Élet + Mód

Cinikus lelki terroristák, elszakított gyerekek, kétségbeesett szülők, hatásvadász bulvárlovagok, de legalább Semjén Zsolt helyettes államtitkár és igekötő néhány körmondata kell ahhoz, hogy hír legyen egy keresztény ifjúsági klub létrejötte Budapesten. Esetleg Schmuck Andornak megjelenik Jézus a Köztársaság tér fölött, és ennek hatására kiszórja a zsebében hordott disznósajtdarabokat, Berecz János visszalép Dénes János javára, és egyébként is bocsánat. Ami valóban megtörtént: október 2-án a Rhéma Alapítvány és a vele szorosan együttműködő A Biblia Szól Egyház beindította "nemzetközi ifjúsági központját", a pokolként üzemelő Fekete Lyuk romjain, Fehér Lyuk néven.

Wesley Snipes nem jött el, otthon maradt még Jackie Chan és a csak agyi síkon verekedő, önmagát alkoholistának álcázó David Carradine, aki annak idején Bruce Leet túrta ki a Kung Fu-tévésorozat főszerepéből. Nem csoda, hisz Carter Wong, a Shaolin Chung Hop Kuen-irányzat alapítója, alanyi filmsztár, Bruce Lee barátja eljött. Carradine helyében magam is beteget jelentettem volna.

Állunk az országút mentén, Észak-Tolnában valahol, cigaretták égnek, és megy le a nap. Megint bővült egy darabbal az Átélt Hangulatok Tára. Országút lemenő nappal, ez már megvolt sokszorosan, mindenféle fényben, de elromlott busz erősen túldimenzionált időtlenségben várakozó utasaként, a kiszolgáltatottság derűs felelőtlenségében ugyanez - a helyzet hangulati összetettsége igazi unikum.

A Hajógyári-sziget nagycsarnokába néhány napra beköltözött a magyar dizájn. A Tér és Rend című folyóirat trendereinek álma. A másfél szintes útvesztőben kisebb műhelyek mutatkoztak be alternatív termékeikkel, és próbálták felvilágosítani potenciális vásárlóikat arról, hogyan épülnek be az új esztétikai-funkcionális összefüggések a modern háztartásba. Minden kiállítási négyzetméterre jutott egy bútordarab meg egy értékesítési menedzser. Csak a bemutató plakátján látható nagy piros fotel eredetije nem volt sehol.

A múlóban lévő nyárban az óromán (regáti) megyékkel határos székely végekre igyekvő szervezetlen turistát a legkülönbözőbb önjelölt hazai, kút- és lófők próbálták beijeszteni agyhártyagyulladás-ügyben. A hazai sajtónak soha nem tett jót az uborkaszezon: keleti szomszédunk járványhelyzetével foglalkozó tudósításai nyomán a lassan fellendülő székelyföldi turizmus a Horia-Closca-parasztlázadás időszakának mutatóit produkálta, ami nagyban erősítette a mégis arra vetődők világvég-fílingjét. Az agyhártya-ügyben kérdezett csíki lakosok pedig olyan szemmel néztek ránk, mint Bruce Lee a részecskegyorsítóra. A válasz általában annyi volt: "Itt nincs járvány, mi szoktunk mosdani."

A birminghami autószalon megtekintése akkor fulladt kudarcba, amikor véletlenül betévedtem a SEGA standjára. Nem tudom, egyáltalán mit keresett a cég egy autókiállításon, de tény, hogy velem együtt több újságíró felejtette magát a zombilövöldözős, fejleszaggatós gépnél. Gondoltam, itt ugyanaz lesz, csak most a játszás számít majd érdemi munkának. Nem így lett.

A húgom pasija érdeklődni kezdett a horgászás iránt, mire elvittem egy csendes dévérezésre a Hajógyári-szigetre. Ültünk a zöld lombok alatt a délutáni fényben, fogtam egy szép, barna hátú, ezüst oldalú dévért, de mivel nem volt nálunk szák, harmadik társunk agyonverte egy száraz ággal. Nem tudom, hogy ez volt-e a legcélravezetőbb módszer arra, hogy Dáviddal megszerettessük a horgászatot. Péterben annyi finomság és érzékenység volt, mint Károly barátomban a szíriai Aleppóban, ahol a multikulturális terror miatt kifejlődött gátlásosságunk következtében kis híján mind a négyünket ellenállás nélkül megerőszakolt egy Abdul nevű masszőr.

