Éppen három éve vette át a Magyar Nemzeti Bank vezetését a kormányfő jobbkeze, Matolcsy György. A hatéves jegybankelnöki ciklusnak ezt az ünnepi pillanatát örökíti meg Félidős jelentés 2013–2016 című kiadványával az MNB, hangsúlyt helyezve annak bemutatására, hogy ebben az időszakban „trendfordulót sikerült elérni mind a hazai monetáris politikában, mind a jegybanki tevékenység egészében”. A kiadvány jól dokumentálja, hogy milyen elképesztő mértékben bővítette ki az új vezetés a jegybanki státuszban működő nemzeti intézmény tevékenységi körét az elmúlt három év során. Az átalakítás költségeit nem közli ugyan, de többségük, nagy vonalakban legalábbis, más forrásokból ma még kideríthető – ha máshogy nem, bírósági úton. Ennek és a jövőbeli költekezések megismerésének állíthat gátat a jegybanktörvény minap megszavazott módosítása, amennyiben az Alkotmánybíróság átengedi.
A jegybank tevékenységi körében végrehajtott nagyszabású változások amellett, hogy a hatalom-központosítás eszközéül szolgáltak, egyúttal gigavállalkozássá növesztették az MNB-t, terebélyesedő és mind kevésbé átlátható cégbirodalommal körülvéve. Ahhoz még lehetett nemzetközi precedensre hivatkozni, hogy a jegybank bekebelezze a pénzügyi felügyeletet (bár a rapid megvalósítás okozott némi zavart; lásd a kisbanki és brókercsődök kezelését), ám arra kevésbé, hogy miért kellett egyedüli tulajdonosává válnia a bankközi fizetési elszámolásokat végző GIRO-nak, és miért lett irányító tulajdonosa a Budapesti Értéktőzsdének. Arra pedig végképp nincs elfogadható indok, hogy 265 milliárd forintos apanázzsal fél tucat „közérdekű” alapítványt hozott létre, amelyek aztán az alapítói vagyon tetemes hányadát saját, jórészt ingatlanfejlesztéssel és hasznosítással foglalkozó társaságaikba tolhatták át.
A jegybank „unortodox” vállalkozási tevékenységei azonban nem érnek véget az alapítványok cégeinél. Az MNB a kereskedelmi bankok rossz hitel- és ingatlanportfóliójának felvásárlására és értékesítésére is létrehozta saját társaságát, a Magyar Reorganizációs és Követeléskezelő (MARK) Zrt.-t, amely eddig a szanálás révén az MNB tulajdonába vont, 1900 milliárd forintos eszközállományú MKB Bank becslések szerint mintegy 600 milliárd forint névértékű rossz portfólióját kezelte, de most februárban megszerezte az uniós engedélyt arra, hogy más bankok problémás eszközeit is megvásárolja.
A mandátuma szerint nem nyereségérdekelt közintézmény átláthatatlan vállalkozáserdővé alakítását az MNB kétes legitimitású „Alapokmánya” alapozta meg, amellyel, felülírva a jegybanktörvényt, nyereségtermelési céllal ruházta föl magát. A két éve legyártott dokumentum emelte a jegybank „társadalmi felelősségvállalását” is olyan szintre, amelyre hivatkozva tolhatta át alapítványaihoz a 2014. évi teljes bevételének (803 milliárd forint) majd’ a harmadát, illetve az árfolyamnyereségének (511 milliárd forint) a felét, 245 milliárd forintot. Mely summa, a jegybank és a kormánypárti többség értelmezésében legalábbis, ezen aktussal „elveszítette közvagyon jellegét”, és ezért felhasználásának módja elzárható a nyilvánosságtól.
