Várhegyi Éva: Ekotrip

Újramixelt elixír

Egotrip

A gazdaságpolitika boszorkánykonyhájában újfajta varázsszer kikeverésével kísérletezik a kormány és a jegybank annak érdekében, hogy az uniós pénzek hiányában se álljon le a növekedés. A költségvetési törvény múlt heti elfogadásával és a monetáris politika irányváltásával a szándékot már ténynek vehetjük, bár az új elixír pontos összetevői még mindig nem ismertek teljesen, mivel a kormány őszre ígér egy, a mixet hatásossá varázsló adalékot.

A gazdaságpolitikai keverék szokásos alkotóelemei a kormány részéről a kormányzati kiadásokat és bevételeket (adózás) meghatározó költségvetési, valamint a béreket szabályozó jövedelempolitika, a jegybank részéről pedig az árstabilitást (döntően az irányadó kamatláb alakításával) szolgáló monetáris politika. Fontos e három politika összehangolása, hiszen egyedül egyikük sem képes a gazdaság jövedelmét a lehető legmagasabb foglalkoztatás biztosítása mellett növelni, ami a siker legfőbb kritériuma. Az összehangolást nálunk most nehezíti, hogy a költségvetési politikáért felelős miniszter és a monetáris politikát alakító jegybankelnök között meglehetősen fagyos a viszony; olyannyira, hogy a Nemzetgazdasági Minisztérium képviselője már megfigyelőként sem vehet részt a Monetáris Tanács ülésein. Az intézményesített kapcsolat hiányát a kormányfő személye oldja föl, aki láthatóan minden ügyben egymaga dönt, bár azt soha nem lehet előre tudni, hogy éppen kinek a sugallatára.

Az intézmények (vagy inkább személyek) közötti rivalizálástól és az MNB hatásköri túllépéseitől, fiskális szerepvállalásaitól eltekintve az Orbán-rezsim gazdaságpolitikája eddig alapvetően szigorú költségvetési és jövedelempolitikából, valamint lazának mondott (bár egyes elemeiben szintén inkább szigorú) monetáris politikából állt össze. 2014–15-ben ez a keverék alkalmas volt rá, hogy a korábbiaknál dinamikusabb gazdasági növekedés mellett is fennmaradjon a pénzügyi egyensúly. A sikerben azonban két masszív mankóra is támaszkodhatott a kormány és a jegybank. A nagy összegű uniós támogatások a költségvetési egyensúly veszélyeztetése nélkül táplálták a gazdaság növekedését, miközben a nemzetközi környezetből érkező defláció a gyenge forintárfolyam ellenére is alacsony szinten tartotta az inflációt.

Várható volt ezért, hogy mihelyt e mankók valamelyikét kirúgják, megroggyan az eredményesnek látszó gazdaságpolitika. Már tavaly látszott, hogy az új uniós költségvetési ciklus beindulásával leül a magyar gazdaság; ezért próbálták volna felgyorsítani a pályáztatás és a pénzek lehívásának folyamatát, bár sok reményt ehhez nem lehetett fűzni. Az év elején már azt is látni lehetett, hogy a jegybanki vezetők állításával ellentétben az MNB növekedés­élénkítő programjai sem kellően hatásosak: hiá­ba a kedvezményes (bár a lenullázódott infláció mellett nem igazán vonzó) kamatú növekedési hitel, a vállalatok beruházási kedvét ez sem hozza meg.

Vélhetően ezért döntött úgy a kormány, hogy a nem kellően hatásos monetáris ösztönzők helyett inkább fiskális élénkítéssel kísér­letezik. A váltást a jövő évi költségvetést megalapozó, Brüsszelnek április végén megküldött új konvergenciaprogram jelezte, amely az MNB-t is arra késztette, hogy módosítsa addigi politikáját. Az új gazdaságpolitikai mixben a kormány főleg a kiadások oldalán lazít az eddig szigorú költségvetési politikán (a jövőre szóló előirányzatot jó kétezermilliárd forinttal toldotta meg, miközben az idei kiadásokat is vagy 500 milliárddal bővíti), bár közben a bevételeket jelentő adókat is átrendezi némiképp. Emellett nemcsak az állami, hanem a magánszektorban is nagyobb bérnövekedésre lehet számítani, mint ami az elmúlt éveket jellemezte. Mindez a kormány várakozása szerint főleg a fogyasztást és a lakásépítést lódíthatja meg, de a tavaly gyakorlatilag leállt vállalati beruházások felpörgésére is számítanak.

A fiskális lazítás és a béremelkedés miatt megnövekvő fogyasztási kereslet persze inflációs kockázattal járhat. Bár a kormány a saját prognózisában csupán 0,9 százalékos infláció­val számol, ez csak akkor teljesülhet, ha az áfa-csökkentések valóban mérséklik a fogyasztói árakat. Ha viszont a bővülő kereslet miatt ez csak részlegesen következik be (miként a korábbi áfacsökkentéseknél tapasztalható volt), akkor inkább az Európai Bizottság és az MNB 2,3-2,4 százalékos prognózisaihoz közeli lesz az árszínvonal emelkedése, ami pedig visszavetheti a tervezett fogyasztásbővülést.

A jegybank alelnöke már április végén jelezte, hogy a korábban feltételezettnél lazább költségvetés és a versenyszektorban meglóduló bérek hatására erősödő inflációs nyomás miatt szigorítani fogják monetáris politikájukat. Ám az MNB még áprilisban és májusban is mérsékelte az alapkamatát, és csak ezt követően zárta le a kamatcsökkentési ciklust, mondván: a mostani 0,9 százalék mellett két évig nem kényszerülnek emelésre. Lehetséges, hogy nemsokára esedékes új prognózisában a jegybank csökkenti inflációs előrejelzését, de a költségvetési törvényjavaslatot értékelő június eleji jelentésében még szóvá tette a két prognózis közötti feltűnő eltérést. Igaz, ezt azzal ütötte el, hogy a kormányprognózis nyilván „új adóintézkedéseket is figyelembe vesz (internet és alapvető élelmiszerek áfájának csökkentése)”. Holott a kormány az alacsonyabb inflációt jóval nagyobb bérkiáramlás és fogyasztásnövekedés mellett képzeli el, mint az MNB és más elemzők, ami mégiscsak magyarázatra szorulna.

A feltételezett fogyasztói kereslethez képest alátervezett infláció nem az egyedüli inkonzisztencia a kormány jövő évi prognózisában. Az MNB szerint az uniós lehívásokat is felültervezték, márpedig ha ez igaz, akkor a fogyasztás és a beruházások felfutása is a vártnál kisebb lesz, ami a 3,1 százalékra tervezett gazdasági növekedést is alááshatja. Láthatóan maga a kormány is aggódik emiatt: az első negyedév katasztrofális gazdasági teljesítményére válaszként a kormányfő május végén válságértekezletet hívott össze a növekedés állami ösztönzésére.

Most valóban nagy a tét. Ha a fiskális élénkítés-monetáris szigorítás keveréke beválik, vagy­is sikerül úgy felpörgetni a növekedést, hogy közben az egyensúlyi helyzet (különösen az államadósság-ráta) se romoljon, akkor azzal két legyet is üthet a kormány egy csapásra. Egyrészt a választópolgárok nadrágszíjának kiengedésével még olajozottabb lehet a hatalom megőrzése 2018-ban. Másrészt a még mindig szkeptikus hitelminősítőket is meggyőzheti arról, hogy a befektetők pénze nincs veszélyben: Magyarország az uniós források megcsappanása esetén is képes fenntartható növekedést produkálni.

Maradjunk annyiban: majd meglátjuk.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.