Azzal, hogy az Egyesült Államok filmkritikusokat tömörítő legnagyobb szervezeteinek „szentháromsága” egyfelé szavazott, a film bekerült azon mindössze 7 mozit tartalmazó exkluzív sorba, amelynek élén a Schindler listája áll. A 80. Golden Globe Awards és a Velencei Filmfesztivál is Blanchettnek ítélte a legjobb színésznőnek járó díjat, és ahogy ez már lenni szokott, a Tárt megszórta még néhány elismeréssel az American Film Institute, a Critics Choice Award (itt a film zeneszerzője, Hildur Guðnadóttir is nyert), a London Film Critics’ Circle és a British Academy Film Awards is.
„Úgy tűnt, a Tár sok felületes vonatkozása egybevág a magánéletemmel” – nyilatkozta Marin Alsop, a világ egyik legismertebb női karmestere a Los Angeles Timesnak. „De amint megnéztem, már nem aggódtam, hanem megsértődtem: megbántottak nőként, megbántottak karmesterként, megbántottak leszbikusként.” Alsop szerint az, hogy a film írója és rendezője a fiktív zongorista, etnomuzikológus, zeneszerző, karmester Lydia Tár karakterében sok valós, bizonyíthatóan kegyetlen, abuzív, de legalábbis problematikus férfi karmester attribútumait gyúrja egybe, nőellenesnek tekinthető. „Amikor azt feltételezzük, hogy a nők vagy úgy viselkednek, mint a férfiak, vagy megbolondulnak, hisztisek, őrültek lesznek, akkor azt a képet erősítjük, amit már megannyiszor láttunk a filmvásznon.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
