Élet + Mód

a borhamisítás történetéről, de az történhetett, hogy a tulajdonosok

Hófödte csúcsok, kardszerű sziklaszirtek felé araszol a hatüléses sílift gyufaszálnyi ősfenyők, pontnyi méretű lesiklók fölött. Két ember ül benne: egy tipikus faarcú és egy kétségbeesett, aki avval a céllal érkezett az Alpok közepébe, hogy szokásosan visszatérő, szorult pszichés helyzetében egy hétre most lelazuljon, erőt gyűjtsön, előkészítvén a talajt ahhoz, hogy bizonyos később meghozandó döntések folyományaképpen mentális státusában pozitív irányú, kardinális változások történjenek. A félórás út alatt cikkünk két főhőse egyetlen szó elhangzása nélkül a következőképpen diskurált, ekképp értekezett.

Mert kicsi, azért hajrá. Kicsiségéből (is) fakadóan nagyon bukik a sportbeli sikerekre. Ilyenkor, télvíz idején az ilyesmi, valljuk be, ritkaságszámba megy. Hisz bár gyönyörű, nem az a kimondottan alpesi és távolról sem északi. Ilyetén módon téli sportágakban sajna nem képes produkálni azt az eredménymennyiséget, ami a társadalmi közérzet szinten tartásához akár havi bontásban is szükséges.

is tudnának jó élve-boncolós kutya-történeteket mesélni azoknak, akik irtóznak a korai elalvástól. A nagyközönség számára a szeméttárolókban talált nyúzott kutyák esete

Amunkamánia - angol kifejezéssel: workalkoholism - tipikusan huszadik századi betegségnek tekinthető, és talán az sem véletlen, hogy először amerikai pszichiáterek írták le "kórként". Ennek ellenére feltételezhető, hogy maga a munkamánia már sokkal korábban létezett, hiszen a polgárosodás időszaka, a korai kapitalizmus - ellentétben a középkori viszonyokkal, amikor az emberek "beleszülettek" egy adott helyzetbe, és ezt megváltoztathatatlannak fogadták el - már az egyén boldogulásával, felemelkedésével kecsegtetett, vagyis a karrier lehetőségével. A karrier záloga pedig - legalábbis etikai értelemben - mi más lehetett volna akkor, és lehet ma is, mint a munka, a szorgalom. Valószínű, hogy ebben az időszakban alakult ki az emberekben az a fajta hozzáállás, hogy a munkával szerzett sikerélményt tekintik a boldogság egyik legfontosobb zálogának, míg a kudarcot a legnagyobb tragédiának.

Magyar Narancs: Magyarországon körülbelül tíz éve ismert az utánképzési tréning. Jól tudom, hogy ez egy amerikai típusú képzési forma?

Beléptem a kapun, és másfél méternyit pattantam vissza a szagról, majd a második kísérletre lassan behatoltam a csillaghegyi Banán Klub előterébe. A padlón emberek ültek kört formázva, a körben pedig egy másik ember forgott a fején. És ez még csak az előtér volt! A nagyterem tömve, de ott már álltak, és ugyancsak egy embert néztek, aki ugyancsak a fején forgott. Rég éreztem ilyen erős kísértést, hogy felhajtsak egy korsó Unicumot, de aztán eszembe jutott, hogy mit mondott Doc Origó, amikor kikísért a rendelőjéből. Viszontlátásra! - ezt mondta, úgyhogy inkább bementem az irodába, és elkezdtem információt gyűjteni.

Már egy órával a ceremónia kezdete előtt tömegek néznek mereven a görög katolikus templom irányába, ahol a gyászszertartás zajlik. Ahová beállok, a magasabb növésűek jól láthatják a Jimmy adakozásából fölépült templomot. Az alacsonyabbak az előttük állók hátát nézhetik végtelen türelemmel, amely természetesen a legtöbb esetben fekete színű, de azért akad sárga-rózsaszín, apró virágmintás és csíkos gyászruha is. Néha megkérdezik, mi történik.

