Idén harmadik alkalommal teheti le a poharat egy hónapra mindenki, aki kíváncsi, milyen lenne az élete alkohol nélkül. Se szülinapi koccintás, se pénteki buli, se egyéb: a Száraz November mindazoknak kínál kihívást, akik kíváncsiak, vajon mennyire épült be az alkohol a hétköznapjaikba.
Ma reggel a Grundon mutatták be a szervezők az idei programot és a tavalyi esemény eredményeit, mindezt kiegészítve egy az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának kutatói által készített felmérés ismertetésével.
A Száraz Novembert 2016-ban rendezte meg először a Kék Pont Alapítvány Biopolitikai Műhelye – vezette be az eseményt a szervezetet képviselő Dávid Ferenc. Míg az első esemény százas nagyságrendű résztvevővel működött, a Semmelweis Egyetem által készített kérdőíves kutatás eredményei szerint a tavalyi esemény már több mint egymillió főt ért el, ebből pedig az egymás támogatására épülő, a Száraz Novemberben részt vevők zárt csoportjának 634 tagja volt.
| A program eredményei közé tartozik, hogy a kihívást „elbukók” alkoholfogyasztása is jelentősen csökkent. Az „elbukók” és a „sikeresek” mentális állapota a sikerességtől függetlenül javult. |
A kutatásban a résztvevők két kérdőívet töltöttek ki: a hónap eleji kérdőívet 467 fő töltötte ki, a hónap végi kérdőívre már csak 151-en maradtak. A válaszadók 49,6%-a volt nő, a kitöltők átlagéletkora 34–28 év között volt. A kihívást a kérdezettek 76,15% teljesítette, ez persze nem fedi le a Száraz November összes résztvevőjét.
Nők a pult előtt
Azóta az egy hónapnyi absztinencián alapuló esemény igazi közösségi szervezésű program lett, és úgy döntöttek, idén már konkrét tematikával indítják el a programot. Így kapta az esemény a „Nők a pult előtt” megjelölést, amellyel kiemelten a női ivást, a nőket érintő alkoholproblémákat kívánják a középpontba helyezni, reflektálva arra, hogy a nők alkoholfogyasztása még az egyébként is tabusított alkoholizmusnál is nagyobb tabunak számít.
A tematikusság jegyében az ELTE PPK-val stratégiai partnerségben készítettek kvalitatív kutatást, az eredményeket a kutatócsoport részéről Rácz József és Pados Eszter mutatta be. (A kutatásba 79 fő jelentkezett, 23 résztvevő naplója volt elemezhető: 12 „sikeres” és 11 „elbukó” bejegyzéseiből állt össze.) Az „elbukó” kifejezést természetesen csak az alkoholfogyasztásra vonatkoztatják, hiszen önmagában a szándékot és a próbát már sikernek tartják.
Bár a kutatást 18 év feletti résztvevőkkel végezték, Rácz József (ELTE PPK) kérdésünkre elmondta: „15 éves korban már elég jelentős az alkoholfogyasztás, 12-13 éves korban már elkezdődik. Az alkohollal való találkozás 6-7 éves korban megtörténik, de ez csak azt jelenti, hogy a szülők poharából ihatnak a gyerekek egy kortyot. 11-12 éves korban kezdődik el, hogy már a barátokkal is isznak sört, bort és a középiskola az, amikor töményt is elkezdenek inni.”
| ||
Rácz kiemeli, hogy fontos lenne, ha tudatosíthatnánk magunkban, milyen mennyiségben és hogyan fogyasztunk alkoholt. Ebben nagy segítség lenne egy olyan alkoholegység-rendszer bevezetése, amely egyébként az angolszász területeken már működik, igaz, eltérő ajánlásokkal.
Drog rossz, pia jó – értem?
„Azt gondolom, hogy Magyarországon nincs alkoholstratégia, míg kábítószer-stratégia van” – mondja el Rácz arra a kérdésünkre, hogy milyen feladata lenne az államnak az alkoholproblémák megelőzésében, a helyzet javításában. „Alkoholprevenciós programok sincsenek, kábítószer-prevenciósak se nagyon vannak. Például a kis kockázatú alkoholfogyasztással kapcsolatos mutatókat kellene kommunikálni, de ahhoz az kellene, hogy Magyarországon egy hasonló – egyszerű, könnyen érthető – rendszert fogadjanak el. De ilyenfajta kommunikációt nem látni.”
Pados Eszter hozzáteszi, hogy a hozzáállás is fontos lenne: „Egy olyan légkörnek kellene kialakulnia, hogy ne tabu legyen az alkoholfogyasztás, hanem bátran merjenek segítséget kérni azok, akik felismerik, hogy ez nekik nehézséget okoz.”
| ||
A nők alkoholfogyasztásának középpontba állítását az is indokolta, hogy a kutatás eredményei szerint a nők igenis szívesen beszélnek az alkohollal kapcsolatos tapasztalataikról, küzdéseikről, és a tabu feloldása után segítő közösséget tudnak teremteni egymásnak.