Vannak ezek a hülye, kerek évfordulók, amikor illik ünnepelni, nem mintha a kor érdem lenne, nézzük például azokat a nagyon öreg embereket, akiket rendszeresen meglátogat az önkormányzat, és virágot ad nekik, ahelyett, hogy lökne valami készpénzt. De mindegy, ez a készpénz csak úgy véletlenül jutott eszünkbe, nem a krónikus hiány mondatja velünk, beszéljünk inkább magunkról, ami egyébként is kedvenc témánk, beszéljük arról a prezentációról, amit a Fonóban tartottunk a fentebb említett alkalomból.

A hangulat tetőfokán doktor S., a neves filmrendező, operatőr és téglagyűjtő kis híján elejtette a kamerát. A szpíker éppen a versenycsótányok étkezési szokásait ecsetelte izgalomtól elfúló hangon, majd felizzottak az elektródák, és a négy jól fejlett ízeltlábú kétségbeesett rohanásba kezdett a szűk szilikátüveg alagútban. A közismerten rovarfóbiás doktor S. ekkor már sejtette, hogy az élettudományoknak szentelt digitálfesztivál legalább olyan borzalmas kihívásokat tartogat számára, mintha egy távol-keleti lárvaszakácskönyv megfilmesítésére szerződött volna.

Augusztus végén Kansas államban törölték az evolúciós elméletet az iskolai tananyagból. A biológia tudományának központi szervező-elvét sikerült kiiktatni a diákok alapképzéséből. Új nemzedék nőhet fel klónozott birkák ezredvégi bégetése mellett úgy, hogy legfeljebb csak a saját személyes élményei révén tapasztalhatja meg, hogy az ember csak egy a sok állatfaj közül. Ezalatt az evolúcióbiológia második darwini forradalmát éli Szathmáry Eörs, az ELTE tanszékvezető professzora szerint.

A bort ünnepelni Magyarországon merész dolog. Több okból. Emlékeink és napi tapasztalataink nem sok okot adtak eddig a vigalomra. Ne szépítsük, az ismert fordulat, mely szerint a magyar borok messze földön híresek, inkább nyelvünk csodája. Hogy is nem veszett ki szótárunkból az állami borhamisítás évtizedekig tartó szezonja idején? A mai hétköznapok képe még sanyarúbb. A világ kannásbor-termelésének és -fogyasztásának úgyszólván teljes vertikuma hazánkra korlátozódik. A gyomorvérzés napi praxis. Öntestére valamit is adó polgár nyilvános helyen csak a legritkább esetben kockáztat meg akár egyetlen pohár folyóbort.

A tokaj-hegyaljai gazda négy év alatt tizenkét nemzetközi és külföldi kitüntetést nyert boraival, idén 1993-as évjáratú aszúesszenciája kapott aranyérmet. Pedig Dusóczky Tamás élete sokáig nem a szőlészetről szólt: több mint harminc évig Svájcban foglalkozott számítástechnikával. Hogy mégsem lett belőle svájci nyugdíjas, azt azzal magyarázza, hogy a név kötelez. Édesapja egykori birtoka, a mádi Kővágó-dűlő még hegyaljai viszonylatban is a legendák legendája, igaz, 1951 óta nem termelnek itt szőlőt, a terület afféle senkiföldjévé vált. Dusóczky Tamásnak Szegiben van birtoka, innen származnak díjnyertes borai, mindezt azonban jelentéktelen epizódnak tartja ahhoz képest, hogy tavalytól a mádi Kővágó-dűlő ismét Dusóczky-tulajdon. Úgy gondolja, ha a dűlőn ismét megkezdődhet a szőlőtermesztés, az lesz az igazi szenzáció.

Emberi számítás szerint meglehetősen kicsi a sansz arra, hogy valaki csak úgy lekanyarodik a Szekszárdot Siófokkal összekötő főútról. Ha mégis lekanyarodik, nyilván nem fordul a falucska utolsó utcáján jobbra, és nem zötykölődik a kukoricás mellett vagy három kilométert. Pedig ha valaki mégis így tenne, hamarosan megérkezne Nomádiába.

A felső-ausztriai Linzben rendezett Ars Electronica Fesztiválon az utóbbi években rendre hollywoodi számítógépfarmok viszik el a komputeranimáció és digitális effekt kategória-díjait. Idén sem történt ez másképp; ez egy olyan műfaj, amely a filmgyártásban betöltött egyre fontosabb szerepe és az ebből származó dollárszázmilliók miatt elképesztő fejlődésen ment keresztül a közelmúltban. Az első, kizárólag számítógépen készült mozifilm, a Toy Story egyik alkotójával, a Pixar Animation Studios technikai igazgatójával beszélgettünk a témáról.