán átsétál a hídon, immár eurós és igazi sörök mellett megvárja a többieket, végre elsőként érkezik. Csakhogy ennek semmi sportértéke. Így hát vonattal ment, de vitte a biciklit is.

Lesz

Okkal lehetnek erős kétségeink afelől, hogy az elmúlt rövid időszak radikális gazdaságpolitikai döntései - a bankokra és nagyvállalatokra kivetett rendkívüli sarcoktól az adórendszer átszabásán át a magánnyugdíjpénztárak hirtelen felszámolásáig - egy kimunkált stratégia egymással harmonizáló lépései volnának. Azt azonban mégse vitassuk el a Fidesz gazdaságpolitikusaitól, hogy a gazdasági növekedésről, annak forrásairól és az azt segítő vagy hátráltató tényezőkről valóban őszintén mást gondolnak, mint ideológiai ellenlábasaik.
  • Pete Péter
  • 2010. december 2.

Fekete kedd

A múlt keddi, november 16-i parlamenti zárószavazásokkal a kétharmados többség végképp zárójelbe tette a jogállamot Magyarországon. Öt évre visszamenő hatállyal elfogadták a 98 százalékos különadót, az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosításával pedig megvonták a jogot a testülettől arra, hogy a költségvetést, adókat és járulékokat érintő kérdésekben megsemmisítse az alkotmányellenes jogszabályokat - kivéve, ha bizonyos emberi alapjogokat sértenének. A kivételek között szerepel ugyan az Alkotmányban nevesített ún. alapvető jogok többsége (pl. élethez és emberi méltósághoz való jog, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága), kimaradt azonban néhány fontos és éppen pénzügyi tárgyú törvényekkel könnyen megsérthető alkotmányos jog.

Trianon

Az amerikai július 4-éről, a francia július 14-éről maroknyi budapestinek van csupán fogalma, neki is csak azért, mert vagy hivatalos a zugligeti amerikai nagyköveti rezidencia fogadására, vagy olykor a Bem rakpartra téved, ahol a franciák utcabáljukat rendezik. De hogy mikor is van a román nemzeti ünnep, lassan minden magyar megtanulja.
  • Ara-Kovács Attila
  • 2010. november 25.

Az amerikai július 4-éről, a francia július 14-éről maroknyi budapestinek van csupán fogalma, neki is csak azért, mert vagy hivatalos a zugligeti amerikai nagyköveti rezidencia fogadására, vagy olykor a Bem rakpartra téved, ahol a franciák utcabáljukat rendezik. De hogy mikor is van a román nemzeti ünnep, lassan minden magyar megtanulja.
  • Ara-Kovács Attila
  • 2010. november 25.

Édenkertjeink III. (Céltalan út a mennyországba)

Fizikai fájdalmában az ember csak testhelyzetet szeret változtatni, lelki bánatában viszont helyet is. Minél nagyobb a bánata, annál sürgősebben és annál távolabbra akar kerülni rosszkedve helyszínétől. Messzire utazni. El innen. Legalább gondolatban, ábrándozva, mert az elutazásnak mégiscsak ez a leggyorsabb formája. Még csomagolni sem kell. Az ábrándozás, mondhatni, nem egyéb, mint a lélek helyzetváltoztatása.
  • Salamon János
  • 2010. november 18.

Kurázsi mama észak

Stratégiai koncepcióra a NATO-nak mindig olyankor volt szüksége, amikor a világ - de legalábbis az a része, amelyhez a szervezetnek vitális érdekei fűződtek - válaszúthoz érkezett. Az első 1949-ben készült; ez összegezte azokat a felismeréseket, amelyek elől a nyugati világ már végképp nem térhetett ki: ekkorra már 50 szovjet, illetve kelet-európai páncélos hadosztály, továbbá kétmilliós hadsereg állt készenlétben az Uráltól nyugatra, hogy rákényszerítse Európára és az Egyesült Államokra a Kreml akaratát. Az 1952-es, második koncepció az amerikai "feltartóztatási politika" elvárásaihoz igazította a NATO-t; az 1957-es pedig a keletnémet munkáslázadás, valamint a magyar forradalom által megrendített keleti blokk új tényei alapján írta át az aktuális teendőket. A NATO-nak újabb stratégiával kellett válaszolnia arra a válságra, ami a 60-as évek közepén ismét a szovjet térségben bontakozott ki - és valóban, az iratot 1968-ban már el is fogadták a tagországok.
  • Ara-Kovács Attila
  • 2010. november 18.

