Így kapott olasz feliratot a YouTube-on a Szomszédok

Élet + Mód

Luciano 2015-ben veszítette el magyar feleségét. Magyar nyelvtudását nem szeretné elveszíteni.

„Szüleim Isztriában születtek, onnan telepedtek át Észak-Olaszországba az ötvenes években. Pulába jártunk nyaralni, tanulgattam is kicsit szerbhorvátul. Talán a származásunk miatt néztem mindig szimpátiával az úgynevezett keleti országokra” – írja Luciano Drusetta, az észak-olaszországi Casalmaggiore egyik szállodájának recepciósa.

Azért kezdtünk levelezni, mert Luciano tette közzé a YouTube-on a Szomszédok című magyar tévésorozat összes epizódját egyben. Az első részeket olaszul feliratozta. A teleregény jogvédett tartalom, ezért jogosan blokkolták. Mielőtt eltűnt, külföldön élő magyarok nézték, jó néhányan az olasz felirat miatt is, segített nekik nyelvet tanulni.

Luciano meggyőződése, hogy nincsenek véletlenek. Az sem lehetett az, hogy 1988-ban a kezébe került egy magyar nyelvkönyv. Olyannak találta, mint egy bonyolult játékos feladványt a rejtvényújságban.

„Lapozgattam, félretettem, eszemben sem volt komolyan megtanulni magyarul. Aztán elkezdtem dolgozni mint alkalmazott fordító egy pármai külkereskedelmi cégnél, amely élelmiszeripari gépeket és alkatrészeket hozott forgalomba, többek között Magyarországon. Magyarok is dolgoztak ott, munkaadóim vegyes vállalatot alapítottak velük. Látták, hogy érdeklődöm a nyelv, az ország iránt, további nyelvtankönyveket, szótárakat, térképeket kaptam. A legelső utazásom idején a magyar határőrök azt kérdezték, van-e cigarettám, hoztam-e Coca-Colát. Nem volt nálam. Legközelebb vittem, de akkor már nem kérték. Később elmagyarázta valaki, hogy a nyugaton gyártott Coca-Cola finomabb volt, jobb alapanyagokból készült. Nagykanizsán a szállodában nem volt tévé, csak rádiókészülék. Érdekes volt végre tisztán hallani a Kossuth-nótát, a szignált. Mert otthonról is hallgattam régen a rádiót középhullámon, de az adás nagyon gyönge volt.”

 
Luciano Drusetta
 

Luciano 1991-ben iratkozott be a debreceni egyetem nyári tanfolyamára, amit külföldieknek hirdettek meg. Amikor feltörték az autóját, az egyetem egyik munkatársa kísérte el a rendőrkapitányságra, feljelentést tenni, ami intenzív nyelvi élmény, igazi alámerülés volt a számára.

„Egyik utazásom Szegedre vezetett, ott megismerkedtem azzal a leánnyal, akit később feleségül vettem. A pármai cég nehézségekkel küszködött, bizonytalanná vált a munkahelyem. Nálunk már sorban álltak a letelepedési engedélyért a bevándorlók – én meg úgy döntöttem, hogy a jövendő apósom hívására elmegyek dolgozni Szegedre. Akkor már tűrhetően beszéltem magyarul. Üzletkötő lettem a Szegedi Ruhagyárban, amely akkor bérmunkában dolgozott olasz cégeknek. Velem bővült az olasz üzletág, az olasz viszonyokhoz képest szerény fizetésért, a nyelvpótlék azonban jelentős volt. Szegeden házasodtunk össze, és az első közös éveinket ott éltük, 1992-től 1998-ig. Bt.-t alapítottam, magyar–olasz üzleteket bonyolítottam le. A szarvasi Szirén volt a legjobb magyar ügyfelem, az olaszok között a Pepper Industries és az olasz-francia Moncler. Szerettem nálatok. Tény, hogy az olasz és a magyar életmód és életszínvonal között nagyobb volt a különbség, mint most, máskülönben nem volt ez olyan nagy váltás. Nekem, északolasznak sokkal egzotikusabb például Nápoly, ahol rád dudálnak, ha megállsz szépen a piros lámpánál, vagy a buszvezető képes letérni a megszabott útvonalról, ha egy idegen utas útbaigazítást kér. Szóval a ti világotok sok szempontból közelebb állt hozzám. Csak a jókedv hiányzott az emberekből, és ez gyakran nyomasztó volt. Mentünk a feleségemmel bevásárolni, ügyet intézni, és a jókedvünk, ahogyan beszélgettünk egymással, ami nálunk természetes lett volna, ott szinte kirívó volt az eladók és a többi ember búskomorságához képest. A feleségem, vidám természetű, jó humorú nő, megtanult olasz ételeket főzni. Mondogatta, »így legalább nem menekülsz vissza az anyádhoz«. Akkoriban elég nehezen jutottunk olasz termékekhez.

