Várhegyi Éva: Ekotrip (Talált pénz)

Most, amikor nemcsak a kormány, de a takarékossági ötletbörzébe bevont lakosság is elfekvő állami forintok után kutat, meglepő, hogy komolyabb visszhang nélkül maradt a Magyar Nemzeti Bank statisztikusainak sztahanovista felajánlása. Pedig nem kis összeggel ajándékoztak meg bennünket február 12-én: adatkorrekciójukkal 400 millió euróval javították a folyó fizetési mérleg tavalyi egyenlegét. Eszerint épp egy Postabank-egyenértékkel kisebb mértékben növeltük tavaly a külső adósságunkat ahhoz képest, amit egy nappal korábban gondoltunk. Jó, tudom, ezt a százmilliárd forintnyi összeget nem lehet elkölteni útépítésre, miegyébre, de azért a vártnál kisebb adósságtehernek forintmilliárdokban mérhető hatása van jelenünkre és a jövőnkre.

Éppúgy, mint az adatkorrekció késlekedésének. Az MNB korábban napvilágra hozott, a ténylegesnél gyöngébb fizetésimérleg-adatai ugyanis rontották országunk jó hírét a világban, és különösen a pénzügyi befektetők szemében, akik állampapír-vásárlásaikkal és -eladásaikkal a forint árfolyamát és kamatát egyaránt alakítják. Nem kizárható, hogy a valóságosnál rosszabbnak kimutatott fizetésimérleg-számok miatt ők az indokoltnál is jobban aggódtak a magyar valuta értékállósága iránt, és ezért magasabb hozamot vártak el a magyar állampapíroktól. Aminek forintmilliárdokkal mérhető számláját az államkassza állta és állja.

Nem kiáltanék ezért rögtön szabotázst, de tény, hogy az MNB késlekedése a valósághű adatok közzétételével okozhatott némi kárt. Tavaly február óta ugyanis már mindenki komolyan vette a jegybank havonta közölt fizetésimérleg-számait, hiszen akkor jelentette be a jó hírt, hogy mostantól (akkortól) kezdve a tényleges folyamatokat jobban tükröző vámstatisztikából fog dolgozni: "A külkereskedelmi áruforgalom nemzetközi módszertannak megfelelő elszámolásának bevezetésével a nemzetközi statisztikai szabványoktól való egyik legfontosabb eltérést megszüntetjük. (...) Az MNB évek óta készült arra, hogy a vámstatisztikát beépítse a fizetési mérlegbe."

Az MNB nem adott magyarázatot arra, hogy miért csak egy évvel később végezte el azokat a korrekciókat, amelyekről pedig egy éven keresztül azt hittük, hogy már el vannak végezve. Nemes egyszerűséggel föltette honlapjára a két adatsort: mindenki válasszon ízlése szerint, hogy a jó vagy a rossz hírrel kezdi. A módosítások zöme az év utolsó harmadára esett, azokra a hónapokra, amelyekben a külkereskedelmi mérleg már valóban érzékelhető javulást mutatott. Csakhogy, sajnos, a pénzügyi befektetők és elemzők számára a folyó fizetési mérleg a mérvadó információforrás, nem pedig a külkerstatisztikák.

Ezen az sem változtat, hogy készségesen elhisszük az MNB-nek, amit tavaly februári közleményében állított: "a változások nem érintik a valóságos reálgazdasági és jövedelmi folyamatoknak, illetve a nemzetgazdaság külső egyensúlyi helyzetének a tényleges alakulását, csupán azok statisztikai számbavételében okoznak módosulást." Hát persze hogy a tükör nem érinti a valóságot. De ha csak tükör által láthatjuk, nagyon is nem mindegy, mennyire homályos az a tükör. Tavaly nyár óta már végképp nem babra megy a játék, hiszen az egyre magasabbra szökő kamatok egyre nagyobb terhet jelentenek a jócskán felduzzadt államadósság finanszírozásasorán. Ilyen helyzetben minden hírnek, legyen jó vagy rossz, komoly összegekben mérhető súlya van. Gyanítható, hogy ha a jó hír (az ismertnél kisebb hiány) percek alatt mérsékelte a piaci kamatokat, akkor a folyamatos rossz hír (a ténylegesnél nagyobb hiány) ugyanígy emelhette azokat.

A statisztikusok által talált tükör-pénz mellett szerencsére valóságos többletpénzek is felbukkantak az utóbbi napokban. Az OTP rekordnagyságú, százmilliárdos nyereségről számolt be, amivel nemcsak részvényeseinek pénztárcáját, hanem az adón keresztül a közös kasszát is várakozáson felül gyarapítja, bár zömével nyilván már csak a tavalyit. Miként a hazai gyógyszeripar gyöngyszeme, a Richter Gedeon 33 milliárdos nyeresége vagy néhány bank (MKB, Raiffeisen, CIB, ÁÉB, Budapest Bank) egyenként tízmilliárd feletti profitja. Persze nehezen jött volna össze a bankszektorban a kétszázmilliárd forintot is meghaladó rekordnyereség, ha az állam nem adott volna olyan gáláns kamattámogatást a lakáshitelekhez, mint amilyet a bankárkormány előtti nembankár-kormány utolsó nép- és bankboldogító intézkedésével örökül hagyott.

Az idei büdzsé szempontjából a legjobb híreket a Mol hozta. Százmilliárdos tavalyi rekordprofitja, mint kiderült, jórészt annak köszönhető, hogy a gázüzletág kiszervezése miatt 36 milliárd forintnyi adó befizetését elhalasztotta, így ez a pénz, hacsak lába nem kél, idén gyarapítja az államkasszát. A másik jó hír a magyar cégóriás tízszázalékos részvénypakettjének jól időzített piacra dobásából befolyt 73 milliárd forint. Amíg még vannak értékes állami cégek, addig nincs veszve minden: eladogatásukkal betömködhető a költségvetési lyuk. Nem véletlenül röppentette föl a pénzügyminiszter a Richter állami tulajdonrészének eladási tervét, ami akár százmilliárdot is hozhat a konyhánkra.

Van még néhány privatizációs dobás - de aztán már csak abból élhetünk, ami értéket újonnan hozunk létre. Talált pénzekre pedig jobb nem számítani, mert azok gyakran többet visznek, mint hoznak. Azt pontosan tudjuk, hogy Kosztolányi 20 talált pengőjét 40 (megdolgozott) pengője bánta: ekkor döntött úgy, hogy mielőtt koldusbotra jutna, megszabadul tőle. Azt viszont még nem tudjuk, hogy az MNB talált pénze mibe került nekünk.