Ahogy kifejtik, a nők alkoholfogyasztásának és a megküzdési stratégiáiknak a megismerése közelebb vihet minket a kockázati ivás csapdáinak megértéséhez és a mértékmegtartás gyakorlatának megismeréséhez. Így tehát az idei Száraz November kiemelt célja, hogy minél több nő vegyen részt aktívan az alkoholról folyó, építő jellegű társadalmi diskurzusban.
| ||
Emellett a kutatásban leírják, hogy
- a nők tendenciaszerűen kezdenek annyit inni, mint a férfiak. Ez azért is probléma, mert szervezetük rosszabbul reagál az alkoholra – ugyanannyi alkohol kockázatosabb számukra.
- A kockázatos ivás a fiatal (25 évesnél fiatalabb) és az idősebb (60 év felett) nőknél gyakoribb. Ők a leginkább veszélyeztetettek.
- A női ivás és kezelés stigmatizáltabb, mint a férfiaknál – kevésbé lehet beszélni róla, kevésbé lehet segítséget kérni.
- A nők később kezdenek el inni, de ivási karrierjük rövidebb: hamarabb kerülnek kezelésbe súlyos alkoholproblémák miatt (teleszkópjelenség).
- A nők inkább lelki problémák miatt isznak – a férfiak inkább társas hatások, konformizmus miatt.
- Kockázatosan ivó nők gyakrabban szenvedtek el gyermekkori fizikai és szexuális bántalmazást.
- A nőkre az alkohol – biológiai okok miatt – fokozottabban hat, következményei súlyosabbak.
| ||
„…Volt egy kisebb ünneplés, amikor is előkerültek a pezsgőspoharak és bár kifejeztem, hogy nem szeretnék inni, végezetül rám erőszakolták… végezetül úgy sikerült nem innom, hogy mindkét alkalommal átöntöttem a pezsgőt, majd később a whiskyt a barátom poharába” – idézi a kutatás az egyik résztvevő naplóját. Az esetből kitűnik, hogy mennyire fontos a közösség támogatása – akkor is, ha egy hónapra, de akkor is, ha hosszabb időre szeretné valaki letenni a poharat. Főleg annak tudatában, hogy a kutatások szerint az iváshoz és az absztinenciához fűződő viszonyban az ivás általában a konvencionális, az absztinencia pedig a deviancia. Épp ezért a Száraz Novemberhez csatlakozók létrehoztak egy egymást támogató Facebook-csoportot.
Ráadásul egy hónapnyi közös nem ivás is lehet olyan nagy élmény, mint egy közös ivászat.
Kell a segítség!
A program arra is lehetőséget ad, hogy felismerje valaki, ha baj van: „Ha például már az első, második napon visszaesik valaki, nem tudja tartani az alkoholmentességet, vagy amikor nemcsak az történik, hogy hiányzik esténként az ivás, hanem vannak tünetei: elkezd izzadni, rosszul érzi magát, a hangulata nagyon rossz lesz, akkor az figyelmeztető jel lehet” – teszi hozzá kérdésünkre Rácz.
A szervezők természetesen külön figyelmet szentelnek arra, hogy ha valaki észreveszi magán, hogy az irányítás kicsúszik a keze közül, annak segítséget nyújtsanak. (Segítségért bármikor keresni lehet őket az .)
Arról, hogy mikor jelent már az alkohol komoly problémát, mit lehet tenni, és hogy milyen története van az alkoholizmusnak Magyarországon, cikksorozatunkban olvashat:
Mint szegény Jóska bátyád – Alkoholizmus Magyarországon – I.
Becslések szerint az alkoholisták száma Magyarországon nyolcszázezer és egymillió között lehet, de ha hozzátesszük, hogy ezt a családtagok is megszenvedik, ennél is jóval több áldozatról beszélhetünk – milliókról. De ki a szociális ivó, és ki az alkoholista? Mennyit számít a genetika, és mik a legnagyobb ellentmondások?
A kutatások elkészítésében részt vettek:
ELTE: Rácz József, Demetrovics Zsolt, Urbán Róbert
Semmelweis Egyetem: Terebessy András, Kapitány-Fövény Máté
Kék Pont Alapítvány: Dávid Ferenc, Erdélyi Tea, Szabó Viktória
ELTE PPK Kvalitatív Pszichológia Kutatócsoport: Pados Eszter, Karsai Szilvia, Kiss Dániel,
Kovács Asztrik, Kassai Szilvia
