Várhegyi Éva: Ekotrip

Anyai szigor

Egotrip

Az okos lányhoz hasonlóan járt el a Magyar Nemzeti Bank a múlt kedden, amikor szigorított is, meg nem is a monetáris politikáján. Vagy mint egy lágyszívű anya, akinek karja pofonra lendül, de aztán inkább simogatás lesz belőle. Pedig a piaci szereplők és elemzők hónapok óta várják, hogy az MNB felhagyjon a gazdaságot mindinkább negatív reálkamatokkal és más nem szokványos módszerekkel ösztökélő politikájával, és jobban ügyeljen a lappangó inflációs veszélyre.

Az árstabilitás őrzésére hivatott jegybankot a fogyasztói árszint, és különösen az egyszeri hatásoktól megszűrt, ún. maginfláció inthette volna nagyobb óvatosságra. Nagy Márton alelnök januárban már jelezte is, hogy az MNB szigorít politikáján, ha az adózás változásaitól is megtisztított, csupán a piaci kereslet hatásait tükröző infláció a 3 százalékos célérték fölé emelkedik. Nos, ez január után februárban is bekövetkezett, amire tekintettel a monetáris tanács megállapította, hogy „az MNB elérte inflációs célját”.

A monetáris politika fokozatos „normalizációját” már az ősszel meghirdették, ám az első lépések igencsak felemásra sikeredtek. Néhány unortodox módszerrel valóban felhagytak, ám ezermilliárd forintos kerettel újraindították a kis- és középvállalkozásoknak szánt, legfeljebb 2,5 százalékkal kamatozó, immár negatív reálkamatú Növekedési Hitelprogramot. Most, március 26-án, amikor a piaci szereplők egyértelműbb szigorítást vártak a jegybanktól, újfent csalódniuk kellett, noha szokásától eltérően maga Matolcsy elnök is megjelent a döntést követő sajtótájékoztatón. De nem azért, hogy bejelentse a várt kamatemelési ciklus kezdetét, hanem azért, hogy közölje: „eseti, egyedi jelleggel hozott döntést az MNB”. Vagyis a bankok jegybanki betéteire megállapított (a bankközi kamatoknak alsó határt szabó) mínusz 0,15 százalékos kamat alig érzékelhető, mínusz 0,05 százalékra emelését is csupán egyszeri aktusnak kell tekinteni, nem pedig egy új korszak kezdetének. A monetáris politika folytonosságát a három éve 0,9 százalékon tartott alapkamatának változatlanul hagyásával is demonstrálta az MNB.

Némi szigorítást jelez, hogy csökkentették a gazdaság pénzellátását befolyásoló, a bankoknak euróért forintforrást biztosító devizacsere keretösszegét, bár, mint a tájékoztatón elhangzott, „a csökkenés nincs kőbe vésve”. Viszont a meghirdetett normalizációval szembemenvén újabb unortodox módszert vezet be az MNB. Úgynevezett Növekedési Kötvényprogramot indít 300 milliárdos keretösszeggel, amelyből a vállalatok által kibocsátott, jó minősítésű kötvényeket vesz. Példaként az Európai Központi Bank hasonló programjára hivatkozik az MNB, ami az unióellenes kormányzati kommunikáció közepette igazán derék dolog. A dolog csak ott sántít, hogy míg az euróövezet szerény (1,0–1,5 százalék közötti) növekedési és inflációs kilátásai indokolhatják a jegybanki gazda­ság­élénkítés unortodox módszerét, addig a várhatóan továbbra is 3 százalék fölött gyarapodó, ám az inflációs célt már átlépő magyar gazdaságban nincs ilyesmire szükség.

Matolcsy György abban is hű maradt önmagához, hogy a mostani sajtótájékoztatót is önfényezésre használta fel. Közölte: az elmúlt hat év során elért összesen 23 százalékos GDP-növekedés fele az MNB politikájából származott, az alapkamat csökkentésének köszönhetően pedig a vállalatok és a háztartások is mintegy 1400 milliárd forintot spóroltak meg. Arról viszont hallgatott, hogy a – jórészt szintén az MNB politikája miatt – meggyengült forintárfolyam mekkora többletköltséget okozott a devizaadóssággal rendelkezőknek. (A hat év alatt, évenként elszámolva, egyetlen euró adósságon összesen 115 forint árfolyamveszteség keletkezett.)