Kinyitottak az első pizzériák, és fantasztikus dolgokat állítottak elő, például paradicsomszósz helyett ketchupot használtak.

Hiányoztak az otthoni dolgok, próbáltam olasz újságokat venni, előfizettünk a Rai Unóra kábelen, ahogy lehetett, vásároltunk műholdvevő szettet. Az emberek azt gondolták rólam, rólunk, nekünk könnyű, mert külföldiek vagyunk, pedig ugyanúgy éltünk, ahogy a többi magyar. Vonalas telefonhoz is olyan nehézkesen jutottunk, mint bárki más.”

Ahogy a ruházati bérmunkázás válságba került, a Drusetta házaspár úgy döntött, Olaszországban folytatja az életét. Luciano felesége Szegeden nyelvtanár volt, Olaszországban műszaki fordító lett. A férj pedig abba a szállodába került, ahol most is dolgozik. A kapcsolat Magyarországgal szoros maradt. Lucianót az asztrológia mellett mindig érdekelték a paranormális jelenségek is, Olaszországban pedig a hetvenes évek óta magazinok, rendezvények, tévéműsorok foglalkoztak a földönkívüliekkel. Ez Magyarországon a rendszerváltás idején vált népszerű témává. Luciano rendszeres olvasója volt a két magyar ufómagazinnak, írt is cikkeket. 1997-ben meghívták a szegedi ufókongresszusra, az olaszországi kutatásokról és észlelésekről referált. Természetesen a rokoni kapcsolatokat is tartották, és Luciano tartja még ma is.

2015-ben veszítette el a feleségét. Amióta a koronavírus-járvány tart, nem utazik. Azt azonban nem szerette volna, hogy a nyelvtudása is elhalványuljon, ezért kezdett magyar filmeket nézni.

Amikor rábukkant a Szomszédokra, nagyon megörült.

„Az olasz televízióban csak a Mézga családot vetítették. Nekem Magyarországon az Álljunk meg egy szóra! volt a kedvenc műsorom, de a feleségem nézte a Szomszédokat. Eleinte nem nagyon tudtam követni, ez az igazság, de a feleségem türelmesen elmagyarázta nekem, ki kicsoda, miről beszélnek. Ahogy eljöttünk Olaszországba, műholdról néztük, akkor már ismétléseket sugárzott a Duna TV. Most, hogy a járvány miatt bezárkóztunk, eldöntöttem, megnézem végig az egészet, elejétől a végéig. Nagyon jólesett viszontlátni azokat a boltokat, a kávéfőzőt, telefont, tejeszacskót, a Trabantot, mert annak idején azt is vezethettem. Mivel itt-ott megvoltak a sorozat részei, de együtt az egész nem, összegyűjtöttem, feltettem a YouTube-csatornámra, így volt praktikus megnézni és tárolni az egészet. Később, hogy a YouTube a jogvédett anyag miatt letiltotta a fejezeteket, el kellett vinnem onnan. Amíg ott volt, kizárólag magyarok nézték. Néha odatévedt egy-egy olasz, kérdezte, mi ez. Feliratoztam hát az első 8-10 részt, és a legelső videók alatt elmagyaráztam olaszul a cselekményt, bemutattam a szereplőket. Az olaszokat továbbra sem érdekelte, de magyarok írtak nekem, hogy nézik, mert így gyakorolják az olasz nyelvet. Volt házaspár is, a magyar feleség együtt nézte a feliratos fejezeteket az olasz férjével. A feliratozás nehéz, és én sem mindig értek bizonyos párbeszédeket, így most ezzel fölhagytam. Izgalmas volt olvasni a rengeteg kommentet, időnként a vitákat is, és a szereplőknek címzett megjegyzéseket, hogy ki milyen hülye, mintha igazi emberek lennének. Eléggé hűen ábrázolja az akkori viszonyokat, azt, hogy az emberek azt mantrázzák, nincs pénz, hogy másodállást vállalnak, mert egy munkahely nem elég. Azért ez mégsem dokumentumfilm, hanem fikció, és a való életben tapasztalt intrikát sűrítették, hogy elég érdekes legyen. A politizáló kommentároknak nem örültem a videók alatt. Az ország, ahol élünk, tőlünk is olyan, amilyen. Lehet kritizálni, de utálni nem szép, ezt gondolom.”

