Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Nyelvek, nácik, identitások

Egotrip

A média minden csatornáján valósággal ömlenek a hírek és álhírek az ukrán válságról. Ebben az írásban a válság nyelvi-etnikai hátteréről lesz szó, illetve ennek a politikával és a „speciális katonai művelettel” való állítólagos kapcsolatáról.

Putyin elnök számos alkalommal kifejtette azt, hogy Ukrajna és ukrán nemzet nincs is, mert az ukránság csupán mint az összorosz nemzet és nyelv része létezik. Ezt mondta például 2008 áprilisában, majd 2014 márciusában is, amikor a Krímet, Hruscsov elvtárs könnyű kézzel adott ajándékát (1954) az ukránoktól visszavette. Putyin gránitszilárdságú hivatkozási alapja végső soron a Kijevi Nagyfejedelemség (9–13. század), amely egyszerre volt az ukrán, az orosz és belarusz államiság elődje. Létezett ugyan már a 12. század közepén valami Moszkva nevű kis település, de ennek csak az 1380-as évektől kezd megnőni a jelentősége, amikor a városka egy mindent elnyelő, új nagyfejedelemség központja lett. A mai Ukrajna régióinak hányatott politikai története azonban a területi széttagoltság idején, azaz a 18. századig csak részben függött össze a cári Oroszország történetével.

Négy évszázadon át másfajta nyelvi és kulturális identitások formálódtak ezeken a területeken. Ezt jelzi az is, hogy már Nagy Péter cárnak is be kellett tiltania az ukrán könyvek kiadását (1721), majd a 19. században korlátozták az ukrán nyelv nyilvános használatát is (1863, 1876, 1881). És mégis… Ha a Vízivárosban járunk, a Fő utcáról lekanyarodva elmegyünk a Király gyógyfürdő és a görögkatolikus templom között, egy kis tér közepén meglátjuk Tarasz Sevcsenko szobrát. Sevcsenko ukrán költő, író és festő egyike volt azoknak, akik már a 19. század közepén ukránul írtak. A kor ukrán íróinak a zöme oroszul írt, így például Gogol is. Az oroszosítás az 1930-as években újabb lendületet kapott. A CIA Factbook szerint ma Ukrajna lakosságán belül az ukrán anyanyelvűek kétharmados többségben vannak, míg az orosz anyanyelvűek aránya mintegy 30 százalék. Az ukrán etnikum egy része azonban orosz anyanyelvű, sokan pedig egyfajta kevert orosz-ukrán nyelvet használnak (ez a szurzsik).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.