Talán jobb lett volna, ha az elnök nem kommentálja a jegybanki intézkedéseket indokló közleményt. Mert szavaival még a megtett – mértékében szerény, de legalább a várt szigorítás irányába mutató – lépéseket is negligálta. A kamatemelés „eseti, egyedi” voltát azzal a kijelentéssel is nyomatékosította, hogy „a monetáris politika karaktere nem változott”. Az írásos szöveg még felhívja a figyelmet arra a kettősségre, hogy a változatlanul élénk belső kereslet emeli, míg a romló külső konjunktúra fékezi az áremelkedés ütemét. A valóban bizonytalan helyzet indokolhatja, hogy az MNB nem kötelezi el magát a permanens szigorítás politikája mellett, hanem a helyzetet időről időre mérlegelve lép tovább. Ám Matolcsy „semmi nem változik” üzenete nem a megfontoltságot tükrözi, hanem azt, hogy változatlanul a gazdaság élénkítését tartja elsődleges feladatának.

A pénzpiaci szereplők „vették” az üzenetet: a döntést megelőző hetekben a szigorításra irányuló várakozások miatt kissé megerősödött forint újból gyengülni kezdett. Nem vészesen (az euró nem érte el a múlt nyári 330 forintos csúcsértékét), csak éppen annyira, hogy fenntartsa az exportáló cégek szép profitját – és hogy az MNB idén is elkerülhesse az árfolyamveszteséget. A jegybanki vezetés továbbra sem aggódik amiatt, hogy a mind szűkösebb munkaerő következtében meglódult bérnövekedés inflációs hatását a gyenge forintárfolyam is felerősíti. Az sem aggasztja, hogy a saját kamatpolitikája mellett a kormány „családtámogatási” intézkedéseivel is felturbózott hitelezés tovább tüzeli a már ma is túlfűtött gazdaságot.

Holott a jegybank elemzői is megemelték növekedési prognózisaikat, s azokban a fő húzóerőt a dinamikusan bővülő keresetek miatt erősödő lakossági fogyasztás képviseli. Ám csak az alternatív forgatókönyvükben számolnak azzal, hogy a munkaerő szűkössége komolyabb inflációs hatással járó bérnövekedéshez vezethet. Pedig a termelékenység emelkedését jócskán meghaladó bérdinamika aligha tud másban lecsapódni, mint a fogyasztói kereslet növekedésében, ami a kapacitási korlátok által behatárolt kínálat mellett óhatatlanul megemeli az árszintet. Az erőteljes bérkiáramlás eddig csak a külpiacokról érkező deflációs hatások (és az ezt meglovagoló „rezsicsökkentés”) miatt nem gerjesztett nagyobb inflációt, de erre egyre kevésbé lehet számítani. (A magas bérdinamika–alacsony infláció szokatlan párosa egyébként mind erősebb kételyeket támaszt azt illetően, hogy vajon a statisztika által kimutatott számok jól tükrözik-e a magyar gazdaság tényleges folyamatait.)

A kormánypolitikusok és a választópolgárok körében is nagyobb népszerűségre lehet szert tenni a laza monetáris kondíciók fenntartásával, mint atyai szigorral. Ám ha az árstabilitás hivatott őrzője, a Magyar Nemzeti Bank az inflációs veszély megállítása helyett továbbra is a gazdaság élénkítését tartja fő feladatának, akkor fékező erőként csak a világgazdaság hanyatlására számíthat. Ami viszont valóban felérne egy jókora atyai pofonnal.

