Élet + Mód

Ausztráliában új remény éltet sokakat, miután néhány hónapja kiderült, hogy az általánosan alkalmazott szervkonzerválószer, a sejtmérgező formalin helyett az erszényes farkas elhullott példányait alkoholban tartósították. Így a századunk első felében kihalt csíkos bundás, erszényes ragadozó klónozással esetleg feltámasztható.

Én már akkor indulni akartam, amikor a harcsabajszú magyar vitéz a nagy égzengés közepette fejét vette Hazug Hasszán török vezérnek, a fiam viszont kitartott az ostromig, pedig a vége felé már csak a felsőteste látszott ki a mindent elöntő sárból. A menetrend szerinti pontossággal érkező trópusi vihar iszapbirkózássá változtatta a lovagi tornát és mellszépségversennyé a korhű ruhákban előadott reneszánsz táncokat, ráadásul a Lada önindítója is beázott, úgyhogy jövőre hajóval megyünk.

Vallási tárgyú összejöveteleken általában álldogálni meg üldögélni szoktam, és figyelem magamat, hogyan reagál a neurózisom a történésekre. Kell kábé két óra, addigra általában kiderül, hogy megnyugszom-e, vagy még jobban szorongok. A Szekér-fesztiválon egészen megbékéltem, csak tizenöt percenként rezdült egyet-egyet a fejem, ami messze elmarad az átlagostól.

Hogy a vitorlázás az úri nép sportja, úgyszólván közhely. Mi is lehetne más - gondoltuk, magunkból kiindulva, és ilyeténképp -mint már annyi más esetben - természetesen tévesen, hisz a kép jóval árnyaltabb vagy árnyalhatóbb, mit ezúton meg is kísérelünk.

Pécsett majd´ egy hónapos fesztivált rendezett a Pécsi Kulturális Központ és még számos helyi szervezet a fentebb említett dolgok ürügyén, hogy maximálisan kihasználva a turistaszezon és a nyár nyújtotta lehetőségeket, június 21-étől július 11-éig ehessen, ihasson, művelődhessen, aki akar.

Tegyük fel, megértük sokadika sokadikáját, és ez felhőtlen optimizmusra sarkall bennünket, múltunkra és annak fontosabb szereplőire vonatkozó gondolataink közé a megértés és megbocsátás bamba birkái bégetnek bele, mind több embertársunkban ismerjük fel a potenciális pénzes postást, vagy csak leendő bajok még ártatlan okozójának véljük őket, és mindezek következtében hangulatunk emelkedik, a sorsunk felett gomolygó sötét felhőket, úgy érezzük, a tekintetünkből áradó melegség oszlatja szét, túléljük, hisszük balgán. Ilyenkor persze társadalmi aktivitásunk is megélénkül, holott ezt igazán mellőzhetnénk - igaz, ez utóbbit bármi másról is elmondhatnánk.

Meleg útikönyvek, leszbikus krimik vagy traveszti sci-fik még nem kaphatók könyvesboltjainkban, de kétség nem fér hozzá, hogy évről évre színesedik a homoszexuális szcénánk. Mire lesz karizmatikus keresztény diznilendünk "Jézust válaszd Mickey egér helyett!" feliratú transzparensekkel, addigra lesz meleg kábeltévénk is. Most meg érjük be azzal, ami van: filmek, bevezetés a homoszexualizálás tudományába, reklámok, civil szervezetek, szubkulturális bárok és évente, mint a nyugati világ más nagyvárosaiban, meleg büszkeségi felvonulás, amely idén már hosszabb volt, mint egy anakonda, és négynapos, bő megmutatkozási program is járt hozzá, repülő primőr zöldségek nélkül.

Fájdalommal kell jelentenünk, a kutyakozmetikáról szőtt szép álmok elszálltak: nemrégiben megismert hősünk, Maxi (MaNcs, június 10.) a jövőben a Plaza helyén, mind a kilenc négyzetméteren bőrdíszműboltot nyit - a megtörhetetlen tulajdonos szerint még bőrtangát is lehet majd kapni. Múltkori dolgozatunkban főszereplőnknek a munka világában tett kiruccanásait taglaltuk, és méltánytalanul csekély teret szenteltünk családi és egyéb kapcsolatainak. Jöjjön tehát most ismét Maxi mint humán individuum, nem kevésbé pedig különféle professzorok és adjunktusok hihetetlen, de igaz történetei.

Ljubljanát zöld vizű folyójáról, tyúklépésnyi utcáiról, miniházairól, mediterrán jellegű, de annál békésebb kávézóiról lehet felismerni, és manapság arról, hogy kevés a turista. De ha az ember leül tíz percre, előbb-utóbb fel fog tűnni, hogy itt mindig folyik valami falusiasan bájos, multikulturális matatás.

A permanens sokadika egyik rázós, de szerencsére ritkán előforduló pillanata, amikor a menthetetlenül hosszú, de inkább végtelen hétköznapok valamelyikén valaki valamiért pénzt küld, és a rutinból felhívott TeleBank - ilyenkor persze behízelgően nyájas - géphangja közli velünk, hogy számlánkon pénz található. Ezen azonban könnyű segíteni.

Politikai szűklátókörűség volna a Fidesz-kormány működéséhez kötni az elmúlt év árvizeit és az egyéb időjárási anomáliákat: a Nemzetközi Vöröskereszt múlt héten nyilvánosságra hozott katasztrófajelentése szerint 1998-ban a természet pusztítása minden korábbi rekordot túlszárnyalt, és több embert tett földönfutóvá, mint a háborúk és etnikai konfliktusok együttvéve. A természeti katasztrófák egyre nagyobb részben, egyre egyértelműbben vezethetők vissza az emberi (polgári) tevékenységre, és a klímaváltozás előrehaladtával egyre pusztítóbbnak ígérkeznek.

Ideig-óráig tarthatja még magát az a vélekedés, miszerint a passzátszelet is a fővárosban kezelik, alaposabb elemzők azonban teljesen helyesen látják, hogy - a "világon minden komoly dologban részt vett/vesz egy magyar" alapvetéshez hasonlóan - kis hazánk minden fontos programjában és történésében ott áll valahol a háttérben egy dunaújvárosi jellem. Egyre jogosabb igény, hogy a település nevében is méltóképpen hordozza hosszú ideje betöltött funkcióját - úgyhogy kérnénk a nekünk szóló leveleket már most így címezni: MaNcs-Kommandó, Dunaújváros - Mykene (ejtsd: mikéne), Kiscsillag söröző, poste restante.

Lewis Wolpert a University College London professzora, szűkebb szakterülete az embriológia. Könyvei közül elhíresült A tudomány természetellenes természete című. Nemrég a Nature folyóiratban közölt cikke (Veszélyes-e a tudomány?, Nature/Vol. 398/1999) nyomán többen megkérdőjelezték állításait a világ megismerhetőségéről, és kétségbe vonták a tudományos ismeretek etikai semlegességéről vallott nézeteit. ´ azonban kitart amellett, hogy a tudósok dolga csupán a megismerés, a tudomány eredményeinek megfelelő alkalmazásáért semmilyen felelősség nem terheli őket.

Régi Zeneakadémia, Bp. VI., Vörösmarty u. 35. II. emelet