Két hónappal ezelőtt 781 orvos hívta fel a figyelmet a betegbiztonság veszélybe kerülésére, amire Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár február elején a Magyar Időknek adott interjújában azzal reagált, hogy ha ez igaz, miért asszisztálnak ehhez. E szavakra az immár több mint 2700 tagot számláló 1001 orvos hálapénz nélkül csoport nyílt levélben válaszolt: „Kórházi fertőzések következményeként évente jóval többen veszítik életüket, mint közlekedési balesetben.” Az orvosok adatokat, átláthatóságot és szemléletváltást követelnek, az ÁNTSZ hárít: a tisztiszolgálat szerint az orvosok feleslegesen ijesztgetik a betegeket.
Se pénz, se szándék
„Volt olyan eset, hogy valaki túlélt egy szívinfarktust, de belehalt egy kórházi fertőzésbe. A rossz állapotú, krónikus betegeknél könnyebben előfordul ez, de ezek a fertőzések nem mindig okoznak halált” – meséli Lénárd Rita, az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport egyik tagja. A kórházi fertőzések (erről bővebben lásd keretes írásunkat) növekvő száma nem csak Magyarországon probléma; ez világjelenség, és ha az európai átlagot vesszük, akkor hazánk a középmezőnyben van. „Magyarországon a kórházi betegek 5 százaléka fertőződik meg így” – mondja egy kórházhigiénés szakértő. A kórházi fertőzéseket teljesen megszüntetni nem lehet: ha az egyik baktériumnak felfedezik a gyógymódját (ahogyan a CDI esetében közel járnak hozzá), lesz egy másik, ami hasonló problémát fog okozni. Ám a fertőzések nagy részét el lehetne kerülni. „Van rendelet, van módszertan és protokoll, de nem kérik számon. És különben is, ha nincs elég hely, hogy különítsem el a beteget, hogy ne fertőzze meg a többieket? Mit tudok tenni az elavult, öreg, rossz állapotú épületekkel?” – sorolja a szakértő, aki szerint ajánlatos volna a betegek felvételi (és célzott) szűrővizsgálata, de ezt nem tudják finanszírozni. A kézfertőtlenítésre szintén kevés a forrás, ráadásul nemcsak a gélt vagy a szappant kell megvenni, hanem az infrastruktúrát is: olyan adagolóra van szükség, amelyikbe mindegyik cég termékét bele lehet tenni.
| ||
„Amíg több beteget kaptunk az akut osztályokról, több volt a nozokomiális fertőzés is, elsősorban MRSA és CDI fordult elő. Ez utóbbinál nem olyan szigorú a protokoll, de az MRSA esetében el kell különíteni a beteget, amire sokszor nem volt lehetőségünk” – tájékoztat egy budapesti kórház ápolója. Járvány sosem volt náluk, mostanában javultak a körülmények, de amíg a falakról hullott a vakolat és a mosdókban lepotyogott a csempe, hiába volt fertőtlenítőszer, nem sokat ért. Egy másik fővárosi kórházban nem ilyen szerencsések, ott többször előfordult járvány is, a fertőzések gyakoriak, ami nem is csoda, hiszen óriási a hiány steril eszközökből. „A kezelőkben lévő egyszer használatos ágyvédőket minden beteg után cserélni kellene, de sokszor csak 10 ember után tesszük meg. Hiány van az élősködőket irtó porból is, amivel a szennyezett ágyneműket kellene kezelni mosás után. A katéterezésnél sincs steril kesztyű, így a beteg könnyen húgyúti fertőzéssel távozik a kórházból” – mondja egy ott dolgozó ápoló. Ha valami nincs, kölcsönkérnek más osztályról: cserekereskedelmet bonyolítanak le, de a leggyakoribb az, hogy saját pénzből megveszik – legyen szó fertőtlenítőről vagy felmosóról.
„A kézhigiénés eszközöket egy mozgó keretből vásárolják a kórházak, úgy, mint a villanykörtét vagy a tintapatront. Sajnos, a fertőtlenítőgélre költenek legkevésbé, pedig épp hogy fordítva kellene lennie” – véli Hegedűs Zsolt, az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport tagja, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete alelnöke, aki szerint az egészségügyi reformot a vécéknél kellene kezdeni: legyenek tiszták, az orvos tudjon kezet mosni, és ha erre nincs lehetőség, el se kezdődjön a munka.
