Gyakran hallom helytelenül takkjelnek ejtve: nyilván, mint sok minden mást, ezt is angol eredetűnek (a tack nagyfejű, vékony, rövid, padlószőnyeg vagy kárpit rögzítésére szolgáló szög, tehát ennek semmi értelme), esetleg a tik-tak hangutánzó szó csonkulásának gondolja az, aki így használja. Valójában, mint magyar zenei zsargonunk nagy része, ez a szó is német eredetű. Takt, azaz ütem, taktus – a zenei lüktetés alapegysége – akusztikus megjelenítéséről van szó, angol nevén ez a click track.
A hangosfilm hőskorában, elsőként talán éppen Walt Disney stúdiójában készülő, szöveg nélküli, de zenében és hangzó effektusokban bővelkedő rajzfilmeknél még metronómot használtak hang és kép szinkronizálására. A klasszikus metronóm négyzet alapú gúla, azaz piramis alakú gép, a zenélést segítő, tempójelző eszköz, amelyet 1816-ban szabadalmaztatott Johann Nepomuk Mälzel mérnök-feltaláló. A felhúzható, lengő inganyelv segítségével tiktakoló hangot adó szerkezet, bár átesett fejlesztéseken, alapvetően nem változott a századok folyamán. Ma is vásárolhatunk a Mälzel-féle metronómhoz igen hasonlatosat bármelyik hangszerboltban. A Disney-csapat fejlesztette, később tick systemnek elnevezett módszert azután – már az 1930-as években – a többsávos hangfelvétel technológiája ítélte kihalásra. Abban a pillanatban, hogy a zenei anyag szólamait külön szalagsávra lehetett rögzíteni, megszületett a rájátszás (dubbing) lehetősége, azaz mondjuk egy előre felvett dobszólam „fölé” utólag oda lehetett muzsikálni a bőgő- vagy egyéb hangszeres anyagokat. Rájátszásnál mindig az van hátrányban, aki másodjára, harmadjára stb. kerül sorra, mert akkor már muszáj együtt lenni a már rögzített anyaggal. Ebben, a felvett és felveendő szólamok koordinálásában segít a ma már minden digitális sávra (track) rögzített taktjel.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
