A magyarok többsége megadóztatná a gazdagokat

  • narancs.hu
  • 2024. május 18.

Élet + Mód

Még a gazdagok hetven százaléka is támogatná a progresszív adózás bevezetését.

A Závecz Research Piac- és Társadalomkutató Intézet kutatást végzett „A 1000 leggazdagabb 2024” című kiadvány számára a gazdagok és a gazdagság megítéléséről.  Tízből három magyar szegénynek érzi magát, míg gazdagnak csak nagyon kevesen – olvasható az atv.hu-n. 

A megkérdezettek 31 százaléka kifejezetten szegények gondolja magát, a többség, azaz 62 százalék se nem gazdagnak, se nem szegények nevezte magát.

A magát gazdagnak gondolók aránya elenyésző, mindössze 4 százalék.  

Az emberek 68 százaléka egyébként ismer olyan személyt, akik szerinte a gazdagok közé tartoznak. A magukat szegénynek sorolók azonban kevesebb arányban, 58 százalékban.

A gazdag emberekkel kapcsolatban gyakran esik szó az adományozó, segítő, támogató és mecénási tevékenységükről. A szegények mindössze 1 százaléka állítja azt, hogy a gazdag ismerőseik rendszeresen támogatják a náluk rosszabbul élőket pénzzel, vásárlással vagy adománnyal. Sőt,

61 százalékuk azt tapasztalta, hogy a gazdagokra egyáltalán nem jellemző az adakozás.

A közepes egzisztenciális helyzetben levők azonban pozitívabb tapasztalatokkal rendelkeznek: 6 százalékuk konkrétan tapasztalta, hogy a tehetősek segítenek másoknak, és 42 százalékuk azt érzékeli, hogy alkalmanként teszik ezt a gazdagok. Az anyagi értelemben középen levők csoportja önzetlenebbnek tartja a gazdagokat, mint a szegények.

A kutatás szerint a többség bevezetné a progresszív adózást, még a gazdagok hetven százaléka is.  A progresszív adó azt jelenti, hogy ha valakinek nagyobb a jövedelme, akkor nagyobb százalékát fizesse be adó formájában. A nagy vagyont is többen (80 százalék) megadóztatnák, mint nem (11 százalék).

Az idősek kimagasló többsége, 91 százaléka bevezetné a vagyonosokra vonatkozó adót.

A luxusadót legnagyobb arányban 500 millió forint feletti vagyon esetében támogatnák a megkérdezettek. 

Arról, hogy ki számít ma vagyonosnak Magyarországon, ebben a cikkünkben írtunk: 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.