Neked ajánljuk

Elszáll az Orion

„A témáról eddig még nem született átfogó kiállítás, amely ennyire komplex módon mutatná be a két háború közötti, metropolisszá nőtt Budapest világát” – olvasható a Magyar Nemzeti Galéria beharangozójában, ami alapján az intézmény nyári tárlata éppúgy lehet két­élű nosztalgiával átszőtt szemfényvesztés, mint az urbanizáció kelléktárának tételes feldolgozása történelmi tanulságokkal.

Zuhanástörténetek

„A Felfelé zuhanásban Kadarkai Endre a magyar popkulturális ikonok történeteit járja körül, akiknek életútja valamilyen tragikus fordulat kapcsán mélyzuhanást vett” – halljuk a nemrégiben indult riportsorozat bevezetőjében. Ígéretes felütés, de rejt magában rizikót. Rögtön a kérdés: mit is jelent egyáltalán az, hogy valaki „magyar popkulturális ikon”?

Élet, nagyság

Rengeteg kraft, nyitottság és bátorság van a szakmában, még a bérletrendszerben működő vidéki kő bábszínházakban is. Ám az erős mezőnyben is kiemelkedő volt a Free­szfe két előadása a Magyarországi Bábszínházak 15. Találkozóján, a nyolcéves kortól ajánlott A halhatatlanságra vágyó királyfi és a leginkább felnőtteknek, esetleg középiskolásoknak szánt Mundstock úr.

Az akasztott ember égő háza

Magyarországon a katolikus papság minden évben, Szent Miklós napján felszenteli a pálinkát. Magyarországon a miniszterelnök úgy akar újabb szavazókat felcsípni, hogy pálinkázós fotókat publikál magáról. A pálinka hungarikum, a hungarikum meg valamiféle pecsét, mely azt hivatott garantálni, hogy az illető produktum a földi javak legkiválóbbika, amelyet csak nekünk teremtett nagy jókedviben a szent atyaúristen.

Lendületből

Vasárnap több mint 50 településen pótolták a veszélyhelyzet miatt elmaradt időközi önkormányzati választásokat. Összesen 74 különböző választást tartottak, számos helyen ugyanis párhuzamosan lehetett voksolni polgármesterjelöltekre és egyéni képviselőjelöltekre. A választások többsége pártpolitikai szempontból érdektelen volt, mert csak független jelöltek indultak. Ahol viszont versenybe szálltak a pártok, ott elég egyértelmű kép rajzolódott ki az ellenzék folytatódó vesszőfutásáról és a Fidesz egyre nyomasztóbb fölényéről.

Jogfosztás után

Az amerikai legfelsőbb bíróság döntésével egyik napról a másikra illegálissá vált az abortusz jó néhány tagállamban, rövidesen pedig akár az államok felében lehet tiltott vagy erősen korlátozott ez a jog. Sokan attól félnek, hogy ez csak a kezdet: az eddig a tagállami jogköröket hangsúlyozó abortuszellenesek immár országos tiltást szeretnének, miközben más jogok is veszélybe kerülhetnek.

Együtt egymás ellen

Egy időben tartják 2024-ben az önkormányzati és az európai parlamenti választásokat, ami tovább bonyolítja az ellenzék helyzetét. Vannak olyan polgármesterek, akik szerint minthogy eddig is nehezített pályán mozogtak, ezt a helyzetet is kezelni lehet majd.

És tényleg a fejükre omlik

Üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett költségvetési csalás és pénzmosás bűntettével, hamis magánokirat felhasználásának vétségével gyanúsítják a Magyar Pünkösdi Egyházhoz tartozó Közösségi Misszió előzetes letartóztatásban lévő ügyvezetőit. Az egyházvezetés 2019 óta mindenről tud, de nem foglalkozott a feltárt visszásságokkal. Most is hallgatnak.

„Még nem látott várost”

Ha egyszerre tartják az EP- és az önkormányzati választásokat, az ellenzéknek nyár végére ennek megfelelő választási stratégiát kell kidolgoznia. Csárdi Antal LMP-s képviselővel beszélgettünk még a fővárosi terek államosításáról, a költségvetésről, az extraprofitadóról és Hadházy Ákosról is.