Szemléletváltásra is szükség volna. Lénárd Rita szerint kezdő orvosként sokkal komolyabban vették a kézhigiénét, pedig alkoholos gél sem volt, csak meleg víz és szappan. Most sokan inkább felhúznak egy gumikesztyűt, esetleg azt fertőtlenítik, ami egyáltalán nem szabályos. A WHO kézhigiénés önértékelő rendszere alapján végzett vizsgálatok azt mutatták, a fővárosi kórházak 52 százaléka felel meg alapszinten az elvárásoknak, közepesen 48 százalék, haladó besorolást egyetlen intézmény sem kapott. Az eredményeket látva a szakemberek szerint a rendszeres, számon kérő oktatás rendkívül fontos lenne a magyar orvosok körében is. „A nagy különbség köztünk és például Nagy-Britannia között az, hogy ott az egészségügyi hatóság sokkal drasztikusabban reagál a dolgokra, és ha nem teljesülnek a feltételek, keményen büntet” – mondja a kórházhigiénés szakértő.
Adatfóbia
Nálunk az egészségügyi hatóság jelenleg az adatokon vitázik: míg Hegedűs Zsolt arról beszélt, hogy évente 2-3 ezer ember hal meg Magyarországon közvetve vagy közvetlenül MRSA-fertőzésben, az ÁNTSZ ezt cáfolva először közölte, hogy 2014-ben mindössze 44 fő halála volt MRSA-fertőzéshez köthető, majd az Országos Epidemiológiai Központ (OEK) belső kiadványából kiderült, hogy 2014-ben több mint 500 kórházi infekció okozta haláleset történt. Azt mindenki elismerte, hogy a nozokomiális fertőzések száma nő, de az erre adott magyarázatok eltérőek. Szentes Tamás országos tiszti főorvos szerint egész egyszerűen nem lehet összefüggésbe hozni a kórházi fertőzésekben meghaltak számának emelkedését a kórházi feltételekkel, mert azok Magyarországon jól szabályozottak, az ÁNTSZ pedig folyamatosan ellenőriz. Egy másik ok az lehet, hogy bizonyos kezelések és beavatkozások (például daganatos betegek vagy szervátültetés után) hajlamosítanak a fertőzések elkapására. Korábban azt is elmondta, hogy a kórházak jelentési fegyelmének javulása miatt is lehet több az ismertté vált fertőzések száma. Falus Ferenc volt országos tiszti főorvos szerint ez nem igaz: a korábbi jelentésekben alig volt kevesebb betegadat, mint a mostaniakban. Valóban: az OEK szerint 2012-ben a kórházban kezelt betegek 91 százalékát lefedték a jelentő kórházak, és ez az arány 2014-re alig néhány százalékkal nőtt csak.
Szerettük volna megtudni, hogy az ÁNTSZ az elmúlt évben hány esetben tárt fel súlyos kórházhigiénés hiányosságot ellenőrzései során; válaszukban azonban arról tájékoztattak, hogy egyelőre csak előzetes adataik vannak, és ezekből az látszik, hogy „csökkent a jelentett véráramfertőzések és multirezisztens kórokozók által okozott fertőzések száma”. Erről nincs mindenki meggyőződve, már csak azért sem, mert a valós adatokat az ÁNTSZ állítólag titkosította. A tisztiszolgálat ezt cáfolja, mondván, az OEK honlapján minden elérhető. „A primer adatokat nem láttuk és nem látjuk most sem, csupán egy jelentést, amiben nincsenek összehasonlítható, táblázatos adatok” – mondja erre Falus Ferenc, aki szerint a titkosítás egyszerűen „hatalmi akarat”. Szerinte ráadásul „az ÁNTSZ már nem is létezik”: jelenleg létezik az Országos Tisztifőorvosi Hivatal és három kutatóintézet, melyből egyet jogutód nélkül meg akarnak szüntetni a Lázár-féle bürokráciacsökkentő intézkedés keretében, de a hálózat szét lett dobva a kormányhivatalokhoz, így viszont elveszett az országos tiszti főorvos jogköre és szabad döntési lehetősége.
