Barkácsoló nők

Barátom, a Black+Decker

Élet + Mód

Szerszámot ragadtak a nők, és úgy néz ki, nem is akarják lerakni. Bár a barkácsvilágot még mindig a férfiak uralják, egyre több húszas–harmincas nő számára magától értetődő, hogy legyen a háztartásban fúrógép és csavarhúzókészlet.

Az első lakásfelújításom idején, 2008-ban úgy néztek rám a barkácsboltban, mint egy hülyére, és folyamatosan keresték a hátam mögött a férfit, akivel lehet értelmesen beszélni. Később már csak akkor néztek furán, amikor próbáltam a 200×40 centiméteres deszkát kinavigálni a fotocellás ajtón. Ma pedig szemrebbenés nélkül válogathatok a szerelvények között, senki sem gondolja, hogy egyedül nem tudok kiválasztani egy fúrószárat, vagy ne tudnám, mire való a fázisceruza.

Statisztikát nem vezetnek erről, de a Praktiker munkatársai szerint érzékelhetően növekszik a nők, ezen belül is főleg az aktív felnőtt és a fiatal felnőttkorú hölgyek aránya a bar­kács­eszközök iránt érdeklődők között. Ezzel együtt a vásárlók döntő többsége még mindig férfi. A nők elsősorban a hagyományos „csináld magad” tevékenységekhez szükséges eszközöket veszik, de egyre gyakrabban fordul elő, hogy akár csempézéshez, burkoláshoz, illetve bármilyen nagyobb munkához cél­orientáltan keresnek termékeket. A legtöbben persze a minden háztartásba szükséges alapszerszámokért, készletekért mennek, vagyis csavarhúzóért, fogóért, imbuszkulcsért, kalapácsért. Ezekkel le lehet tudni alapvető feladatokat, mint például polcok felszerelése, lapra szerelt bútorok összerakása és rögzítése.

Csak hát hogyan szereljünk fel polcot, ha nincs mivel fúrni? És ha már fúrunk, akkor előbb-utóbb fűrészelni, csiszolni is fogunk – és így tovább. Az én alap szerszámosládám az elmúlt évek alatt kiegészült egy fúrógéppel, dekopírfűrésszel, rezgős csiszológéppel, akkus csavarbehajtóval, hőlégfúvóval, de kézifűrészből is van három, svédfogóból több méret, és racsnis csavarhúzó is akad. Ami még igazán hiányzik, az a gyorsszorító (ez meglesz) és a fűrészgép (ez nem lesz meg). A szerszámok mellett felhalmozódott még egy „raklapnyi” csavar, tipli, dübel, festékek, lakkok, ecsetek, smirglik, kapcsolók, konnektorok, no meg azok a dolgok, amelyek a mellé­kelt zacskókban maradtak a bútorszerelés után. Ezeknek mind hely kell, vagyis akit tényleg elkap a gépszíj, annak egy idő után már műhelyre lesz szüksége. Nálunk a kazánház tölti be a szerszámoskamra szerepét, ahol sajnos nem lenne hely fűrészgépnek, de még egy gérvágónak sem.

A nemzetközi statisztikák szerint a nők elsősorban a festést, tapétázást szeretik maguk csinálni. A lakásfelújítás teljes menetében inkább az egyes darabok kiválasztása múlik rajtuk, tehát tipikusan a járólap színe, mérete; minden, aminek köze van az esztétikához.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.