Való igaz, hogy a II. világháború után terjedt el e fogalom sűrű köztéri névhasználata (még a Svábhegyből is Szabadság-hegy lett), ráadásul a téren egy méretes szovjet hősi emlékmű található, mégis jóval korábbi az elnevezés. Amelynek az egészen konkrét oka az, hogy 1897-ig itt állott az ún. Újépület (német nevén Großes ärarial Gebäude – katonai nagyépület), de nem egyetlen épületként, hanem komplett erőd- és börtönrendszerként. Építését II. József rendelete nyomán 1786-ban kezdték el, de a munkálatok csak 1814-ben fejeződtek be, a teret teljesen körbeölelő építménybe az akkoriban létrehozott ötödik tüzérezredet költöztették. Az objektum az 1848/49-es szabadságharc után vált hírhedtté: itt végezték ki Batthyány Lajos miniszterelnököt 1849. október 6-án, és másokat is, az udvaron pedig 33 akasztófát állítottak fel, névtáblákkal; azoknak a nevét írták rájuk, akiket távollétükben ítéltek halálra, mint Kossuth Lajost, Petőfi Sándort, Táncsics Mihályt, Andrássy Gyulát. Ekkor az Újépület börtönként is üzemelt, Madách Imre is itt raboskodott.
A kiegyezés után a gyűlölt és rettegett építményt a magyar állam sem lenyelni, sem kiköpni nem tudta. Az 1873-as városegyesítés után egyre közelebb került a belvároshoz, az ingatlan területe egyre többet ért, ám mivel az a közös osztrák–magyar hadsereg tulajdonában állt, Bécsben döntöttek az Újépület jövőjéről. Közben olyan ötletek merültek fel a hasznosításával kapcsolatban, hogy árvaház legyen vagy nyomda. A katonaság csak 1892-ben mondott le róla, ezután lett egyértelmű, hogy bontani fognak, majd a Közmunkatanács tervpályázatot írt ki a terület hasznosítására. Aztán újabbakat. Négy év alatt legalább száz rendesen megszerkesztett tervet tanulmányozhatott át a kiíró, de hiába volt miből válogatni, 1896-ban – talán a változatosság kedvéért – kiírtak egy nemzetközi tervpályázatot is.
Amikor 1897-ben megkezdődtek a bontási munkálatok, még nem volt a területnek elfogadott rendezési terve. Végül Pálóczy Antal kompromisszumos elképzelése kapott zöld utat: az építész olyan jelentős zöldterületet képzelt el, amelyet paloták vesznek körbe. Ezek közt voltak olyanok is, amelyek 1897 előtt épültek, de a legnagyobbat, a Tőzsdepalotát, a későbbi tévészékházat 1905-ben adták át. Majd 1907-ben még egyszer, a „javított kiadást”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