„Félünk ezektől az adatoktól. Egyszer volt arra szándék, hogy az intézmények kódolása nélkül jelenjenek meg számsorok, még Molnár Lajos (2006 júniusától 2007 áprilisáig volt egészségügy miniszter – F. Zs.) idején. Ez működött, bár kellett hozzá csatolni magyarázatokat. Ezt most is meg lehetne csinálni. Azt pedig mindenki belátja, hogy a krónikus sebészeten sokkal nagyobb az esély a kórházi fertőzésre, mint egy pszichoterápiás osztályon” – mondja Falus Ferenc. Hegedűs Zsolt szerint osztályokra lebontva kellene publikálni az adatokat és riportokat, ezzel pedig motiválni is lehetne a kórházakat a jobb higiénés feltételek biztosítására, hiszen „senki sem akarna utolsó lenni a listán, és ezzel kialakulna egy egészséges versenyszellem”. A sebész szerint gyakran előfordul az is, hogy a zárójelentésben sem tüntetik fel, ha a beteg fertőzést kapott, azt pedig csupán 11–15 százalékban vallják be, ha közvetve vagy közvetlenül köze volt az infekciónak a beteg halálához. „Ehhez transzparencia és világos stratégia kell, a lakosságot tájékoztatnunk kell ezekről a mutatókról: nem megrémisztve, hanem mindent elmagyarázva, hogy őket is belevonjuk abba, ami velük történik” – mondja Hegedűs. Lénárd Rita szerint a minőségi indikátoroknak a kórházak honlapjain kellene szerepelnie; ma már a betegek is ismerni akarják ezeket, hiába állítja az ÁNTSZ, hogy ezzel az angolszász szemlélettel a pácienseket éppen hogy elijesztenék az intézményektől.
Alacsonyabbra a lécet!
Az ÁNTSZ szerint az orvoscsoport a kampányával pánikot kelt, aminek az lesz az eredménye, hogy nem mernek majd kórházba menni. Falus ezt erős túlzásnak érzi, a kórházhigiénés szakértő szerint viszont tényleg ártalmas lehet az a megközelítés, hogy „a kórházban könnyen meg lehet halni”. A tisztánlátásban nagy szerepük lehetne az infektológusoknak és a kórházhigiénikust segítő epidemiológiai szakápolóknak – ha elegen volnának. „Ezek hiányszakmák. Néhány intézmény ugyan beiskolázza a nővéreket a speciális OKJ-s tanfolyamra, de epidemiológiai szakápolóként kevesebbet keresnek, ráadásul sok esetben az intézmény sem tudja nélkülözni az eredeti helyükről, ezért végül hiába van végzettsége, nem tudja használni” – mondja a szakértő.
Bár azt mindkét oldal hangsúlyozza, hogy a minimumfeltételek teljesülését vagy nem teljesülését nem szabad összemosni a kórházi fertőzések meglétével és növekedésével, a két dolog azért kapcsolódik egymáshoz. A minimumfeltételeket (ezek mibenlétéről lásd keretes anyagunkat) először 1993 tájékán rögzítették, erre ráerősített az 1997-es egészségügyi törvény, amit azonban már számtalanszor módosítottak, legutóbb 2012-ben. (Ez azért is fontos, mert a Népszabadság birtokába jutott ÁNTSZ-jelentésre – mely szerint például 100 vizsgált kórházból csupán 22 felel meg a közegészségügyi és szakmai feltételeknek, sok helyről hiányoznak az eszközök és a kézfertőtlenítő – Ónodi-Szűcs Zoltán mindössze annyit reagált, hogy a jelentésben hivatkozott minimumfeltétel már elavult.)
