A magyarok többsége megadóztatná a gazdagokat

  • narancs.hu
  • 2024. május 18.

Élet + Mód

Még a gazdagok hetven százaléka is támogatná a progresszív adózás bevezetését.

A Závecz Research Piac- és Társadalomkutató Intézet kutatást végzett „A 1000 leggazdagabb 2024” című kiadvány számára a gazdagok és a gazdagság megítéléséről.  Tízből három magyar szegénynek érzi magát, míg gazdagnak csak nagyon kevesen – olvasható az atv.hu-n. 

A megkérdezettek 31 százaléka kifejezetten szegények gondolja magát, a többség, azaz 62 százalék se nem gazdagnak, se nem szegények nevezte magát.

A magát gazdagnak gondolók aránya elenyésző, mindössze 4 százalék.  

Az emberek 68 százaléka egyébként ismer olyan személyt, akik szerinte a gazdagok közé tartoznak. A magukat szegénynek sorolók azonban kevesebb arányban, 58 százalékban.

A gazdag emberekkel kapcsolatban gyakran esik szó az adományozó, segítő, támogató és mecénási tevékenységükről. A szegények mindössze 1 százaléka állítja azt, hogy a gazdag ismerőseik rendszeresen támogatják a náluk rosszabbul élőket pénzzel, vásárlással vagy adománnyal. Sőt,

61 százalékuk azt tapasztalta, hogy a gazdagokra egyáltalán nem jellemző az adakozás.

A közepes egzisztenciális helyzetben levők azonban pozitívabb tapasztalatokkal rendelkeznek: 6 százalékuk konkrétan tapasztalta, hogy a tehetősek segítenek másoknak, és 42 százalékuk azt érzékeli, hogy alkalmanként teszik ezt a gazdagok. Az anyagi értelemben középen levők csoportja önzetlenebbnek tartja a gazdagokat, mint a szegények.

A kutatás szerint a többség bevezetné a progresszív adózást, még a gazdagok hetven százaléka is.  A progresszív adó azt jelenti, hogy ha valakinek nagyobb a jövedelme, akkor nagyobb százalékát fizesse be adó formájában. A nagy vagyont is többen (80 százalék) megadóztatnák, mint nem (11 százalék).

Az idősek kimagasló többsége, 91 százaléka bevezetné a vagyonosokra vonatkozó adót.

A luxusadót legnagyobb arányban 500 millió forint feletti vagyon esetében támogatnák a megkérdezettek. 

Arról, hogy ki számít ma vagyonosnak Magyarországon, ebben a cikkünkben írtunk: 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.