egotrip

Cseresnyési László: Nyelv és neurózis

Egotrip

Ez a woke nem valami új dolog. Én például már negyven éve hallottam egy fekete diáktársamtól Minneapolisban a stay woke (éberen figyelj) kifejezést. Akkor persze a woke még csak az afroamerikai angol szava volt, és a feketék diszkriminációjával szembeni ellenállásra utalt.

Ébredő magyarok?

Ez a woke nem valami új dolog. Én például már negyven éve hallottam egy fekete diáktársamtól Minneapolisban a stay woke (éberen figyelj) kifejezést. Akkor persze a woke még csak az afroamerikai angol szava volt, és a feketék diszkriminációjával szembeni ellenállásra utalt.

Az angolban a woke szót az utóbbi években főként megvető, gúnyos értelemben használják (fenyegető ideológiai katyvasz), akárcsak ikertestvérét, a cancel culture, magyar nevén eltörléskultúra kifejezést. Ez utóbbi arra utal, hogy egyeseket a nőkre vagy a kisebbségekre nézve sértőnek vélt viselkedésük, kijelentéseik miatt kiközösítenek, adott esetben akár ki is rúgnak az állásukból. Kétségtelen, hogy a hanyatló Nyugaton túl sokan éltek és élnek vissza a diszkrimináció megtorolhatóságának a lehetőségével. A konzervatív jobboldal erre persze úgy reagált, hogy a médiában a woke és a cancel culture jelentését a nők és a kisebbségi aktivisták túlkapásaira és (nem ritka) őrültségeire korlátozta. Ez persze azt tudatosítja az emberekben, hogy a társadalom ma eszement kisebbségi lobbik terrorja és cenzúrája alatt senyved, míg a máig meglévő előjogok rendszerére és a létező diszkriminációra jóval kevesebben figyelnek.

A woke oldalági rokona a progressive szó, amely a bűn és a métely összefoglaló kategóriája az amerikai konzervatívok (és immár a mi Fideszünk) retorikájában. A progresszió az ő nyelvükben agresszió és perverzió. A progresszív szó eredeti jelentése „haladó” volt (még az amerikai angol ezoterikus fordulata előtt), de ez a szó a modern időkben új jelentést nyert. Felteszem, hogy sok mélyen elkötelezett fideszes május 4-ig nem is tudott erről. Budapesten azonban, a Conservative Political Action Coalition (CPAC) tanácskozásának megnyitóján tartott beszédében, Orbán Viktor mintegy másfél tucatszor utalt a „progresszió vírusára”, amely, mint tudjuk, a nemzetállamok szépséges testén tenyészik, vö. progresszív átnevelés, progresszív elit, progresszív párt­alapítványok és kutatólaboratóriumok stb. A „progresszív erők” kifejezés mindazon (nyugati) háborús uszítókra utal, akik konfliktust provokáltak ki, hogy új világrendet hozzanak létre. Ezek manapság migránsokkal árasztják el keresztyén-keresztény Európánkat, felhígítván ősi kultúránkat, ráadásul homokosokat és transzgendereket akarnak nevelni a mi ártatlan, ciszgender gyermekeinkből.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.