Egotrip

Vajda Gergely: Zene hetilapra

Egotrip

Taktjel

Gyakran hallom helytelenül takkjelnek ejtve: nyilván, mint sok minden mást, ezt is angol eredetűnek (a tack nagyfejű, vékony, rövid, padlószőnyeg vagy kárpit rögzítésére szolgáló szög, tehát ennek semmi értelme), esetleg a tik-tak hangutánzó szó csonkulásának gondolja az, aki így használja. Valójában, mint magyar zenei zsargonunk nagy része, ez a szó is német eredetű. Takt, azaz ütem, taktus – a zenei lüktetés alapegysége – akusztikus megjelenítéséről van szó, angol nevén ez a click track.

A hangosfilm hőskorában, elsőként talán éppen Walt Disney stúdiójában készülő, szöveg nélküli, de zenében és hangzó effektusokban bővelkedő rajzfilmeknél még metronómot használtak hang és kép szinkronizálására. A klasszikus metronóm négyzet alapú gúla, azaz piramis alakú gép, a zenélést segítő, tempójelző eszköz, amelyet 1816-ban szabadalmaztatott Johann Nepomuk Mälzel mérnök-feltaláló. A felhúzható, lengő inganyelv segítségével tiktakoló hangot adó szerkezet, bár átesett fejlesztéseken, alapvetően nem változott a századok folyamán. Ma is vásárolhatunk a Mälzel-féle metronómhoz igen hasonlatosat bármelyik hangszerboltban. A Disney-csapat fejlesztette, később tick systemnek elnevezett módszert azután – már az 1930-as években – a többsávos hangfelvétel technológiája ítélte kihalásra. Abban a pillanatban, hogy a zenei anyag szólamait külön szalagsávra lehetett rögzíteni, megszületett a rájátszás (dubbing) lehetősége, azaz mondjuk egy előre felvett dobszólam „fölé” utólag oda lehetett muzsikálni a bőgő- vagy egyéb hangszeres anyagokat. Rájátszásnál mindig az van hátrányban, aki másodjára, harmadjára stb. kerül sorra, mert akkor már muszáj együtt lenni a már rögzített anyaggal. Ebben, a felvett és felveendő szólamok koordinálásában segít a ma már minden digitális sávra (track) rögzített taktjel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.