Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Nemzeti anyamentő

Egotrip

Az abortusz etikai dilemmájáról és a magzati szívhang meghallgatásának nőnevelő erejéről szóló cikkek megjelenése után szerencsére maradt még nekem is egy megíratlan téma: az, hogy vajon mi motiválhatta P. miniszter urat arra, hogy meghozza a szívhangrendeletet.

Arról van szó, ugye, hogy a Magyar Közlöny szeptember 12-i számában megjelent BM-rendelet megköveteli az orvostól, hogy minden abortuszra jelentkező nővel meghallgattassa a magzat szívhangját („az életfunkciók működésére utaló tényezőt”). Abból kell kiindulnunk, hogy Magyarországon a terhességek nagyobbik fele nem tervezett, illetve hogy az abortuszra jelentkező nők legnagyobb része a nem magas iskolai végzettségű vagy/és a jelentős jövedelemmel rendelkező rétegből jön, de már nem is az iskolázatlan és szegénységben élő nők közé tartozik. Az ebbe a „középső rétegbe” tartozó nők nagy részének már van legalább egy gyermeke: alapvetően nem fiatal lányokról van szó tehát, akiknek egy házibuli utáni esemény következményeit kell megszüntetniük. Ezek a nők zömmel annak a mérlegelése után kérik a műtétet, hogy belátták, nem képesek biztosítani egy újabb gyerek normális körülmények között való felnevelését. A szívhangrendelet célkeresztjében ők állnak, őket helyezi nyomás alá, őket alázza meg a rendelet. Nem tudom, hogy a szívhang meghallgatása kiváltja-e az abortuszt kérő nőkből (a zokogáson túl) az abortuszról való lemondást is, ami a rendelet nyilvánvaló célja.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”