Ám nem csupán a Pallasz Athéné Közgondolkodási Program megvalósítását szolgáló alapítványok és az általuk kezelt közpénzből létrehozott cégek működését rejtené el a „köz” szeme elől a jegybanktörvény módosítása, hanem más, szintén százmilliárdos közpénzekkel gazdálkodó társaságét is. A kis gömböc módjára gyarapodó MNB az alapfunkciójához nem kapcsolódó, ám szépen burjánzó cégei révén az eddigiekben is vásárolt ingatlanokat és műkincseket, szívességet téve vele a kormánynak, netán a haveroknak (lásd Eiffel Palace), vagy pusztán hazafiúi lelkesültségből, esetleg egyszerű úrhatnámságból. Mostantól viszont már követelések felvásárlásával, kezelésével és értékesítésével is üzletszerűen foglalkozik.
A tulajdonos MNB által 300 milliárd forintnyi, tízéves lejáratú hitelkerettel ellátott MARK Zrt.-t ugyanis most már nemcsak a szanálási céllal a jegybank védőernyője alá vont pénzintézetek eszközeit kezelheti, hanem bármilyen bank kereskedelmi célú ingatlanfinanszírozási portfóliójára is vételi ajánlatot tehet. Sőt, mint a cég honlapjáról kiderül, a bajban lévő bankok mellett más befektetőknek is felajánlja szakértelmét és szolgáltatásait. Ószeres! Mindent veszek! – írhatná cégérére az MNB.
Ezzel tovább nő az MNB-cégbirodalom költekezései körüli homály. A nyilvános közleményekből eddig sem tudhattuk meg, hogy a MARK Zrt. kinek és milyen áron értékesítette a jegybank tulajdonába vont MKB eszközeit, köztük számos kereskedelmi célú és egyéb ingatlannal. A követeléskezelő cég honlapjára kitett hirdetésekből annyit láthatunk csupán, hogy milyen ingatlanokat kínál megvételre (most éppen főleg plázákat, szállodákat, irodahelyiségeket és fejlesztési telkeket), de arról nem értesülünk, hogy az eladott ingatlanok mennyiért és hová kerültek.
Az információszabadság újabb korlátozásával, amely a jegybanktörvény módosításának hatálybalépésével állna elő, ilyen infókhoz már garantáltan nem jutnánk soha, még visszamenőlegesen sem. A törvénymódosítás annak is gátat szabna, hogy információt kapjunk a jövőbeli hasonló akciókról, beleértve a MARK Zrt.-nek a bankok körében és azokon kívül zajló üzleteit. Hiszen mi másért törte volna össze magát az MNB vezetése, hogy kormánytagok és kormánypárti „méltóságok” fejcsóválása ellenére, egy nap alatt átnyomja a módosítást, amely arra is felhatalmazza, hogy indoklás nélkül, pusztán az üzleti titokra hivatkozva, korlátozhassa a tulajdonában álló gazdasági társaság és leánycégeik üzleti tevékenységének megismerhetőségét. Ha hatályba lép a módosítás, akkor már a bíróság sem kényszerítheti az MNB-t arra, hogy adatokat szolgáltasson a vállalkozásairól.
Talán nem tévedek, ha úgy vélem: a rejtőzködésre módot adó törvénymódosítást legalább annyira inspirálhatta a követelésekkel üzletelő MARK Zrt. tevékenységének márciustól esedékes felfutása, mint az MNB-alapítványok üzletelésének eltitkolása. Erre utal a módosítás időzítése: a MARK honlapjára március 4-én került fel a közlemény arról, hogy a bankok március 21-étől regisztrálhatnak abba programba, amelynek keretében problémás projekthiteleiket eladásra kínálhatják fel a jegybank követeléskezelő cégének. Az MNB tavaly őszi jelentése szerint 700 milliárd forint körüli ilyen követelés lehet a bankok mérlegében. Derék dolog, hogy a pénzügyi rendszer stabilitásáért felelős jegybank segíti megtisztítani a bankok mérlegét, hogy újult erővel hitelezhessék a gazdaságot. Az viszont nem, hogy a megvásárolt hitelek és a mögöttük álló ingatlanfedezetek sorsát nem követhetjük nyomon – jóllehet közpénz (MNB-hitel) felhasználásával találnak új gazdát, és a keletkező nyereség vagy veszteség is a közintézmény MNB-t illeti majd.