T?blaavat?ssal ?ll?tott eml?ket az Orsz?gos Ment?szolg?l

 
 
A Mágenheim doktort alakító Kulka János, mellette a dr. Szalóki Esztert alakító Malek Andrea (b) és a dr. Nagy Éva orvost alakító Simorjay Emese színművészek az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) Markó utcai Mentőpalotájának udvarán, ahol a Magyar Televízióban 12 éven keresztül vetített Szomszédok című teleregénynek táblaavatással állított emléket az OMSZ 2019. február 26-án. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
 
 

Luciano Drusetta úgy látja, a hátrahagyott hazából ízeket, emlékeket szemezgető ember ma könnyebb helyzetben van, mint ő volt annak idején. A külföldön élő olaszok legalábbis a világ szinte bármely pontján vehetnek maguknak olasz holmikat, és emlékeikből, tárgyaikból sokkal könnyebben megteremthetik maguknak azt az otthoni atmoszférát, amiben jól érzik magukat. Az internet révén a kapcsolatot is könnyebb tartani a rokonsággal. Ő is menne külföldre, ha tehetné. A pandémia kitörése óta alig dolgozik. Amíg a felesége fordított, ő is, magyarról olaszra, de ez a piac szintén beszűkült. „Gondolkodtam rajta, hogy az utolsó éveimre megint Magyarországra költözöm, úgy emlékszem, az egészségügy jó nálatok… Szegeden vennék lakást. Ott van eltemetve a feleségem.”

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Münster egén

Több mint húsz év telt el azóta, hogy az HBO bemutatta Tom Hanks és Steven Spielberg háborús sorozatát, az elég szerencsétlen magyar fordításban Az elit alakulatként futó Band of Brotherst.

Aki soha nem járt Tulsában

  • - turcsányi -

Mathew Brady a fotográfia történetének kétségkívül kimagasló alakja, az első fotoriporter, az első PR-szakember, az első bármi.

Elsüllyedt Budapest

„Szép Ernő előbb népszerű költő volt, azután divatos színpadi szerző lett, regényei irodalmi szenzációknak számítottak, azután egy időre szinte teljesen megfeledkeztünk róla” – írta Hegedűs Géza 1976-ban, A magyar irodalom arcképcsarnoka című portrékötetében. 

Búcsú a gonosztól

A német író, Otfried Preuβler (1923–2013) művei közül itthon leginkább a Torzonborzról, a rablóról (eredeti nevén Hotzenplotz) szóló történeteket ismerjük.

Kedvezmény

Az idén 125 éves Közlekedési Múzeumot bombatalálat érte a 2. világháborúban, az épület és a gyűjtemény nagy része elpusztult. Csak 1965-ben nyílt meg újra, majd ötven éven át működött, a hiányosságai ellenére is hatalmas érdeklődés mellett. A Liget-projekt azonban a Közlekedési Múzeumot sem kímélte, 2015-ben bezárták, 2017-ben lebontották.

Isten nevében

Egy gyermek ára: három miatyánk, két üdvözlégy – pimf összeg, mindenkinek megéri, vevőnek, eladónak, az üzlet hivatalos tanújának (ezúttal a Jóisten az, lakcím, anyja neve, három példányban), de legfőként a Fidesznek. Most még pénzbe se kerül: alsónadrágokban fizetik ki a papságot. Választások jönnek, tartják a markukat, lökni kell nekik valamit, hogy misézés közben rendesen korteskedjenek, Isten akarata szerint.

Távolságtartás

A három még logikus és észszerű. Sőt, a három elvárható (a Tisza Párt és az MKKP potenciális szavazói szemszögéből mindenképpen), s aligha sérelmezhető (a rivális pártok híveinek perspektívájából) – ennyi kerületi polgármesterjelölt kell ugyanis a fővárosi listaállításhoz.

Mint parton a hal

  • Földényi F. László

Pontosan húsz évvel ezelőtt egy német napilap többeket megkérdezett, mit várunk mi, magyarok a küszöbön álló EU-csatlakozástól. Én akkor habozás nélkül ezt válaszoltam: Komp-ország hajója végre kiköt – Nyugaton. Vagyis: Európában. A Fidesz épp ellenzékben volt. De már jóval korábban kiadta a velejéig antidemokratikus jelszót: „a haza nem lehet ellenzékben”, s előre tudni lehetett, merre kormányozzák majd a hajót, ha újra hatalomra jutnak.

„Mi nem tartozunk bele a nemzetbe?”

A Nemzeti Összetartozás Hídja egyelőre nem annyira a nemzet összetartozását, sokkal inkább azokat az emberi és eljárásjogi anomáliákat testesíti meg, amelyekkel ma Magyarországon egyre könnyebb bármilyen, NER-nek kedves beruházást végigvinni.

Dermedt figyelem

Az elbitangolt ellenzéki szavazók jó részét néhány hónap alatt becsatornázta Magyar Péter és a Tisza Párt. De mire jutnak így az elhagyott pártok?