Habár közel 900 poloskafaj él hazánkban, mostanság valójában egyetlen fajt emleget „poloskaként” szinte mindenki Magyarországon, ez pedig az ázsiai márványospoloska (Halyomorpha halys), amelyet évente kétszer, ősszel és tavasszal érzékelünk nagy számban.
Szeptember-október környékén csoportosan vonulnak téli pihenőre, melynek kedvelt helyszínei az emberi építmények, nem kevés kellemetlenséget okozva az ott lakóknak, a másik tömeges megjelenést pedig mostanság, tavasszal érzékelhetjük, amikor az áttelelt egyedek kirajzanak.
Kóbor Péter, a HUN-REN (a korábban az MTA-hoz tartozó, mostani nevén Magyar Kutatási Hálózat) Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Intézetének entomológusa szerint az idei hirtelen jött meleg akár még segíthet is a poloskák ellen.
"A hirtelen jött áprilisi nyár akár még vissza is üthet a szempontjukból. Ha a gyors felmelegedés miatt a tartalékaikat egyébként már teljesen felélt állatok ugyanis befejezik a telelést és kirajzanak, viszont még nincsen elég táplálékforrás, s ráadásul közben bejön egy hűvösebb időszak és a növények virágzása megreked, akkor a poloskák egy jelentős része éhen halhat" – mondja Kóbor Péter, aki szerint ugyan más poloskáknál is megfigyelhető a tömeges telelőhelykeresés, de azért az ázsiai márványospoloskákkal gyűlik meg különösen a bajunk, mert ők előnyben részesítik a lakóházak rejtekeit, repedéseit.
Kutatási eredmények szerint ezek a poloskák egy úgynevezett "telelő feromont" választanak ki ősszel, amellyel a fajtársakat csalogatják, s így gyűlnek össze egy helyre. Ha viszont a poloskák már közel vannak egymáshoz, akkor a csápjukkal dobolva, rezgéseket keltve kommunikálnak, így rendezik egységgé azt a sűrű csoportot, amely szigetelő és mechanikai védelmet is nyújt, különösen a csoport belső részén lévő példányoknak.
A Délkelet-Ázsiából származó inváziós faj első hazai példányait 2013-ban fogták be a Soroksári Botanikus Kertben, ma pedig egyedszámban már messze felülmúlja az őshonos poloskákat. A kutató szerint ennek okát a számukra egyre kedvezőbb magyarországi éghajlati viszonyokban kell keresni, ráadásul ebben a régióban nincsenek jelen azok a kórokozók, élősködők, illetve ragadozók, amelyek szabályoznák a populációik egyedszámát.
Kóbor Péter elmondta, hogy egy közösségi adatgyűjtésen alapuló, még zajló felmérés előzetes adatai alapján Magyarországon egyelőre a kiskertekben okoznak problémát a márványospoloskák, ott viszont egyre jelentősebb a kártételük, a paradicsom, a paprika, az alma, az őszibarack és a körte szerepel a céltáblájuk közepén. Az Egyesült Államokban dollártízmilliókban mérhető az általuk okozott mezőgazdasági kár.
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a legszívesebben a már szüret előtt álló gyümölcsöket támadják meg szúró-szívó szájszervükkel. Ilyenkor a rovarölő permetezés a hosszú kivárási idő miatt már nem segítene, hiszen a gyümölcs megrohadna, mire leszedhetnék a termelők, ráadásul a kutatások szerint e poloskák "elég jól bírják" a különböző permetszereket. Azt pedig, hogy valamelyik természetes ellenség, például madár, vagy rovar "rákapjon a márványospoloska ízére", nehezíti annak kémiai védekezése. Az állat ugyanis olyan bűzanyagot bocsát ki, ami egyrészt taszító, sőt bizonyos rovarokra mérgező is lehet.
A kutatók intenzíven keresik a hatékony védekezést a márványpoloskák ellen, de hogy mi lesz az általánosan bevethető módszer, még nem látszik. Kóbor Péter elmondta, a HUN-REN ATK Növényvédelmi Intézetében is folytak kísérletek ezügyben, az egyik ötlet szerint mivel e kártevők a sötét helyeket keresik, egy fűtött fekete dobozt helyeztek ki, amelyben igen nagy számban gyűltek össze e rovarok, innen azonban még hosszú az út egy költséghatékony, általánosan alkalmazható poloskabefogó kifejlesztéséhez.
A poloskaivánzió elleni hatékony védekezésként Kóbor Péter a jól záródó, erős szúnyoghálót javasolja, de az is hasznos, ha a kertben kiteregetett ruhákat jól kirázzuk, mielőtt behozzuk a lakásba. Az összeporszívózás ugyancsak nem elvetendő: van, aki egy harisnyát tesz a porszívócsőbe, ami szépen összegyűjti a lakásba jutott egyedeket.
Arra kérdésre, van-e valamilyen előrejelzés arra, hogy meddig tudnak még ezek az állatok terjeszkedni, a szakember elmondta, ha nem jelennek meg olyan természetes ellenségeik, amelyek a populációikat szabályoznák, akkor a mostani elterjedtségi szintjük hosszabb távon is "beálltnak" lesz tekinthető. Azaz az elmúlt években tapasztalt méretű rajzások általánossá válnak, ugyanakkor a jelenleginél "erősebb jelenlétük" már nem várható.
Kóbor Péter azt is elmondta, a közösségi oldalakon vannak, akik arról számolnak be, hogy az erdőben vagy az udvaron megcsípte őket egy poloska: ez a parkokban előforduló – szintén betelepült – platán csipkéspoloska (Corythucha ciliata) lehet, amely olykor-olykor próbaszúrásokat végezhet a bőrükön. Ők tehát nem táplálkozási célzattal csípnek belénk, hanem – miután leestek a falevélről – az új területet próbálják így feltérképezni. Az ilyen csípések a poloska emésztőnedvének hatására valóban okozhatnak bőrirritációt.
Arra kérdésre, hogy több lesz-e poloska idén, a kutató szerint még nem lehet érdemben válaszolni: A felszaporodásukat egy kicsit gátolhatják az aszályos nyári időszakok, amikor a lárvák „belesülnek” a bőrükbe, de ezen kívül rengeteg tényező befolyásolja majd, hogy idén mekkora szaporulattal kell számolni
