A Magyar Tudományos Akadémia honlapján nemrég rövid dolgozat jelent meg a humántudományok értelméről és hasznáról. Nem kis teljesítmény, hogy a verbális presztízscsatáktól és a lépcsőn odavetett félmondatoktól néhány röpke hónap alatt ilyen mélyre jutottunk. A polémia e szintje legalább annyira furcsa, mint – a gazdaság és az adóbevételek szárnyalása közepette – az akadémiai kifizetések rövid távú adagolása. Én éppenséggel nem éreztem volna teljesen elrugaszkodottnak a kormány érdeklődését arról, hogy mire megy el minden évben az MTA-nak átutalt pénz, de itt pillanatok alatt egészen szürreális helyzet kerekedett. S ebben nem a tudósokat érzem elsősorban ludasnak.
Egy most megjelent kötet mindenesetre hasznos adalékkal szolgál a gazdaság- és a jogtudomány gyakorlati hasznáról folyó diskurzushoz, s talán segíthetne visszaterelni azt a maga normális medrébe. Tizenegyedszer adta ki ugyanis az MTA-KRTK Közgazdaságtudományi Intézete a Verseny és szabályozás című évkönyvet. A kiadvány – a Gazdasági Versenyhivatal támogatásával – minden évben néhány „nagy” szabályozási problémakört mutat be, ezek jogi és gazdaságtudományi vonatkozásait. Idén a technológiai óriásvállalatok ellenében felerősödő „hipszter antitrösztszabályozás”, a neoprotekcionizmus és az adatokkal összefüggő szabályozási dilemmák állnak a fókuszban. A további nagy fejezetek a kiskereskedelmi versenyt, illetve a hálózatos szolgáltatásokat vesézik. Az MTA gondozásában megjelenő kötet szerzőinek többsége nem csak hazai, hanem nemzetközi kutatási tapasztalatokkal rendelkezik és sokan nem csak a hatósági munkában, hanem a vállalati oldalon is megfordultak már.
A szerkesztők minden évben olyan írásokat várnak, ahol a szerzők részletesen bemutatják az adott kérdéskör hazai és nemzetközi szakirodalmát és csak utána kanyarodnak rá a számukra fontos kérdések kifejtésére. Ez már önmagában megkönnyítheti bármely vállalati közgazdász vagy a hatóság érdeklődő szakemberének napi munkáját. Természetesen nem mindenki keresi nagy elánnal ezeket az információkat: van, aki kivár és van, aki a szakértőiben bízik. Ugyanakkor egyre többen igyekeznek konferenciákon és egyéb formában frissíteni a tudásukat. Rájöttek: nem érdemes hülyének maradni, mert akkor kérdezni sem tud az ember és a tanácsadói költségek kézben tartása sem könnyű.
A tudomány és a gyakorlat közötti szakadék áthidalása nem egyszerű még akkor sem, ha történetesen ugyanazon az egyetemen végzett a menedzser és a kutató. Az akadémiai közgazdászok a maguk görög betűs modelljeivel, a jogászok a bonyolult jogelvekkel és nehezen szétszálazható jogeseteikkel gyakran nem könnyítik meg a gyakorlat barikádjain küzdő egykori egyetemi társak életét. A Verseny és szabályozás kötet emiatt évről évre sok olyan gyakorlati esetet mutat be, melyeknek nagy hasznát vehetjük éles helyzetben is. A 80-as években például lenyűgözőnek találtam Ben Bernanke válságkutatásait, mert nemcsak bonyolult analitikus modellekben gondolkodott, nemcsak a statisztikai eszközöket használta jól, hanem végigolvasta az amerikai központi bank 1929–33-as jegyzőkönyveit is. Történetekkel, napi ügyekkel ismerkedett abból korból. Kivételes mázlija van az amerikaiaknak, hogy éppen ő volt a FED elnöke, amikor kitört a 2007-es válság, mert neki nem kellett kapkodva ismerkedni a történelemmel. Tudott ítélni az apróbb jelekből, a rossz félmondatokból is, nem csak a makroadatokból. Értette a politikusok kérdéseit, nem nézte őket hülyének, mindenre volt rövid értelmes válasza és közben, ha kellett, aktivizálni tudta az addigi tudományos eredményeket is.
A gazdaságelmélet távolról sem tükörképe a gyakorlatnak. Kezdő vállalati közgazdászként nagyon elcsodálkoztam azon, milyen szabályok szerint döntenek a menedzserek, és hogyan befolyásolják őket a tiszta üzleti racionalitás mellett más szempontok. A kötet egyik tanulmánya például összegyűjti azt a sok szempontot, melyek alapján egy kereskedelmi lánc belistázhatja vagy kilistázhatja a termékeket. Aki valaha megpróbált élelmiszeripari terméket eladni, az pontosan tudja, micsoda erő van a beszerző kezében. Arra gondolhatnánk, hogy a hatalom és a sok szempont komplex beszerzési algoritmust szül, de a gyakorlatban ezek a döntések meglepően egyszerű ökölszabályok mentén születnek. Egy kutatás sokat segíthet ezek megértésében és az előrelépésben is.
A Verseny és szabályozás idei kiadása nemcsak jól emészthető olvasmány, hanem szerfölött aktuális is. Az egyik írás például az orosz gázszállítás hálózatfejlesztésének a lehetséges kimeneteit modellezi. Hamarosan lejár az ukrán tranzitszerződés és nem mindegy, milyen alternatív kapacitásokkal rendelkezik Oroszország. A szerzők elsősorban a pénzügyi következményeket vizsgálják, amit rövid távon nyilván felülírhatnak a politikai preferenciák – de hosszú távon a pénz azért nagy úr. Márpedig az infrastruktúra fejlesztése hosszú távú ügy.
Minden évben színvonalas hatástanulmányok is szerepelnek a kötetben, amiben idehaza elég nagy az ínség. Az EU igényei szerint ugyan rendszeresen születnek értékelések, de ezek nehezen elérhetők, és megrendelőik, szerzőik gyakran inkább csak kipipálják a feladatot. A kötet egyik írása a közgazdaság-tudomány korszerű mérőeszközeit alkalmazza, amikor a plázastop, az új értékesítési formák és a vasárnapi boltzár árhatását vizsgálja. Az ár nem az egyetlen szempont, ami a jólétünket befolyásolja, de a tipikus magyar vásárló a nagyon árérzékenyek közé tartozik, ezért fontos tudni, mi hogyan hatott.
Jó hatástanulmányokra nagy szükség van a színvonalas apparátusi munkához, mert csak a tapasztalatok szisztematikus összegzése segíthet ellensúlyozni a manapság gyakran mindent felülmúló politikai intuíciót. Magyarországon a szabályozási környezet állapota – a World Governance Indicators alapján – 2008 és 2016 között folyamatosan romlott. Ennek oka elsősorban az improvizatív beavatkozások sorozata volt. Nem árt ezen a helyzeten is javítani. A könyvbemutatón kicsi, de lelkes csapat beszélgetett ennek lehetőségeiről és a kutatási tapasztalatokról. Remélem, a vállalatok és a minisztériumok asztalainál sokkal többen veszik majd a kötetet kézbe. Talán még a bársonyszékben is – s egyszer talán beköszönt az az idő is, amikor nem kell majd a világban már rég eldőlt kérdésekről vitatkozni újra és újra.
