A magyarokat nem érdekli – Ma van az elsősegélynyújtás világnapja

Élet + Mód

Harminc mellkaskompresszió, két befúvás: megmentjük Güntert újra meg újra. De a szimulációs babával nem sok honfitársunk tudna mit kezdeni – hát még egy hús-vér testtel! Csak minden huszadik embernek van olyan szerencséje, hogy megpróbálják újraéleszteni, ha hirtelen leáll a szíve. És ennek egyik legfontosabb oka, hogy lusták vagyunk megtanulni.

Hazánkban minden 25. percben leáll egy ember keringése és meghal hirtelen szívhalál következtében. A becslések szerint 70 százalékuk az első 3-5 percben újraéleszthető lenne, ha valaki a helyszínen elkezdi az elsősegélynyújtást. A felmérések azt mutatják, hogy a hazai lakosság csupán alig 1 százaléka ismeri az alapszintű újraélesztést, így a megkezdett újraélesztések száma nem éri el a fél százalékot sem.

Szeptember második szombatján, tehát ma van az Elsősegélynyújtás Világnapja. Ebből az alkalomból előző nap, szeptember 13-án ingyenes alapszintű újraélesztési és külső automata defibrillátoros segélynyújtói tanfolyamot tartottak az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG), az elsosegely.hu és a webbeteg.hu szervezésében. (Hasonló eseményről már írtunk két éve itt.)

false

 

Fotó: elsosegely.hu

A másfél óránál kicsivel hosszabb képzés során két egymást követő turnusban négytől hatig és hattól nyolcig egy-egy kis csoportnyi érdeklődő (fiatal, középkorú vagy épp más iskola tanulója) rövid elméleti ismertetőt követően a gyakorlatban is kipróbálhatta a prezentáció során hallottakat. „Sok hibát lehet elkövetni elsősegélynyújtás során, de a valóságban az el nem kezdett újraélesztés a legnagyobb hiba” – mondta Marsi Zoltán oktatási- és egészségfejlesztési szakoktató az AKG-ban. A résztvevők száma is azt mutatta, amit alapvetően az erre vonatkozó felmérések is igazolnak: az elsősegélynyújtáshoz való hozzáállás Magyarországon szinte kétségbe ejtő. Az informálódni vágyók száma ezúttal is bőven alulmúlta a lelkes középiskolás oktatók és segítők – az AKG tanulói – szép számú csoportját.

Az iskolában tíz éve lehet elsősegély szakkör keretén belül, három szinten tanulni a segítségnyújtást. Marsi Zoltán elmondása szerint az oktatás nagy előnye, hogy a képzés a világviszonylatban legelfogadottabbnak és leghatékonyabbnak tartott baleseti-szimulációs módszerrel zajlik, amely hat éve a tanterv részét is képezi, így egyetlen diák sem hagyja el az iskolát anélkül, hogy ne lenne az alapszintű elsősegélynyújtás birtokában. Ez nem minden iskolában van így, sőt, jellemzően maximum (!) frontális módón átadott elsősegélynyújtási ismeretekre tesznek szert a tanulók.

Miután az Európai Újraélesztési Társaság (European Resuscitation Council – ERC) normáit követő tudnivalókat meghallgatták az érdeklődők a felnőtt újraélesztés mellett lehetőség nyílt a gyerek-csecsemő segély tréningjére is, amely kis mértékben, apró tudnivalók miatt tér el a felnőtt mentéstől, továbbá bemutatták azt is, hogyan kell használni a félautomata defibrillátort. A legfontosabb tudnivalók hat lépésben foglalhatók össze, amelyek követése akár életet is menthet: óvatosan közelítsen; nézze meg reagál-e a beteg; kiáltson segítségért; biztosítsa a légutat; hívja a 104-et; és kezdje el a 30 mellkas-kompressziót, 2 befújást váltakozva, amíg meg nem érkezik a mentő. Az egyéni, gyakorlati próbálkozások mellett lehetőség nyílt számos kérdés feltevésére is, amelyek döntő többsége arra vonatkozott, hogyan kell eljárni aggódó szülőként gyerekek újraélesztése során, illetve miképpen végezhető a segítségnyújtás a leghatékonyabban.

Szomorú tény, hogy a lakosság elsősegély-ismerete igen alacsony. Sokadik ok a tudás hiányának indoklására, hogy a profi, valóban hasznos – baleseti-szimulációs módszeren alapuló – elsősegélyképzések nem mondhatók olcsónak, körülbelül kilencvenezer forintba kerülnek. De ennek az akciónak is az lett volna a célja, hogy „akkor most tessék, lehet ingyen tanulni, tetszés szerint két időpontban is” – és mint láttuk, nekünk még az ingyenes sem elég olcsó. Szerény számú, de annál lelkesebb és aktívabb részvevők voltak jelen a tanfolyamon, amelyen legközelebb szeptember 27-én, a Kutatók Éjszakája programsorozat keretén belül lehet részt venni.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.