Az utolsó módosítás megfosztotta az ÁNTSZ-t az ideiglenes engedély kiadásától; vagyis ha szigorúan vesszük, a legkisebb hiányosság miatt is be kellene zárni egy intézményt. Ezért jelentette ki 2012-ben Paller Judit akkori országos tiszti főorvos, hogy az ÁNTSZ nem ellenőrzi, hogy a kórházak megfelelnek-e a minimumfeltételeknek, mert úgysem lenne olyan intézmény, amely eleget tudna tenni ennek. A szakma többek között ezért is szorgalmazza a feltételek átszabását. Falus Ferenc szerint két út választható: vagy beleírjuk a legkorszerűbb ellátásnak megfelelő feltételeket, vagy minimális szintű ellátásra rendezkedünk be, aminél rosszabb körülmények között már nem hajlandók az orvosok dolgozni. Lénárd Rita szerint a legfontosabb az, hogy ha újraírják ezeket, akkor be is kell tartani és ellenőrizni kell. Az Egészségügyért Felelős Államtitkárság tájékoztatása szerint éppen ez a célkitűzésük: a jelenlegi minimumrendeletet az átláthatóság, betarthatóság és ellenőrizhetőség szempontjából átalakítani.
„Ha Magyarországon más törvényt sértenének meg ilyen tömegesen, abból igen nagy botrány lenne” – véli ezzel kapcsolatban Éger István, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke. Véleménye szerint mégsem lazítani kellene a minimumfeltételeken, hanem több forrást biztosítani a teljesülésükhöz, és általában is az egész rendszerhez. „Ha több pénzből több alkoholos gélt vennénk, nem oldanánk meg a helyzetet. A rendszert kell felerősíteni, hogy legyen elég kellően szakképzett, kipihent és motivált dolgozó, aki elvégzi azokat a feladatokat, amelyek csökkentik a fertőzések számát.” A rendszerből közel 600 milliárd forint hiányzik éves szinten – folytatja a MOK elnöke –, melynek kétharmadát bérre, egyharmadát működési költségre kellene költeni, így nem képződne újra az adósságállomány sem (ami egyébként januári adatok szerint ismét 40 milliárd körül mozog).
Az 1001 orvos azt kérte a kormánytól, bocsássanak azonnali rendkívüli támogatást a kórházi osztályokon tapasztalható bakteriális fertőzések megállítására, de öt pontjukra választ egyelőre nem kaptak.
| Kórházi fertőzések A nozokomiális infekciók (NI) olyan fertőzések, melyek az egészségügyi ellátás következtében alakulnak ki. Ha a kórházi felvételt követő 48 órán túl alakul ki a fertőzés, akkor nagy eséllyel NI-ről beszélünk. Az antibiotikumok túl gyakori használata és a nem megfelelő higiénés feltételek is közrejátszanak terjedésükben. A legtöbbször velünk élő kórokozókról van szó, melyek akkor okoznak gondot, ha legyengült szervezetbe, műtét után sebbe kerülnek. Leghatékonyabban szűrésekkel lehet harcolni ellenük (például tervezett műtét előtt), az antibiotikumok nem pazarló és megfelelő felhasználásával, illetve a higiénés feltételek betartásával, különös tekintettel a kézhigiénére, ugyanis a legkönnyebben a nem fertőtlenített kéz adja tovább a fertőzést. A két leggyakrabban előforduló infekció az MRSA okozta fertőzés (bőrön jelentkezik) és a CDI (bélfertőzés, hasmenéssel jár) – mindkettőnél szükséges lenne a fertőzött beteg elkülönítése ideális esetben egyágyas, de legalábbis vizes blokkal felszerelt szobába; a lepedővel, paravánnal történő izolálás nem hatásos, a fertőzés könnyen továbbterjedhet. Mindkettő halálos lehet, ha nem fedezik fel időben, vagy nem kezelik megfelelően. |
| Minimumfeltételek Az egészségügyi szolgáltatások nyújtásához szükséges szakmai minimumfeltételeket egy 2003-as rendelet határozza meg. A hosszú, leltárszerű lista például rögzíti, hogy a fekvőbeteg-ellátásban hány ellátottról kell gondoskodni, hogy egy osztályos műtőben hány infúziós állvány és vizsgálólámpa, egy rendelőben pedig hány baba-mama szoba legyen, vagy azt, hogy az aneszteziológia, a szájsebészet vagy az immunológia hány szakdolgozóval, orvossal és milyen tárgyi feltételek meglétével működhet. A táblázatokat különböző progresszivitási szintekre is lebontották, és a minimumfeltételek olyan határterületekre is kiterjednek, mint a halottkonzerválás, a sejtbanki tevékenység vagy a logopédia. |