Államügyecske

"Az emberek kétféle módon tehetik hivatásukká a politikát. Vagy úgy, hogy 'érte' élnek, vagy úgy, hogy 'belőle'." (Max Weber)

Szabályok és illúziók

Kevés igazán spontán dolog van az emberi együttélésben. Még a legspontánabb reflexeinket, mint a nevetést is imitáljuk, mint a tévéstúdiókban, a végeláthatatlan sitcomokban; így a képernyő előtt is gyakran van az embernek olyan érzése, hogy a spontán viselkedés végső soron illúzió. Legintimebb pillanataink és érzéseink is kondicionáltak, legföljebb nem olyan nyilvánvalóan, mint a színpadon. Az élet színház - vonhatná le a következtetést a lépcsőházi bölcs, okosan bólogató szociológussal a háttérben, akinek forradalmi meggyőződései a spontaneitás szükséges voltáról és tudományos nézetei a spontaneitás lehetetlenségéről rendszerint kiábrándítóan megjósolható anarchiában egyesülnek.
  • Balázs Zoltán
  • 2010. november 4.

Alapkönyveim

Douglas R. Hofstadter Gödel, Escher, Bach című könyve alapvetően változtatta meg a gondolkodásmódomat, mindmáig egyik legnagyobb olvasmányélményem, miközben az alapgondolatának éppen az ellenkezőjében hiszek. A könyv amellett érvel 777 oldalon keresztül, hogy a logika Gödel által felfedezett mechanizmusa tökéletesen alkalmas arra, hogy segítségével teljes értékű mesterséges intelligenciákat hozzunk létre. Hofstadter ráadásul van annyira krakéler, hogy könyve bevezetőjében világosan kimondja: "Ez a könyv bizonyos értelemben a vallásom kifejezése." Nos, ha úgy tetszik, én "más vallású" vagyok, miközben amit a dologról tudok, annak nagy részét éppen Hofstadtertől tudom. ' tudta nekem úgy elmondani, hogy végig lekössön, végig halálosan izgalmasnak találjam, nem úgy, mint az általa feldolgozott rengeteg szakcikket.
  • Mérő László
  • 2010. október 28.

Állam és fülkeforradalom

Nem tudom, hogy így képzelték-e el a rendet azok, akik (fülke)forradalmi szavazatukkal hatalomra segítették az új kormányt. Tudták-e például, hogy a nemzeti tulajdon megerősítésének jelszavával az állam lopódzik majd vissza a gazdaság mind több szegmensébe? Sejtették-e, hogy az igazságos közteherviselés jegyében a kormány rablótámadást indít a magyar gazdaság nagy részét működtető külföldi cégek ellen, veszélybe sodorva sokak munkahelyét és a fejlődést segítő beruházásokat?

Keres, talál

Ha van a fejlett világot sújtó recessziónak mindenki számára nyilvánvaló fájdalma, az a munkanélküliségi ráta világszerte megfigyelhető emelkedése. A munkanélküliség réme a rugalmas munkapiacára amúgy igen büszke Egyesült Államokat is elérte, a dolgozni akaró amerikaiak közül minden tizediknek nincs állása, ezzel a foglalkoztatásban hagyományosan sikeresebb kontinens felzárkózott az eddig elrettentő példaként emlegetett Európához. A magyar arányok is meredeken emelkedtek, lassan a rendszerváltás környékén regisztrált csúcsot ostromolják. Nem csoda, hogy a munkanélküliség felszámolásáért vívandó harc jelszavával választásokat lehet nyerni, és a kapitalizmust elutasító régebbi és újabb keletű mozgalmak is ezt tekintik a megtagadott társadalmi rend egyik legfőbb bűnének.
  • Pete Péter
  • 2010. október 21.