Ausztráliában sok baj van a rágcsálókkal: az egerek, patkányok és nyulak ellen kevés a csapda és a méreg, ezért külön kutatóintézetet tartanak fenn környezet- és felhasználóbarát megoldások kikísérletezése céljából. A Co-operative Research Centre (CRC) for the Biological Control of Pest Animals kutatói a populációkontroll biológiai módszereivel próbálkoznak, ilyen átütő sikerre azonban nem számítottak, és nem is nagyon tudnak örülni neki: a recept elvileg emberi vírusokkal is működik. Eleinte titokban tartották, a védelmi minisztériummal történt hosszas konzultáció után azonban úgy döntöttek, figyelmeztetik a világot, és a nemzetközi biofegyver-egyezmény szigorítása érdekében lobbiznak.

Améla vízió mögött a valóság távoli ugyanis, augusztus volt és kánikula, és ujjongtunk. Kreatív munkautazás, nevezzük így, az északi bolgár tengerpartra. Agyeldobás.

ASzakszervezetek Fővárosi Művelődési Háza kiválóan alkalmas hüllőshow-rendezésre, mint azt személyesen tapasztaltam, kitűnő terek állnak rendelkezésre, nagyszerű sarkok és szegletek. Jó volt vasárnap ott hüllőnek lenni.

Kacag, nevet, a könnye is kijön, pedig - a sör nevű üveges folyadék érdekes bukéját aprócska, óvatos kortyokkal tesztelvén - be van szarva rendesen. A színlelt jókedv inkább társainak szól - végigélt már velük egy pár komoly elhatározást így szilveszterkor, és pont annyi sunnyogást, farolást január másodikán. A magyarázkodást, hogy miért kell éppen az új évhez ragaszkodni ennyire, mikor a dolog jövő héten, de akár holnap is, érted, holnap, ugyanannyi joggal elkezdhető. Mondhatni, alanyi jogon. Miért kell a dolog s az új év kezdetét szigorúan összemosni, ilyen mereven tekinteni? Mit számít már az a pár nap tíz, húsz év után? Semmit, tényleg semmit, veregeti meg a vállukat ilyenkor, aki a kopfban kacagott, de ezen a ponton már egyáltalán nem nevet, mivel elgondolkozott. Attól, hogy megcsinálta újra, nála ne keressen senki felmentő ítéletet. Ki vagyok én, gondolja, hogy mindenki nekem magyarázkodik.

Asakkot sokan ismerik, úgyhogy csak vázlatosan ismertetem a lényeget. A parti megnyitással kezdődik, majd ebből fejlődik ki a középjáték, hogy nemsokára végjátékba csapjon át. A sakkpartit meg lehet nyerni, el lehet veszteni, és ki lehet hozni döntetlenre. A rapid mérkőzéseken a gondolkodási idő szűkebb, mint a rendes meccseken, azaz nem lehet játszma közben kártyát vetni, jósnővel konzultálni, vagy megdugni a hostesst. Ez az idő lehet bármennyi, de öt percnél nem ajánlatos kevesebbet kijelölni, mert akkor hülyén fest az egész. Esetünkben 25 perc állt a játékosok rendelkezésére, hogy megtegyék az általuk kedvezőnek ítélt lépéseket.

Népmesébe illő történetről van szó, ugyanis a Bugyi testvérek hárman vannak. Voltaképpen Bugyi János, az ürményházai (Jermenovci) kocsmáros tehet az egészről, aki két fiának, Gyulának és Jancsinak is villanygitárt vett valamikor a hatvanas években, hogy ne csak a hagyományos tamburán szaggassák a húrt. A fiúk kezdetben a papa kocsmájában, majd bálokon és lagzikban muzsikálták az öreg zenészektől eltanult repertoárt, ami a lakodalmakban közkedvelt nótákból, csárdásokból állt, de néha jöhetett a rockzene is, úgyhogy háromnyelvű volt a produkció: magyar, szerb, angol.