Egotrip

Rózsa Sándor és az intertextualitás

Ugratja a lovát Rózsa Sándor. Megugrik mindenki elől. Hiába próbálnak belőle rendes embert, tisztességes polgárt faragni, akár erővel, akár szép szóval. Nagyobb erők is csatlakoznak ehhez a nemes pedagógiai vállalkozáshoz, köztük a század két legrangosabb tényezője, Kossuth Lajos kormányzó-elnök és I. Ferencz József császár és király. Kossuth apánk részesíti először amnesztiában a betyárkirályt, és belépteti bandájával együtt a honvédseregbe. A kormányzó evvel hagyományt teremt, Világos után a császár felveszi a Kossuth elejtette fonalat, és nagyjából minden adandó alkalommal legfelsőbb kegyelemben részesíti a börtönben sínylődő rablóvezért, hátha megjavul, és jó útra tér. Talán még Szamosújvárról ("börtönfala de sárga / oda leszek életfogytig bezárva", szól a betyárballada) is kiengedik, ha - utolsó "munkájáért", a Kistelek melletti vonatkisiklatási ügyért ott senyvedvén - a legközelebbi amnesztia előtt el nem viszi a tüdőbaj 1878-ban.
  • Takács Ferenc
  • 2009. november 12.

Secco

1970 nyarán Kenedi János azzal lepte meg K.-t, hogy egy barátjával kivenné dolgozószobának K. lakásának hajdani cselédszobáját. Néhány hét múlva Kenedi megkérdezte K.-t, hozzájárul-e, hogy Kemény György kifesse a szobát. K. ismerte Keményt, rikító fürdőruhaplakátjai botrányközeli szenzációt jelentettek a pesti utcán. A művész, a két majdani szobaúr - a másik Bence György volt - meg a barátaik 1970 őszétől minden szombat este késő éjszakáig festettek. A kisszoba a gangra nézett, az udvar visszhangzott az éjszakában, a lakók időnként üvöltve követeltek csendet, de rendőrt talán csak egyszer hívtak. A készülő festmény igazi kollektív alkotás volt, az ikonográfiát a jelenlévők vitatták meg. A marxizmus reneszánszának a korszaka volt ez, a létező szocializmus elutasítását még nem követte a marxizmusból való kiábrándulás. Szemközt az ajtóval Marxnak kellett kerülnie. Hanem vicces egy portré volt, Le vieux Marx volt a felirata, egy kevéssé ismert öregkori fénykép után készült, pipával, pöttyös házikabátban, sárga sálján ötágú vörös csillaggal. A donátorok, a szoba két lakója az ajtó két oldalán kaptak helyet. Bence feje felett Lukács György portréja, Kenedi fölött Trockijé. Holott Kenedinek Trockij sosem volt a mestere, inkább Bibó illett volna oda, de a demokratikus ellenzék Bibó-kultusza csak később alakult ki. Közvetlenül a mennyezet alatt Marcel Duchamp csokoládémalma. Buster Keaton kettős portréjához, a filmekből ismert fiatalkori, mellette meg az öregkori arcképéhez Kenedi ragaszkodott. Buster alatt az Antonioni-filmek sztárja: Monica Vitti. Kemény önmagát is odafestette a képre, szerényen az ajtóból nem látható oldalfalra, ritkás fogakkal, vállig érő hajjal. Alatta Szolzsenyicin körszakállas portréja. Akkor magyarul még csak az Ivan Gyeniszovics egy napja és néhány novella jelent meg tőle, de a Szovjetunióban kiadatlan műveit a szovjet propaganda gyűlölködve támadta. Hogy Marx közelségétől mennyire viszolyog, azt akkor még senki sem érzékelte.
  • Kőszeg Ferenc
  • 2009. november 5.

Alapterület

Mi lenne jobb a nemzetnek - mi történjen Sukorón? Épüljön egy korrupciógyanús, vélhetőleg törvénytelen eszközökkel előkészített, madárűző, erkölcsromboló, de munkahelyteremtő és adógeneráló kaszinó, vagy maradjon minden a régiben?

Dunának, holtnak (in memoriam)

Kérés nélkül teszik K. Dezső elé az unicumot az erzsébeti HÉV-megállóban, begurul egy ötforintos a dobogó alá, kabalának jó lesz. Tehát visszajövök. Álldogál a megállóban, mint aki a HÉV-re vár, ugyan. Sötét unicumot inni fehér műanyag pohárból, hosszan, három kortyban, addig is múlok. A nyár egyik utolsó előtti napja, már korán sötétedik, a három korty után még mindig marad a pohárban, kicsit várni kell, míg lefolydogálnak a pohár aljára a cseppek, aztán gyorsan kiinni. Az utolsó cseppig. Most, most, most élsz.

Mítoszaink II. (In illo tempore)

Themisztoklésznek, a szalamiszi győztesnek egyszer azt találta mondani egy Szerifoszból való ember, hogy az ünnepelt hadvezér csupán annak köszönheti hírnevét, hogy Athénból való. Ha te lennél athéni, én meg szerifoszi, akkor egyikünk sem lenne híres - vágott vissza a hadvezér, tagadva ezzel, hogy tehetség nélkül hírnevet szerezhetne bárki csak azért, mert jó (híres) helyen született, ugyanakkor elismerve, hogy a hírnévhez jó helyen kell születni.
  • Salamon János
  • 2009. október 22.

Busz

Küszöbön áll a BKV elavult buszparkjának megújítása. Érthető, hogy a Magyar Buszgyártók Szövetségének elnöke a szervezetbe tömörült buszgyártók érdekeinek képviseletében azt szeretné, ha a várható nagy megrendeléseket magyar termelők elégíthetnék ki. Érvelése annyira jellemző a hasonló helyzetben véleményt nyilvánító termelők álláspontjára, hogy érdemes szó szerint idézni: "A magyar gyártású autóbuszokban a magyar hozzáadott értékhányad mindenképpen meghaladja a 40-50 százalékot, sőt, az alacsony padlós városi autóbuszok esetében elérheti a 75-80 százalékot is. Nemzetgazdasági szempontból egy magyar gyártású autóbusz akár 40 százalékkal magasabb beszerzési áron is kedvezőbb, mint egy külföldről beszerzett autóbusz, ha beleszámítjuk a megtartott és a pluszban létrehozott munkahelyeket, a beszállítókat is."
  • Pete Péter
  • 2009. október 22.

Előremenekülés

Belecsapott a lecsóba a napokban tett bejelentésével Simor András, amikor váratlanul előrukkolt a lakosság banki hitelfelvételeit korlátozó javaslatával. A jegybank arra próbálja rávenni a törvényalkotókat, hogy jogi úton szabjanak gátat a háztartások túlzott eladósodásának, amely, miként a jelen válságban kiderült, rendszerkockázattá vált. Vagyis, vélik az MNB szakemberei, a bankok és ügyfeleik közötti üzleti kapcsolat immár nem tekinthető a két fél magánügyének, mint (nagyjából) eddig, hanem olyan közügy, amelyet a törvény erejével kell kordában tartani. Nem saját magunkat védené meg saját magunktól a monetáris hatóság, amint néhányan a javaslatot interpretálták, hanem a társadalmat az egyének felelőtlen döntéseitől.

Karinthy/Canetti/Brecht

Maradjunk még egy kicsit Karinthy társaságában! Szenvedélyes játékos volt, utolérhetetlen rébuszok kiötlésében, rejtvényfejtésben, kitalálósdiban. Különösen szerette a "kicsi a világ" játékot. Ennek lényege, hogy a játékosnak egy öt láncszemnél nem hosszabb ismeretségi láncolattal össze kell kötnie magát egy híres emberrel (ez a feladvány). Például legyek én a játékos, a feladvány pedig legyen maga Karinthy Frigyes. Túl könnyű: ismertem Karinthy Ferencet, aki - fia lévén - közeli ismeretségben volt az íróval, azaz elég volt egyetlen láncszem.
  • Takács Ferenc
  • 2009. október 15.

Több fényt!

Szeptember elsejével betiltották a hagyományos százas izzó árusítását. A magyar nép rezignáltan vette tudomásul, hogy egy olcsó, bevált, hasznos és mindenütt jelen lévő terméket egyszer csak hatalmi szóval elvettek tőle, és arra kényszerül, hogy helyette a kisebb fogyasztású és tartósabb, ám drágább újfajta égőket vásárolja. Akármit is ír máltaiul és magyarul is az EU honlapja (http://ec.europa.eu/energy/efficiency/ecodesign/lumen/), ezek az égők nyilván nem mindenki számára, nem minden szempontból és nem minden célra jobbak, mint a hagyományos körte. Ha így lenne, akkor már mindenki rég áttért volna az újra, tehát nem is lett volna mit betiltani.

Egy tyúkper: a tojásper

2002. május 15-én, a Kossuth téren mintegy 1500 tüntető tiltakozott "a választási csalás" ellen, amely újra "hatalomra segítette" az MSZP- SZDSZ-koalíciót. A "nemzeti ellenállás napjának" nyilvánított demonstrációt a Lelkiismeret '88 csoport hirdette meg, a szervező a csoport vezetője, Kocsis Imre volt. K.-t, bár már az előző ciklusban sem volt képviselő, az SZDSZ-frakció ezúttal még meghívta az új parlament alakuló ülésére. Bent a teremben Fidesz-képviselők tisztelettel hallgatták a Fidesz-közeli Országos Választási Bizottság meg a Fidesz-kormány belügyminisztere, Pintér Sándor beszámolóját a választások szabályos menetéről. De azért nem bánták, hogy kint az utcán az ármány áldozataiként tüntetnek mellettük.
  • Kőszeg Ferenc
  • 2009. október 8.

Mítoszaink I. (Óda a babérfához)

Az emberiség gyerekkorában a felnőttek is mesékkel szórakoztatták magukat, múlatták vagy magyarázták az időt vagy éppen az időjárást. Babilóniában négyezer évvel ezelőtt például az aszály után érkező esőről azt mesélték, hogy egy hatalmas madár, Imdugud hozza: fekete esőfelhő szárnyaival betakarja az eget, és felfalja az égi bikát, aki forró leheletével perzselte a földeket. Mi, a felnőtt emberiség felnőttei már elvárjuk, hogy a televíziós időjárás-jelentésben ugyanezt a jelenséget a légköri viszonyok változásával, ciklonok vonulásával magyarázzák nekünk.
  • Salamon János
  • 2009. október 1.

Agresszív videojátékok

Létfontosságú, hogy az ember időnként olyasmivel foglalkozzon, ami nem létfontosságú.
  • Mérő László
  • 2009. október 1.